1702. október 23-án az angol–holland szövetséges flotta döntő támadást indított a spanyolországi Galicia partvidékén, a Vigo-öböl belső részén fekvő Rande-öbölben. Sir George Rooke admirális és Philips van Almonde hajói a francia hadihajókkal kísért spanyol ezüstflottát támadták meg, áttörték a kikötő vízi akadályát, elfoglalták vagy felégették az ellenséges hajókat. A győzelem látványos volt, a legendás kincs nagy része azonban már partra került a csata előtt.
Egy európai trónvita tengeri háborúvá válik
A vigo-öböli csata a spanyol örökösödési háború első éveiben zajlott. A konfliktus közvetlen előzménye II. Károly spanyol király 1700-ban bekövetkezett halála volt. Utódja, a Bourbon-házból származó Anjou Fülöp, vagyis V. Fülöp trónra lépése felborította az európai hatalmi egyensúlytól tartó államokat. Anglia, a Holland Köztársaság és a Habsburgok ezért Franciaország és Spanyolország ellen szövetséget alkottak.
A tengeri hadjáratoknak nem pusztán katonai, hanem kereskedelmi tétjük is volt. Spanyolország amerikai gyarmatairól ezüst, arany, festékanyagok és más értékes áruk érkeztek Európába. A spanyol haditengerészet meggyengülése miatt a kincsszállító hajókat gyakran francia hadihajók kísérték. Ez a megoldás katonailag szükségesnek tűnt, politikailag azonban azt is jelezte, hogy Madrid egyre inkább Versailles támogatására szorul.
A Cádiz elleni kudarc után új célpont tűnt fel
Az angol–holland flotta eredeti célja Cádiz elfoglalása volt. A kikötő fontos támaszpontot biztosíthatott volna az Ibériai-félszigeten, és lehetővé tette volna a szövetségesek számára, hogy a Földközi-tengeren, különösen Toulon környékén, hatékonyabban lépjenek fel a franciák ellen. A vállalkozás azonban 1702 szeptemberében kudarcba fulladt, ezért Rooke admirális visszavonulni készült.
A visszaúton, Lagos környékén értesült arról, hogy a Spanyol-Amerikából érkező ezüstflotta nem Cádizba futott be. A háborús helyzet miatt a konvoj a galiciai Vigo kikötőjét választotta, ahová 1702. szeptember 23-án érkezett meg. Rooke számára ez váratlan lehetőség volt: a hadjárat eredeti célja meghiúsult, de egy különösen értékes és viszonylag nehezen védhető flottacsoport került a közelébe.
A flotta csapdába kerül a Rande-öbölben
A francia kísérőflottát François Louis Rousselet de Châteaurenault, a spanyol hajókat pedig Manuel de Velasco irányította. A szövetségesek támadására számítva a franciák és a spanyolok a Vigo-öböl belső részén, a Rande-öbölben kerestek védelmet. A hajókat vízre fektetett, árbocokból és kötelekből kialakított akadállyal zárták el, a parton pedig ütegeket állítottak fel. A San Simón-sziget és a közeli partvidék tüzérsége tovább nehezítette a behatolást.
A védelem első látásra erősnek tűnt, a szűk vízi tér azonban az ott horgonyzó hajókat mozgásképtelenné tette. A francia és spanyol parancsnokoknak kevés lehetőségük maradt arra, hogy kedvezőbb alakzatba rendeződjenek vagy nyílt vízre törjenek ki. A késlekedő kirakodás szintén fontos tényező volt: mire a támadás megindult, a rakomány jelentős részét már partra szállították, de a teljes flottát még nem sikerült biztonságba helyezni.
- A védők a hajókat a Rande-öböl belső részén koncentrálták.
- A bejáratot vízi akadállyal és parti ütegekkel erősítették meg.
- A szövetségesek szárazföldi katonákkal is támadták a védelmi állásokat.
- A horgonyzó hajók nem tudtak szabadon manőverezni.
1702. október 23.: áttörik a védelmi vonalat
A támadás 1702. október 23-án indult. A szövetséges haditerv két összehangolt műveletre épült: a katonák elfoglalták a parti és szigeti ütegeket, miközben Thomas Hopson admirális a Torbay fedélzetén a vízi akadály áttörésére készült. Amikor a védelem egyik kulcseleme megingott, a fő flotta behatolt a Rande-öbölbe.
A francia és spanyol hajók a szűk helyen nem tudtak eredményesen védekezni. Több hadihajót elfoglaltak, másokat a saját legénységük vagy a támadók felgyújtottak. A csata végére a teljes francia kísérőflotta, valamint a spanyol gályák és szállítóhajók vagy zsákmánnyá váltak, vagy megsemmisültek. A győzelem ára az angol–holland oldalon is jelentős volt: a korabeli összesítések mintegy 800 halottról beszélnek, míg a francia–spanyol veszteségeket körülbelül 2000 főre teszik.
A nagy zsákmány elmaradt, a diadal mégis valódi volt
A vigo-öböli csatát a későbbi emlékezet gyakran a mesés ezüstkincs elfoglalásaként mutatta be. A valóság ennél összetettebb. A rakomány jelentős részét már a támadás előtt kirakodták, és a szárazföld belseje felé szállították. Emiatt Rooke nem jutott hozzá a teljes amerikai kincshez, amelyet a vállalkozás legfontosabb zsákmányának remélt.
Ez azonban nem tette semmissé a hadművelet eredményét. Az angol és holland flotta megsemmisített vagy elfoglalt egy teljes francia kísérőerőt, miközben a spanyol szállítóhajókat is súlyos veszteség érte. A győzelem politikai és lélektani hatása meghaladta a tényleges zsákmány értékét: a szövetségesek a Cádiz elleni kudarc után ismét kezdeményezőként léphettek fel.
Portugália és a háború szélesebb összefüggése
A csata következményei nem merültek ki Vigo környékén. A szövetséges győzelem hozzájárult ahhoz, hogy II. Péter portugál király eltávolodjon korábbi francia kapcsolataitól, és a Nagy Szövetség oldalára álljon. Portugália csatlakozása fontos stratégiai változást jelentett: az angol–holland flotta így kedvezőbb ibériai támaszpontokhoz és az Atlanti-óceán, valamint a Gibraltári-szoros térségének jobb ellenőrzési lehetőségeihez juthatott.
A vigo-öböli csata ezért egyszerre volt rajtaütés, kikötői áttörés és diplomáciai jelzés. Megmutatta, hogy a francia támogatás ellenére a spanyol örökösödési háborúban a Bourbonok tengeri összeköttetései sebezhetők. A győzelem nem döntötte el a háborút, de megerősítette a szövetségesek helyzetét, és egy olyan konfliktusban szerzett számukra presztízst, amelyben a kereskedelmi útvonalak és a tengeri fölény kulcsszerepet játszottak.
Emlékérmék, roncsok és történelmi legenda
A csata neve hamar összekapcsolódott a zsákmánnyal. Angliában 1703-ban olyan arany- és ezüstpénzeket is vertek, amelyek felirata a Vigo-győzelemre utalt. Ez jól mutatja, hogy a hadműveletet a kortársak nem egyszerű tengeri összecsapásként, hanem látványos nemzeti diadalként értelmezték.
A tengerfenéken maradt hajóroncsok és a részben meg nem talált rakomány később tovább táplálták a kincskereső történeteket. Ezek egy része inkább kulturális emlékezet, mint biztos történeti adat. A tényszerűen igazolható eredmény mégis elegendő: 1702. október 23-án az angol–holland flotta áttörte a Vigo-öböl védelmét, és döntő vereséget mért a francia–spanyol hajórajra.
Gyakori kérdések
Mikor zajlott a vigo-öböli csata?
A csata 1702. október 23-án zajlott a galiciai Vigo-öböl belső részén, a Rande-öbölben. Az angol Julián-naptár szerint ugyanez a nap 1702. október 12-ének felelt meg.
Kik harcoltak egymással?
Az angol és holland szövetséges flotta támadta meg a francia hadihajókkal kísért spanyol ezüstflottát. A szövetségeseket Sir George Rooke és Philips van Almonde, a védőket François Louis de Châteaurenault és Manuel de Velasco vezette.
Az angolok valóban megszerezték a teljes ezüstkincset?
Nem. A rakomány jelentős részét már a támadás előtt kirakodták és szárazföldre szállították. A szövetségesek így nagy tengeri győzelmet arattak, de a teljes kincset nem tudták elfoglalni.
Források
Képek forrásai
- George Rooke admirális portréja – Michael Dahl. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A spanyol főútvonal térképe – w:en:User:Rebel Redcoat. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A vigo-öböli csata térképe – w:en:User:Rebel Redcoat. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
