Bánki Donát nevét legtöbben a Csonka Jánossal közösen fejlesztett porlasztóval kapcsolják össze, pedig életműve ennél jóval szélesebb volt. A 19. század végének és a 20. század elejének egyik legsokoldalúbb magyar gépészmérnökeként a belső égésű motorok, a hidraulika, a gőzturbinák és a mérnökképzés területén is maradandót alkotott. Pályája egyszerre szólt találékonyságról, gyakorlati érzékről és arról a ritka képességről, hogy a műhely tapasztalatait tudományos rendszerbe foglalja.
Bakonybánktól a műegyetemi katedráig
Bánki Donát 1859. június 6-án született Bakonybánkon, Lőwinger Donát néven. Édesapja, Lőwinger Ignác orvos volt, aki korábban honvéd főorvosként is szolgált. A család később a Bánki nevet használta; Donát 1879-től viselte hivatalosan ezt a családnevet. Gyermekkorának és iskoláinak részleteiről nem maradt fenn minden ponton egyformán részletes adat, de tanulmányait részben magánúton végezte, majd Pápán tett vizsgákat, az érettségit pedig Budapesten, a főreáliskolában szerezte meg.
A gépek iránti érdeklődése már fiatalon megmutatkozott. A budapesti József Műegyetemen gépészmérnöknek tanult, és egy, a gázmotorokról készített dolgozatával egyetemi pályadíjat nyert. 1879 és 1880 között a műszaki mechanikai tanszéken tanársegédként dolgozott. Ez a rövid időszak előrevetítette későbbi pályájának kettősségét: egyszerre vonzotta a gyakorlati szerkesztés és az elméleti magyarázat.
- Születési helye: Bakonybánk
- Születési ideje: 1859. június 6.
- Eredeti családneve: Lőwinger
- Gépészmérnöki diplomáját a budapesti József Műegyetemen szerezte
A Ganz gyár mérnöke
A diploma megszerzése után rövid ideig az Államvasúti Gépgyárban dolgozott, 1882-ben pedig a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár mérnöke lett. A Ganz a korszak egyik legfontosabb magyar ipari műhelye volt, ahol a mérnököknek a tervezőasztal mellett a gyártás és az üzemeltetés valóságával is számolniuk kellett. Bánki itt szerzett olyan tapasztalatot, amely későbbi találmányainak egyik alapja lett: a működő gép egészét vizsgálta, nem csupán egy-egy alkatrészét.
A Ganznál konstruktőrként, később osztályvezetőként és főmérnökként dolgozott. Munkája a gáz- és petróleummotorok fejlesztésére is kiterjedt. Tizenhét évet töltött a gyárban, és mire 1899-ben a Műegyetem professzora lett, már elismert ipari szakembernek számított. Ez fontos fordulópont volt: a gyárban szerzett mérnöki tapasztalatot ezután tanárként és kutatóként adta tovább.
- 1882-től a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyárban dolgozott
- Konstruktőrként, osztályvezetőként és főmérnökként is tevékenykedett
- A gáz- és petróleummotorok fejlesztésében vezető szerepet vállalt
Csonka János és a porlasztó
Bánki Donát legismertebb munkái Csonka János gépészmérnökhöz kapcsolódnak. Együtt fejlesztették ki azt a motortípust, amelyet később Bánki–Csonka-motorként ismertek. Közös munkájuk egyik legfontosabb eredménye a fúvókás benzinkarburátor, vagyis a porlasztó volt, amelyet 1893-ban szabadalmaztattak.
A porlasztó feladata, hogy a folyékony benzint a motorban megfelelő arányban keverje össze a levegővel. Ez ma magától értetődőnek tűnik, a korai benzinmotoroknál azonban komoly műszaki problémát jelentett. A Bánki–Csonka-féle megoldás a motorok megbízhatóbb működését segítette, és hozzájárult ahhoz, hogy a belső égésű motorok a közlekedésben és az iparban is szélesebb körben elterjedjenek.
Bánki 1894-ben nagynyomású robbanómotort szabadalmaztatott, 1898-ban pedig a vízbefecskendezéses motorral kísérletezett. Ez a megoldás a sűrítési viszony növelésével és a motor teljesítményének javításával kecsegtetett. A fejlesztésekből látszik, hogy Bánkit a motoroknál mindig az egész működési rendszer érdekelte: az üzemanyag-keverék, a sűrítés, a hűtés és a teljesítmény egymással összefüggő kérdésként jelent meg számára.
- Bánki–Csonka-motor: 1890 körül fejlesztett motor
- Fúvókás benzinkarburátor: 1893
- Nagynyomású robbanómotor: 1894
- Vízbefecskendezéses motor: 1898
Professzor és mérnökgenerációk mestere
1899-ben Bánki Donát a József Műegyetem professzora lett. Előbb a gépelemek és emelőgépek oktatásában vállalt szerepet, később a hidraulika és a hidrogépek tanszékének vezető oktatója lett. Tanári munkája során a gépészeti tudás gyakorlati oldalát hangsúlyozta, ugyanakkor nagy figyelmet fordított a számításokra és a műszaki elvek világos megértésére is.
A Műegyetemen a hidrogépek, a kompresszorok és a gőzturbinák szerkezettanával foglalkozott. Dékánként is szolgálta az intézményt az 1914 és 1916 közötti tanévekben. Tanítványai közül sokan később a magyar iparban és felsőoktatásban folytatták pályájukat. Bánki professzorként abban is maradandót alkotott, hogy a mérnöki gondolkodást a kísérletezés, a pontos számítás és a felelős gyakorlati alkalmazás egységeként tanította.
- 1899-től a Műegyetem professzora
- A hidraulika és a hidrogépek kutatója lett
- 1914 és 1916 között a Gépészmérnöki Osztály dékánja volt
- 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
A hidraulika új területei
Bánki érdeklődése a motorok mellett egyre inkább a folyadékok mozgása és a vízenergia hasznosítása felé fordult. Gőzturbinával is foglalkozott, legjelentősebb késői alkotása azonban a Bánki-turbina lett, amelyet 1917-ben fejlesztett ki.
A Bánki-turbina különlegessége, hogy a vízsugár két alkalommal adja át energiáját a járókeréknek. Egyszerűbb felépítése miatt kisebb vízerőművekben is alkalmazhatóvá vált, így a nagy folyami vagy hegyvidéki beruházások mellett a szerényebb vízhozamú helyek hasznosítására is lehetőséget kínált. Bánki 1918-ban a Vaskapu vízierejének nagyszabású hasznosítási tervével is foglalkozott.
Életművének ez a része jól mutatja, hogy nem egyetlen találmány specialistája volt. A motorok és a turbinák mögött ugyanaz a kérdés húzódott: miként lehet az energiát minél hatékonyabban, megbízhatóbban és gazdaságosabban munkára fogni.
- A Bánki-turbina 1917-ben született meg
- Kisebb vízerőművek fejlesztésében nyitott új lehetőségeket
- 1918-ban a Vaskapu vízierejének hasznosításával is foglalkozott
Család, veszteségek és örökség
Bánki Donát magánéletéről a műszaki teljesítményeihez képest kevesebb szó esik, pedig családja fontos része volt életének. Első felesége Salzer Ilona volt, második felesége a francia származású Marie Brulé. Több gyermeke született, közülük néhányan mérnöki, hajózási vagy írói pályát választottak. Családját veszteségek is sújtották: egyik fia fiatalon, más gyermekei még kisgyermekként haltak meg.
Bánki Donát 1922. augusztus 1-jén halt meg Budapesten. A kortársak és tanítványok olyan mérnökként emlékeztek rá, aki a műszaki tudásban nem pusztán eszközt, hanem önálló gondolkodási kultúrát látott. Öröksége ezért kétféleképpen is tovább él: találmányai a gépészet történetének részei, tanári munkája pedig a magyar mérnökképzés fejlődésére hatott.
A neve ma is intézmények, díjak és szakmai emlékhelyek révén maradt fenn. Bánki Donát története közben arra is emlékeztet, hogy a nagy műszaki újítások gyakran együttműködésből születnek. A porlasztó esetében Csonka János társaságában alkotott maradandót, professzorként pedig egész mérnöknemzedékekre gyakorolt hatást.
Gyakori kérdések
Mikor és hol született Bánki Donát?
1859. június 6-án született Bakonybánkon.
Mi volt Bánki Donát eredeti családneve?
Lőwinger Donát néven született; 1879-től használta a Bánki családnevet.
Mit talált fel Csonka Jánossal közösen?
A Bánki–Csonka-motor fejlesztésében vettek részt, és 1893-ban közösen szabadalmaztatták a fúvókás benzinkarburátort, vagyis a porlasztót.
Mi a Bánki-turbina jelentősége?
Az 1917-ben kifejlesztett turbina a vízenergia hatékony hasznosítását tette lehetővé, különösen kisebb vízerőművekben.
Mikor halt meg Bánki Donát?
1922. augusztus 1-jén halt meg Budapesten.
Források
Képek forrásai
- Bánki Donát – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
- Bánki Donát vízturbinájának rajza – Dr Varga József. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · CC BY-SA 3.0. Arányosan átméretezve.
