1941. október 31-én a dél-dakotai Mount Rushmore Nemzeti Emlékhelyen leállt a kivitelezés, és az emlékművet elkészültnek nyilvánították. A döntés nem egy grandiózus avatási ünnepség csúcspontja volt, hanem egy hosszú, vitákkal, pénzügyi gondokkal és műszaki nehézségekkel terhelt vállalkozás kényszerű lezárása. A gránitba faragott négy elnök arca ugyan elkészült, Gutzon Borglum nagyobb tervei azonban befejezetlenek maradtak.
Egy turisztikai ötletből nemzeti emlékmű
A Mount Rushmore története az 1920-as évek elején kezdődött, amikor Doane Robinson, Dél-Dakota történelmi társaságának vezetője olyan látványosságot keresett, amely turistákat vonzhat a Fekete-hegység vidékére. Elképzelése szerint a sziklafalakba regionális történelmi alakokat kellett volna faragni, ám Gutzon Borglum szobrász ennél sokkal nagyobb léptékű tervet dolgozott ki. A hegyet stabil, jól megmunkálható gránitfalnak ítélte, és négy amerikai elnök monumentális portréját javasolta.
A kezdeményezés megvalósításához politikai támogatásra és törvényi engedélyre is szükség volt. Peter Norbeck szenátor és William Williamson képviselő fontos szerepet játszott abban, hogy a szükséges jogszabályok átjussanak a kongresszuson, illetve a dél-dakotai törvényhozáson. Az utóbbi folyamat nem ment könnyen: a Mount Harney Nemzeti Emlékhelyről szóló törvényjavaslatot kétszer elutasították, mielőtt 1925. március 5-én végül elfogadták.
Miért éppen ez a négy elnök?
Borglum George Washingtont és Abraham Lincolnt az amerikai történelem meghatározó alakjaiként választotta ki. Thomas Jefferson az 1803-as louisianai vásárlás miatt került a tervbe, hiszen ez az ügy jelentősen megnövelte az Egyesült Államok területét, és az így megszerzett föld része lett a későbbi Dél-Dakota is. Theodore Roosevelt beválogatását Calvin Coolidge elnök javasolta. A végső névsor így az ország alapítását, területi növekedését, polgárháború utáni megőrzését és modernizációját egyszerre kívánta jelképezni.
Az eredeti elképzelés jóval nagyobb volt a ma látható emlékműnél. Borglum a szobrokat derékig akarta kifaragni, de a rendelkezésre álló idő és pénz végül csak a fejek elkészítését tette lehetővé. A szobrász további bővítéseket is tervezett, köztük egy történelmi dokumentumokat őrző termet, az úgynevezett Hall of Recordsot. A kongresszus azonban 1939-ben kilátásba helyezte a finanszírozás megszüntetését, ha a pénzt nem közvetlenül a szobrok befejezésére fordítják.
Tizennégy év munka a gránitfalon
A kivitelezés 1927. október 4-én kezdődött. A munkások között bányászok, szobrászok és sziklamászók dolgoztak; dinamittal, légkalapácsokkal és vésőkkel távolították el a felesleges kőzetet. A hegyoldalon lépcsőket és köteleket építettek ki, a dolgozókat acélkábelekhez rögzített hevederek tartották. A munka tehát nem pusztán művészi feladat volt: komoly bányászati és biztonságtechnikai kihívást is jelentett.
A négy portré nem egyszerre készült el. Washington arca készült elsőként, és 1934. július 4-én mutatták be a nagyközönségnek. Jefferson fejét a rossz minőségű kőzet miatt le kellett robbantani, majd a hegy másik részén kezdték újra. Lincoln arcát 1937. szeptember 17-én, az amerikai alkotmány aláírásának 150. évfordulóján mutatták be. Roosevelt arca 1939. július 2-ára készült el.
A részletek kialakítása különös pontosságot igényelt. A szemek íriszét lyukakként faragták ki, miközben egy-egy gránitdarabot meghagytak bennük, hogy a fény visszaverődését utánozva életszerűbb hatást keltsenek. 1935-től Luigi Del Bianco olasz bevándorló töltötte be a vezető kőfaragó szerepét, ami jól mutatja, hogy a munkát sokféle szakember összehangolt tevékenysége tette lehetővé.
- A kivitelezés kezdete: 1927. október 4.
- George Washington arcának bemutatása: 1934. július 4.
- Abraham Lincoln arcának bemutatása: 1937. szeptember 17.
- Theodore Roosevelt arcának bemutatása: 1939. július 2.
Pénz, politika és irányítási viták
A monumentális vállalkozás finanszírozása már a kezdetektől bizonytalan volt. Borglum magánadományokban bízott, de a projekt végül jelentős állami támogatásra szorult. Calvin Coolidge elnök 1927-es dél-dakotai látogatása után szövetségi pénzt ígért a munkához, majd a kongresszus legfeljebb 250 000 dollárnyi kormányzati hozzájárulást engedélyezett, amelyhez eredetileg magánforrásoknak is társulniuk kellett.
1933-ban Franklin D. Roosevelt elnök egyik rendelete nyomán az emlékmű a Nemzeti Park Szolgálat felügyelete alá került. A mérnöki irányítást Julian Spotts kapta, aki a hatékonyabb munkavégzést és a körülmények javítását próbálta elősegíteni. Borglum nehezen viselte a külső ellenőrzést, és 1938-ban sikerült visszaszereznie a projekt fölötti csaknem teljes irányítást. Ez a változás ugyan nagyobb szabadságot adott neki, de a konfliktusok és a pénzhiány továbbra sem tűntek el.

Mi vezetett az 1941-es lezáráshoz?
A Mount Rushmore-t nem azért nyilvánították elkészültnek, mert minden eredeti terv megvalósult. A döntés mögött több körülmény összeadódása állt. Gutzon Borglum 1941 márciusában meghalt, miközben a projekt végső szakaszát már fia, Lincoln Borglum felügyelte. A második világháború közeledése közben az Egyesült Államok figyelme és erőforrásai egyre inkább más, sürgetőbb feladatok felé fordultak. A pénzügyi nehézségek, a nehéz gránit és a félbehagyott kiegészítő tervek együtt tették valószínűtlenné a további bővítést.
1941. október 31-én ezért leállt a hegy faragása, és a Mount Rushmore Nemzeti Emlékhelyet elkészült projektként kezelték. A dátum történelmi jelentősége éppen ebben az ellentmondásban rejlik: az emlékmű egyszerre volt kész és befejezetlen. A négy arc, amely ma a legismertebb, valóban elkészült, Borglum átfogó elképzelése azonban nem.
Egy befejezetlen terv maradandó öröksége
A Mount Rushmore későbbi amerikai emlékezetben a nemzeti történelem egyik ikonikus jelképe lett. A négy elnök kiválasztása tudatos történelmi üzenetet hordozott, a hegyből kiemelkedő arcok pedig az állam erejét és maradandóságát kívánták kifejezni. Ugyanakkor az emlékmű története arra is emlékeztet, hogy a monumentális nemzeti projektek nem pusztán művészi elképzelésekből születnek: engedélyek, költségvetések, politikai döntések és munkaszervezési viták alakítják őket.
A Hall of Records befejezetlen maradt, és a derékig érő alakok terve sem valósult meg. Ettől azonban az emlékmű nem vált jelentéktelenné. Inkább jól láthatóvá teszi, hogyan formálta át a történelem, a gazdasági helyzet és a közelgő háború egyetlen szobrász elképzelését. 1941. október 31. így nem egyszerűen egy építkezés utolsó munkanapja volt, hanem annak a pillanata, amikor egy félbemaradt nagy tervből végleges nemzeti szimbólum lett.
Gyakori kérdések
Mikor nyilvánították elkészültnek a Mount Rushmore-t?
1941. október 31-én állt le a kivitelezés, és ezen a napon az emlékművet elkészült projektként nyilvánították.
Kik láthatók a Mount Rushmore sziklafalán?
George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln portréja látható rajta.
Miért nem valósult meg minden eredeti terv?
A finanszírozási nehézségek, a nehéz gránit, Gutzon Borglum 1941 márciusi halála és a második világháború közeledte egyaránt hozzájárult a munka lezárásához.
Források
Képek forrásai
- A Mount Rushmore Nemzeti Emlékhely – National Park Service Image Gallery. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A Mount Rushmore Nemzeti Emlékhely elkészültének hivatalos bejelentése (1941) – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.




