Mary Shelley nevét szinte mindenki a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regénnyel kapcsolja össze. Az 1818-ban, névtelenül megjelent mű azonban jóval több egy híres rémtörténetnél: a tudomány felelősségéről, az elutasításról, a szeretet hiányáról és az emberi teremtés határairól beszél. Szerzője maga is rendkívüli életet élt. Egy híres feminista gondolkodó és egy radikális filozófus gyermekeként született, fiatalon megszökött a kor egyik legfontosabb költőjével, több gyermekét elveszítette, majd huszonnégy évesen özvegyen maradt. Mary Shelley története mégsem pusztán tragédiák sora: egy olyan írónő pályája bontakozik ki benne, aki a személyes veszteséget, a korszak tudományos vitáit és a romantika képzeletvilágát maradandó irodalommá formálta.
Egy különleges család öröksége
Mary Wollstonecraft Godwin 1797. augusztus 30-án született Londonban. Édesanyja Mary Wollstonecraft, a nők művelődésének és jogainak korai szószólója, az A Vindication of the Rights of Woman szerzője volt. Édesapja William Godwin filozófus, regényíró és politikai gondolkodó, aki az anarchista és radikális eszmék egyik fontos brit képviselőjeként vált ismertté.
Mary édesanyját soha nem ismerhette meg: Wollstonecraft a szülés után tizenegy nappal meghalt. A kislányt apja nevelte, aki ugyan nem adott neki hagyományos iskolai oktatást, de otthonában könyvek, írók és politikai viták vették körül. Ez a közeg sokkal szabadabb szellemi nevelést jelentett annál, mint amiben a korabeli lányok többségének része lehetett.
Mary számára anyja emléke egyszerre jelentett örökséget és hiányt. Wollstonecraft műveit és élettörténetét később is mélyen átélte, miközben saját írói pályája során folyamatosan szembesült azzal a kérdéssel, hogyan lehet nőként önálló alkotói hangot kialakítani egy férfiak uralta irodalmi világban.
Találkozás Percy Shelleyvel és a szökés
A fiatal Mary 1812-ben ismerte meg Percy Bysshe Shelleyt, aki felkereste William Godwin házát. Percy radikális költő volt, házas ember és két gyermek apja, kapcsolata Maryvel ezért kezdettől társadalmi és családi konfliktusokat hordozott. A két fiatal között hamar szoros érzelmi kapcsolat alakult ki.
1814 nyarán Mary, Percy és Mary mostohatestvére, Claire Clairmont elhagyták Angliát, és Európába utaztak. A döntés súlyos következményekkel járt: Godwin megszakította kapcsolatát a lányával, a pár pedig komoly anyagi nehézségekkel küzdött. Közös útjukról később a History of a Six Weeks’ Tour című, 1817-ben megjelent útirajz számolt be.
Mary első gyermeke, egy kislány 1815 februárjában koraszülöttként jött világra, és néhány nappal később meghalt. A veszteség egész életére kihatott. Később még két gyermekét kellett eltemetnie: Clara lányát csecsemőkorában, William fiát pedig háromévesen. Egyetlen, felnőttkort megért gyermeke Percy Florence lett.
1816: a nyár, amelyből Frankenstein született
1816-ban Mary és Percy a Genfi-tó környékén tartózkodott Lord Byron és orvosa, John Polidori társaságában. Az év szokatlanul hideg és csapadékos volt, részben az 1815-ös Tambora-vulkánkitörés következményei miatt. A társaság sok időt töltött zárt térben, olvasással és beszélgetéssel.
Byron azt javasolta, hogy mindannyian írjanak egy kísértettörténetet. Mary kezdetben nehezen találta meg saját témáját, ám egy álomszerű látomás nyomán megszületett benne egy tudós képe, aki életet próbál adni egy mesterségesen létrehozott embernek. A rövid rémtörténetből később regény lett.
A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz kéziratát Mary Angliába visszatérve dolgozta ki. Percy Shelley szerkesztőként közreműködött a szövegen, de a mű szerzősége Maryé. A regény első kiadása 1818. január 1-jén jelent meg névtelenül, ezért egyes kortársak kezdetben Percynek tulajdonították. A második kiadásban, 1823-ban már Mary neve is szerepelt, az 1831-es változat pedig új szerzői előszóval jelent meg.
- A regény címe a Prométheusz-mítoszra utal: arra a figurára, aki az istenektől tüzet hozott az embereknek.
- A mű központi kérdése nem egyszerűen az, hogyan lehet életet teremteni, hanem az is, ki felel a teremtményéért.
- A lény sorsa részben abból fakad, hogy alkotója elutasítja, a társadalom pedig külseje alapján kitaszítja.
A Frankenstein mögötti gondolatvilág
A regény különlegessége, hogy a gótikus rémtörténetet filozófiai és tudományos kérdésekkel kapcsolja össze. Mary Shelley korában élénk viták zajlottak az élet természetéről, az elektromosságról, az anatómiai kísérletekről és arról, hogy vajon az anyag önmagában képes-e életet létrehozni. A szerző ezekből a vitákból nem tudományos értekezést készített, hanem erkölcsi történetet formált.
Victor Frankenstein tragédiája abból fakad, hogy a tudásvágyat nem kíséri felelősség. A tudós létrehozza teremtményét, majd magára hagyja. A szörnyeteg így nem eleve gonoszként jelenik meg: tanulni, szeretni és kapcsolódni szeretne, de sorozatos elutasítások érik. Mary Shelley ezzel a társadalmi kirekesztés természetét is vizsgálta.
A regényben különösen erős a szülői felelősség motívuma. Az alkotó és teremtménye közötti kapcsolatban ott visszhangzik a szerző saját tapasztalata a születésről, a veszteségről és az anyai kiszolgáltatottságról. Ettől válik a mű személyes hangúvá akkor is, ha története fantasztikus.
Olaszország, gyász és önálló írói pálya
Mary és Percy Shelley 1818 után Itáliában élt. Utazásaik során több városban megfordultak, miközben Mary folytatta az írást, a naplóvezetést és a család mindennapi ügyeinek intézését. Életük egyszerre volt művészi szabadság és állandó bizonytalanság: pénzügyi gondok, betegségek és a gyermekek elvesztése nehezítették a mindennapokat.
Percy Shelley 1822 júliusában egy tengeri balesetben meghalt. Mary ekkor huszonnégy éves volt. Özvegyként visszatért Angliába, és attól kezdve saját munkájával kellett biztosítania megélhetését, valamint fia nevelését. A gyász ellenére fontos feladatot vállalt: férje irodalmi hagyatékának gondozását és költészetének utóéletét.
1824-ben kiadta Percy Shelley verseinek egyik kötetét, később pedig nagy gonddal szerkesztette összegyűjtött költői műveit és prózai írásait. Ez a szerkesztői tevékenység sokáig háttérbe szorult saját regényei mellett, pedig jelentős szakmai munkát és irodalmi ítélőképességet kívánt.
Más regényei és kevésbé ismert munkái
Mary Shelley nem egyetlen könyv szerzője volt. A Valperga című történelmi regény 1823-ban jelent meg, és a hatalom, a politika, valamint a személyes hűség kérdéseit vizsgálta. A The Last Man 1826-ban látott napvilágot: egy járvány által megtizedelt jövőbeli társadalom történetét mondja el, amelyben egyetlen ember marad életben. A mű ma a járványirodalom egyik korai és figyelemre méltó példájaként olvasható.
Írt útirajzokat, életrajzi szövegeket, novellákat és más regényeket is, köztük a The Fortunes of Perkin Warbecket, a Lodore-t és a Falknert. Matilda című kisregényét életében nem publikálták, mert témája – egy apa és lánya közötti szélsőségesen összetett kapcsolat – botrányt kelthetett volna.
Kevésbé közismert tény, hogy Mary Shelley élete végéig rendszeresen levelezett és naplót vezetett. Ezek az írások árnyaltabb képet adnak róla annál, mint amit a Frankenstein romantikus legendája sugall. Megmutatják a gyászoló anyát, a gyakorlati gondokkal küzdő özvegyet, a szerkesztőt és a tudatosan építkező írót is.
Öröksége: túl a „szörnyregényen”
Mary Shelley 1851. február 1-jén halt meg Londonban. Élete utolsó szakaszában egészségi problémákkal küzdött, de irodalmi munkáját és férje hagyatékának gondozását folytatta. Kortársai gyakran Percy Shelley özvegyeként vagy a Frankenstein szerzőjeként tekintettek rá, önálló művészi jelentőségét csak fokozatosan ismerték el.
A Frankenstein azóta számtalan színpadi, filmes és televíziós feldolgozás alapja lett. A köznyelv gyakran összekeveri a tudós és a teremtmény nevét, noha a regényben Frankenstein a tudós vezetékneve. A történet hatása azért maradt ilyen erős, mert minden korszak új kérdéseket tud feltenni általa: meddig mehet el a tudomány, ki viseli a felelősséget az új technológiákért, és mitől válik valaki emberré?
Mary Shelley jelentősége tehát nem merül ki abban, hogy fiatalon megírta a modern tudományos-fantasztikus irodalom egyik alapművét. Megmutatta, hogy a fantasztikus történet egyszerre lehet társadalmi vita, személyes gyászmunka és erkölcsi kísérlet. A Frankenstein maradandósága éppen abból fakad, hogy a szörnyetegben nemcsak félelmet, hanem elhagyatottságot is látunk.
Gyakori kérdések
Mikor született Mary Shelley?
Mary Shelley 1797. augusztus 30-án született Londonban.
Mikor jelent meg a Frankenstein első kiadása?
A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz első kiadása 1818. január 1-jén jelent meg névtelenül.
Ki volt Mary Shelley édesanyja?
Édesanyja Mary Wollstonecraft író és filozófus volt, a nők jogairól szóló korai feminista gondolkodás egyik fontos alakja.
Mary Shelley írta a The Last Man című regényt is?
Igen. A The Last Man 1826-ban jelent meg, és egy járvány által elpusztított jövőbeli társadalom történetét beszéli el.
Hogyan halt meg Percy Bysshe Shelley?
Percy Bysshe Shelley 1822 júliusában egy tengeri balesetben halt meg, amikor vitorlás hajója viharba került és elsüllyedt.
Források
Képek forrásai
- Mary Shelley portréja – Richard Rothwell. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- Mary Shelley – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
- Mary Shelley – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
