Mary Wollstonecraft rövid, mindössze harmincnyolc évnyi életében különös erővel kapcsolódott össze a személyes tapasztalat és a társadalomkritika. Olyan korban élt, amikor a nők műveltségét gyakran a jó modorra, a zongorázásra és a háztartás vezetésére korlátozták, ő viszont azt állította: a nők állítólagos gyengesége nagyrészt abból fakad, hogy nem kapnak valódi oktatást. Íróként, nevelőként, fordítóként és filozófusként dolgozott, miközben magánélete is szokatlanul önálló és ellentmondásos maradt. Legismertebb műve, a Nők jogainak védelme 1792-ben jelent meg, és azóta a modern feminista gondolkodás egyik alapköve lett.
Viharos gyerekkor egy lecsúszó családban
Mary Wollstonecraft 1759. április 27-én született London Spitalfields nevű negyedében, egy hétgyermekes család második gyermekeként. Apja, Edward John Wollstonecraft örökségből próbált gazdálkodóként megélni, de rossz döntései és mértéktelen költekezése miatt a család fokozatosan elszegényedett. A Wollstonecraft család többször költözött, és Mary már fiatalon megtapasztalta, milyen bizonytalanságot jelent, ha a családi tekintély mögött nincs valódi anyagi biztonság.
Édesanyjához nem fűzte bensőséges kapcsolat, apja pedig időnként erőszakosan viselkedett. A későbbi életrajzok óvatosságra intenek a részletek megítélésében, de az bizonyos, hogy Mary korán megtanulta: a családi hatalom és a férfiuralom könnyen összekapcsolódhat a kiszolgáltatottsággal. Formális iskolázottsága korlátozott volt, ám rendkívüli önképzéssel pótolta a hiányokat. Sokat olvasott, tanult franciául és németül, és fokozatosan olyan műveltségre tett szert, amely messze meghaladta azt, amit korának társadalma egy szegényebb családból származó fiatal nőtől várt.
Önállósodás tanítónőként és nevelőnőként
Wollstonecraft számára a munka nem pusztán megélhetést jelentett, hanem az önálló élet lehetőségét is. Fiatal nőként társalkodónőként vállalt állást Bathban, később beteg édesanyját ápolta, majd barátnője, Fanny Blood családjának közelében élt. Fannyhoz mély, egész életére ható barátság fűzte; a barátnő alakja később több művében is visszatért.
1784-ben Mary testvérével, Elizával együtt elhagyta annak férjét. A döntés háttere részben homályos, de Wollstonecraft fellépése világosan mutatja, hogy a házasságot nem tekintette érinthetetlen intézménynek, ha az egyik fél testi vagy lelki veszélyben volt. A két nő egy ideig rejtőzködött, ám Eliza kisgyermeke hamarosan meghalt. Ez a tragédia mély nyomot hagyott Maryben, és későbbi gondolkodásában is visszatért az a kérdés, hogyan teheti a társadalom kiszolgáltatottá a nőket és a gyermekeket.
1784-ben Fanny Blooddal közösen iskolát alapítottak Newington Greenben. Az iskola rövid életűnek bizonyult, de a vállalkozás fontos tapasztalatot adott Wollstonecraftnak: közvetlenül láthatta, milyen lehetőségeket kínál, illetve milyen korlátokat állít a lányok nevelése. Az iskola megszűnése után nevelőnőként dolgozott Írországban egy arisztokrata családnál. A munka csalódást okozott neki, de közben írni kezdett, és elkészült első regénye, a Mary, a regény.
Joseph Johnson és az írónő születése
1787-ben Londonban Joseph Johnson könyvkiadó támogatta pályáját. Johnson radikális értelmiségi körökhöz tartozott, és munkát adott Wollstonecraftnak fordítóként, szerkesztőként és kritikusként. Ez a kapcsolat döntő fordulatot jelentett: Mary többé nem csupán alkalmi munkákból próbált megélni, hanem hivatásos szerzőként kezdett dolgozni.
A kiadó folyóirata, az Analytical Review számára több mint kétszáz bírálatot írt. Kritikusként irodalomról, pedagógiáról, történelemről, utazásról és filozófiáról is véleményt formált. Fordított többek között Jacques Necker és Christian Gotthilf Salzmann műveiből, összeállított olvasókönyvet fiatal nők számára, és gyermekeknek szóló nevelési könyvet is írt. Ezek a munkák azt mutatják, hogy Wollstonecraft gondolkodásában az oktatás kérdése kezdettől központi helyet foglalt el.
Kevésbé ismert, hogy a gyermeknevelésről szóló Original Stories from Real Life egyik későbbi kiadását William Blake illusztrálta. Wollstonecraft nem elvontan, kizárólag politikai jelszavakban gondolkodott: az erkölcsi nevelés mindennapi módszereit, a gyermekek önálló ítéletének kialakítását és az érzelmek fegyelmezését is fontosnak tartotta.
A forradalom és a férfiak jogainak védelme
A francia forradalom 1789-es kitörése erősen hatott Wollstonecraftra. A változás lehetőségét látta benne, ugyanakkor mindvégig foglalkoztatta, hogy az egyetemes szabadság jelszavai vajon a nőkre is vonatkoznak-e. Edmund Burke a forradalom ellen írt elmélkedésében a hagyományos rendet védelmezte, mire Wollstonecraft élesen válaszolt.
A Férfiak jogainak védelme 1790-ben jelent meg először névtelenül, második kiadása azonban már a szerző nevét viselte. A könyv áttörést hozott: Wollstonecraft nyilvános politikai szerzővé vált. Bírálta az arisztokratikus kiváltságokat, a társadalmi egyenlőtlenséget és azt a gondolkodást, amely a rangot összekeveri az erkölcsi értékkel. Érvelésében az ész, az emberi méltóság és az erkölcsi érdem fontosabb volt a születésnél.
A Nők jogainak védelme és a nagy felismerés
1792-ben jelent meg legismertebb műve, a Nők jogainak védelme. Wollstonecraft ebben a könyvben Charles Maurice de Talleyrand-Périgord francia politikus oktatási elképzeléseire is reagált, amelyek a lányok számára elsősorban háztartási nevelést javasoltak. Szerinte a nőket éppen azért tartják gyengének, mert megtagadják tőlük a komoly tanulás, a testedzés és az önálló gondolkodás lehetőségét.
Wollstonecraft nem egyszerűen azt követelte, hogy a nők több könyvet olvashassanak. Az egész társadalmi berendezkedést vizsgálta, amely a nőket a férfiak tetszésére neveli, majd ezért hibáztatja őket felszínességükért. Bírálta a házasságot is, ha az csupán anyagi függésre és tulajdonviszonyra épül. Ideálja a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat volt, amelyben a felek erkölcsi és szellemi társak lehetnek.
„I do not wish them to have power over men; but over themselves.”
A mű egyik legfontosabb állítása, hogy a nők és a férfiak egyaránt erkölcsi lények, ezért mindkettőjüknek szüksége van értelemre, fegyelemre és műveltségre. Wollstonecraft nem a férfiak utánzását tekintette célnak, hanem azt, hogy a nők saját képességeik kibontakoztatásával váljanak szabadabbá és felelősebbé.
Franciaország, szerelem és veszteség
Wollstonecraft 1792 végén Franciaországba utazott. A forradalmi országban közvetlen közelről tapasztalta meg a politikai erőszakot és a bizonytalanságot. Itt ismerkedett meg Gilbert Imlay amerikai kereskedővel és íróval. Kapcsolatukból 1794-ben megszületett lányuk, Fanny, akit Wollstonecraft korábbi barátnőjéről nevezett el.
Imlayjal nem házasodtak össze. A férfi később eltávolodott tőle, Wollstonecraft pedig súlyos lelki válságba került. Kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg 1795-ben. Életrajzának ez a része azért is fontos, mert árnyalja a róla kialakított képet: az ész és az önuralom filozófusa maga is megtapasztalta, milyen törékeny lehet az ember a veszteség, az elutasítás és a bizonytalanság idején.
1795-ben Skandináviába utazott, hogy Imlay megbízásából üzleti ügyeket intézzen. A svédországi, norvégiai és dániai út élményeiből született Letters Written During a Short Residence in Sweden, Norway and Denmark című könyve. Ez az érzelmes, gondolatgazdag útirajz a tájról, a kereskedelemről, a társadalmi egyenlőtlenségről és az emberi magányról is szól. A mű a romantikus útirajz fejlődésére is hatott.
Godwin, a rövid házasság és az örökség
1796-ban Wollstonecraft újra találkozott William Godwinnal, a filozófussal és regényíróval. Kapcsolatukból hamar szerelem lett, majd 1797 márciusában összeházasodtak. Házasságuk a korabeli viszonyokhoz képest különös módon tudatos és egyenrangú volt: mindketten fontosnak tartották a szellemi önállóságot, és külön lakással is rendelkeztek, bár rendszeresen találkoztak.
1797. augusztus 30-án megszületett második lánya, Mary Wollstonecraft Godwin, a későbbi Mary Shelley, a Frankenstein szerzője. Wollstonecraft azonban a szülés után fertőzés következtében szeptember 10-én meghalt. Mindössze harmincnyolc éves volt.
Halála után Godwin őszinte, de zavarba ejtően kitárulkozó életrajzot írt róla, amelyben a magánélet részleteit sem hallgatta el. A könyv hozzájárult ahhoz, hogy a tizenkilencedik században Wollstonecraft alakját gyakran botrányos nőként, nem pedig gondolkodóként lássák. Műveit ugyanakkor tovább olvasták és fordították, később pedig a női jogok történetének egyik úttörőjeként fedezték fel újra.
Wollstonecraft öröksége ma szélesebb a Nők jogainak védelménél. Írt regényt, gyermekkönyvet, politikai pamfletet, könyvkritikát és útirajzot. Gondolkodásának középpontjában az a kérdés állt, miként válhat az ember szabad, erkölcsös és felelős lénnyé. Ebben az értelemben életműve egyszerre feminista, felvilágosodás kori és személyesen átélt gondolkodás: a társadalmi igazságtalanság bírálata saját tapasztalatain keresztül kapott hangot.
Gyakori kérdések
Mikor és hol született Mary Wollstonecraft?
1759. április 27-én született London Spitalfields nevű negyedében.
Mi Mary Wollstonecraft legismertebb műve?
A Nők jogainak védelme című politikai és filozófiai műve, amely 1792-ben jelent meg.
Ki volt Mary Wollstonecraft gyermeke?
Lánya, Mary Wollstonecraft Godwin később Mary Shelley néven vált világhírű íróvá, a Frankenstein szerzőjeként.
Miért tekintik a modern feminizmus egyik előfutárának?
Azért, mert következetesen azt állította, hogy a nők alárendeltsége nagyrészt a korlátozott oktatásból és a társadalmi függésből fakad.
Hogyan halt meg Mary Wollstonecraft?
1797 szeptemberében, második lánya születése után, szülés utáni fertőzés következtében hunyt el.
Források
Képek forrásai
- Mary Wollstonecraft – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
- A Vindication of the Rights of Woman címlapja – John Opie. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- Mary Wollstonecraft – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
.jpg){kind=link}