1983. október 25-én hajnalban az Egyesült Államok és több karibi állam katonai intervenciót indított Grenada ellen. Az Urgent Fury fedőnevű műveletet a szigetország belső hatalmi válsága, Maurice Bishop miniszterelnök meggyilkolása, a kubai jelenlét és az amerikai állampolgárok biztonsága körüli washingtoni aggodalmak előzték meg. A harcok néhány nap alatt az Egyesült Államok és szövetségesei győzelmével zárultak, ám az akció jogszerűségét az ENSZ Közgyűlése határozottan elítélte.
Egy kis karibi ország a hidegháború fókuszában
Grenada 1974-ben vált függetlenné az Egyesült Királyságtól. Az ország politikáját azonban hamarosan súlyos belső feszültségek terhelték. Eric Gairy kormányával szemben 1979. március 13-án Maurice Bishop és az Új Ékszer Mozgalom (New Jewel Movement) szinte vérontás nélkül átvette a hatalmat, majd létrehozta a Grenadai Népi Forradalmi Kormányt.
Bishop marxista irányultságú rendszert épített ki, miközben Grenada továbbra is a Brit Nemzetközösség tagja maradt, és hivatalosan elismerte II. Erzsébetet államfőként. A kormány Kubával és a Szovjetunióval is kapcsolatokat ápolt, ami Ronald Reagan amerikai elnök számára a karibi térség kommunista befolyásának terjedését jelezte.
A repülőtér körüli vita
Washington különösen gyanakvóan tekintett a Point Salines repülőtér építésére. A mintegy 2700 méteres kifutópálya alkalmas lehetett nagy repülőgépek fogadására, ezért az amerikai vezetés attól tartott, hogy a létesítmény kubai–szovjet katonai és logisztikai támaszponttá válhat.
A grenadai kormány ezzel szemben azt állította, hogy a repülőtér a turizmus fejlesztését szolgálja. A korabeli amerikai kongresszusi vizsgálatban részt vevő Ron Dellums képviselő is úgy ítélte meg, hogy a beruházás elsősorban gazdasági célú. A repülőtér így egyszerre lett fejlesztési projekt és a hidegháborús bizalmatlanság jelképe.

Bishop bukása és meggyilkolása
1983 őszén a Népi Forradalmi Kormányon belül kiéleződött a hatalmi harc. Bernard Coard miniszterelnök-helyettes és hívei azt akarták, hogy Bishop megossza velük a vezetést. Bishop eleinte beleegyezett, később azonban visszalépett, és a konfliktus gyorsan válsággá mélyült.
1983. október 13-án Bishopot házi őrizetbe helyezték. Hat nappal később támogatói kiszabadították, és a tömeg élén elfoglalta a Fort Rupert nevű erődöt. A hadsereg azonban visszafoglalta a létesítményt. Bishopot és több hívét elfogták, majd október 19-én kivégezték. A pontos parancsnoki felelősség részletei vitatottak, de a gyilkosság után Hudson Austin katonai tanácsa vette át a hatalmat.
A fővárosban szigorú kijárási tilalmat rendeltek el. A grenadai társadalom számára ez azt jelentette, hogy az invázió közvetlen előzménye nem egy nyugodt politikai átmenet, hanem egy erőszakos belső hatalmi összeomlás volt.
Miért döntött a beavatkozás mellett Washington?
Az Egyesült Államok három fő indokra hivatkozott: a karibi államok segítségkérésére, az amerikai állampolgárok védelmére és a térség biztonságára. Grenadán mintegy hatszáz amerikai orvostanhallgató tanult a St. George's Egyetemen. A Reagan-kormány attól tartott, hogy a bizonytalan helyzetben veszélybe kerülhetnek, vagy túszként használhatják fel őket.
A beavatkozás előtt az Organisation of Eastern Caribbean States, Barbados és Jamaica is támogatást kért Washingtontól. A grenadai főkormányzó, Sir Paul Scoon közvetett, titkos csatornákon keresztül szintén küldött segítségkérő jelzést, bár az események után ennek pontos formájáról eltérő beszámolók születtek. Ez a bizonytalanság később az invázió jogi megítélésének egyik vitatott pontja lett.

Az Urgent Fury hadművelet napjai
1983. október 25-én hajnali öt órakor amerikai ejtőernyősök, tengerészgyalogosok és különleges alakulatok indították meg a támadást. A koalícióhoz Barbados, Jamaica és a Kelet-karibi Államok Szervezetének több tagja is csatlakozott. Az amerikai erők elsődleges célja a Point Salines repülőtér elfoglalása volt, hogy további csapatokat és felszerelést juttathassanak a szigetre. Ezzel párhuzamosan a Pearls repülőtér ellen is támadás indult.
A csapatok feladatot kaptak az amerikai diákok kimenekítésére és a grenadai vezetés kulcsfontosságú pontjainak ellenőrzésére. A hadművelet során azonban komoly hírszerzési és koordinációs hibák is jelentkeztek: az amerikai katonák például turistatérképeket használtak, amelyekre katonai rácshálózatot rajzoltak.
A Grenadai Népi Forradalmi Hadsereg mintegy 1500 katonával és korlátozott nehézfegyverzettel rendelkezett. A szigetén tartózkodó kubaiak között sokan építőmunkások voltak, bár egy részük fegyveresen is bekapcsolódott a harcokba. A katonai ellenállás néhány nap alatt összeomlott, és november 2-ára az amerikai–karibi erők megszilárdították ellenőrzésüket.
- A művelet fedőneve Urgent Fury volt.
- A támadás fő célpontjai a Point Salines és a Pearls repülőtér voltak.
- Az Egyesült Államok több haderőnem és különleges alakulat együttműködésével hajtotta végre az akciót.
- A hadműveletben mintegy 7000–7600 amerikai katona vett részt.
- A harcok polgári áldozatokat is követeltek, köztük egy pszichiátriai kórház téves bombázásakor.
Győzelem, megszállás és politikai átmenet
Az invázió megdöntötte Hudson Austin katonai kormányát. Sir Paul Scoon főkormányzó ideiglenes tanácsot jelölt ki az ország irányítására, majd 1984 decemberében általános választásokat tartottak. Az amerikai és karibi erők katonai sikere Washingtonban a kommunizmus visszaszorításának bizonyítékaként jelent meg, és megerősítette a Reagan-kormány közép-amerikai és karibi politikáját.
Grenadában október 25. később nemzeti ünneppé vált Thanksgiving Day néven. A dátum az amerikai–karibi csapatok megérkezéséhez, valamint politikai foglyok kiszabadításához kapcsolódik. A megemlékezés azonban nem törölte el a társadalmi veszteségeket és az invázióval kapcsolatos megosztottságot.

Nemzetközi jogi vita és hosszabb távú hatás
Az inváziót több ország, köztük Kanada, Trinidad és Tobago, valamint az Egyesült Királyság is bírálta. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában beterjesztett, a beavatkozást elítélő határozat az Egyesült Államok vétója miatt nem lépett életbe.
Az ENSZ Közgyűlése 1983. november 2-án 108 igen, 9 nem és 27 tartózkodó szavazattal fogadta el a 38/7. számú határozatot. A dokumentum a fegyveres beavatkozást a nemzetközi jog, valamint Grenada függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének kirívó megsértéseként ítélte el.
Az amerikai hadművelet utólagos vizsgálatai a fegyvernemek közötti együttműködés és kommunikáció hiányosságait is feltárták. Ezek a tapasztalatok hozzájárultak az Egyesült Államok védelmi szervezetének átalakításához, és szerepet játszottak az 1986-os Goldwater–Nichols-féle védelmi reformban.
Gyakori kérdések
Mikor indult a Grenada elleni invázió?
1983. október 25-én hajnalban indult az Urgent Fury fedőnevű amerikai–karibi hadművelet. A katonai művelet november 2-ára zárult le.
Miért támadta meg az Egyesült Államok Grenadát?
Washington a karibi államok segítségkérésére, az amerikai diákok védelmére és a sziget növekvő kubai–szovjet kapcsolataira hivatkozott. Az invázió közvetlen előzménye Maurice Bishop meggyilkolása és a katonai tanács hatalomátvétele volt.
Jogosnak tekintette az ENSZ az inváziót?
Nem. Az ENSZ Közgyűlése 1983. november 2-án 108 szavazattal 9 ellenében elítélte a beavatkozást, és a nemzetközi jog kirívó megsértésének minősítette.
Források
Képek forrásai
- Az invázió hadműveleti térképe – United States Military Academy. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A Point Salines-i repülőtér – Us Army PAO. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.




