1956. október 29-én megkezdődött a Kadesi hadművelet: Izrael megtámadta Egyiptomot a Sínai-félszigeten, és ejtőernyősöket dobott le a Mitla-hágó közelében. A hadművelet közvetlenül összefüggött a szuezi válsággal, amelyben Izrael, Franciaország és az Egyesült Királyság Egyiptom ellen lépett fel. A kezdeti katonai sikerek ellenére a hadjárat politikai eredményeit végül az Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomása határozta meg.
Mi vezetett a háborúhoz?
A válság hátterében Gamál Abdel Nasszer egyiptomi elnök döntése állt, amellyel 1956 júliusában államosította a Szuezi-csatorna Társaságát. A csatorna addig brit és francia érdekeltségű vállalatként működött, ezért London és Párizs az államosítást saját gazdasági és politikai befolyása elleni kihívásként értelmezte. Egyiptom számára viszont a lépés a szuverenitás és az arab nacionalizmus kifejezése volt.
Izrael más okból tekintett ellenségként Egyiptomra. A két ország között rendszeres határincidensek zajlottak, Egyiptom pedig korlátozta az izraeli hajózást az Akabai-öbölben és a Szuezi-csatornán. Az izraeli vezetés attól tartott, hogy az egyiptomi fegyverkezés és a palesztin fegyveres csoportok tevékenysége tartósan veszélyezteti az ország biztonságát.
A három állam titkos megállapodása alapján Izraelnek kellett először támadnia. Ezután London és Párizs látszólag közvetítőként szólíthatta volna fel a harcoló feleket a csatorna környékének kiürítésére, valójában azonban katonai beavatkozást készített elő. A terv célja nem pusztán a csatorna ellenőrzése volt: Nasszer rendszerének meggyengítését és politikai elszigetelését is remélték tőle.
Október 29.: megkezdődik a Kadesi hadművelet
A hadművelet 1956. október 29-én délután kezdődött. Az izraeli légierő Mustang repülőgépei egyiptomi állásokat támadtak a Sínai-félsziget több pontján. A légicsapások mellett az izraeli hadsereg 890. ejtőernyős-zászlóaljának mintegy négyszáz katonáját dobták le a Sínai belsejében, a Mitla-hágó közelében. A hadművelet katonai terve szerint ez az alakulat biztosította volna a hágó térségét, miközben a dandár további részei szárazföldön nyomultak előre.
A légideszant nem pontosan a kijelölt helyen ért földet: a szállítógépek navigációs hibája miatt az ejtőernyősök körülbelül öt kilométerrel arrébb érkeztek. A katonák ennek ellenére a Jebel Heitan térségében rendezkedtek be, és megkezdték az utánpótlás fogadását. A művelet közben négy izraeli P–51 Mustang a Sínai fölötti telefonvezetékeket is elvágta, ami súlyosan megzavarta az egyiptomi parancsnoki összeköttetést.
Az izraeli hadvezetés egyik fontos előnye a meglepetés volt. Abdel Hakim Amer egyiptomi vezérkari vezető kezdetben nagyobb rajtaütésnek vélte az izraeli betörést, nem pedig teljes körű inváziónak. Mire az egyiptomi vezetés felismerte a támadás valódi méretét, az izraeli csapatok már jelentős területet foglaltak el a Sínai-félszigeten.
A Mitla-hágó és a hadművelet célja
A Mitla-hágó stratégiai jelentőségét a Sínai-félsziget természetföldrajza adta. A sivatagos térségben a keskeny átjárók ellenőrzése lehetővé tette a csapatmozgások irányítását, és akadályozhatta az egyiptomi erősítések útját. Moshe Dajan izraeli vezérkari főnök eredeti terve szerint az ejtőernyősöknek a hágó egyik bejáratát kellett volna lezárniuk, majd a dandár többi része csatlakozott volna hozzájuk.
A hadművelet azonban gyorsan túllépett ezen a korlátozott célon. Ariel Saron ezredes, a 202. ejtőernyős-dandár parancsnoka a hágó térségében további támadásokat indított, miközben az izraeli szárazföldi egységek több ponton törtek előre. Az első napokban elfoglaltak fontos állásokat, köztük Rasz an-Naqbot és al-Kuszaimát, amelyek későbbi támadások kiindulópontjaivá váltak.
- A hadművelet kezdete: 1956. október 29.
- Fő hadszíntér: a Sínai-félsziget és a Mitla-hágó térsége.
- Izraeli hadműveleti cél: az egyiptomi erők visszaszorítása és a stratégiai átjárók elfoglalása.
- Nemzetközi háttér: titkos izraeli–brit–francia együttműködés a szuezi válságban.
A kezdeti harcok ára
A Kadesi hadművelet első szakaszában az izraeli légierő szállító-, utánpótlási és sebesültszállító feladatokat is ellátott. A francia gyártmányú Dassault Mystère IV vadászgépek fedezetet adtak a szállítógépeknek, miközben az egyiptomi légierő a támadó izraeli szárazföldi erőket próbálta feltartóztatni. A légi fölényért vívott harcban mindkét fél veszteségeket szenvedett.
A Jebel Heitan térségében kibontakozó ütközet különösen súlyos volt. Az izraeli csapatok egyiptomi állások ellen támadtak, miközben az egyiptomi védelem páncéltörő fegyverekkel, aknavetőkkel és géppuskákkal rendelkezett. A harcban a forrás szerint 260 egyiptomi és 38 izraeli katona halt meg. Az izraeli győzelmet ezért már a kortárs értékelésekben is beárnyékolta a veszteségek nagysága.
Saron döntése vitát váltott ki, mert a Jebel Heitan elleni támadást nem a hadvezetés eredeti utasításai szerint indította el. Dajan később nem magát a támadás elrendelését kifogásolta, hanem annak közvetlen, nagy veszteségekkel járó végrehajtását. Ez a részlet jól mutatja, hogy a hadművelet kezdetén nem minden izraeli előrenyomulás zajlott előre rögzített terv szerint.
A katonai siker politikai vereséggé válik
Izrael néhány nap alatt mélyen behatolt a Sínai-félszigetre, a brit és francia erők pedig október végén, illetve november elején kapcsolódtak be a háborúba. A katonai helyzet azonban nem döntötte el a válság kimenetelét. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt nyomást gyakorolt a beavatkozókra, és az ügy az Egyesült Nemzetek Szervezete elé került.
A brit, francia és izraeli csapatok végül kénytelenek voltak kivonulni az elfoglalt egyiptomi területekről. Decemberben ENSZ-békefenntartó erő települt az egyiptomi–izraeli határra, a válság rendezése pedig 1957 márciusára zárult le. Nasszer hatalmát nem sikerült megdönteni, sőt Egyiptom politikailag megerősödve került ki a konfliktusból.
A Kadesi hadművelet így kettős örökséget hagyott maga után. Rövid távon Izrael jelentős katonai eredményeket ért el, és ideiglenesen javította hajózási mozgásterét. Tágabb értelemben viszont a szuezi válság megmutatta, hogy a régi európai gyarmati hatalmak már nem dönthetnek önállóan a Közel-Kelet sorsáról. A konfliktus a hidegháború nemzetközi erőviszonyait is láthatóbbá tette: Washington és Moszkva, egymással szemben állva, ebben az ügyben egyaránt a támadás leállítását követelte.
Gyakori kérdések
Mikor kezdődött a Kadesi hadművelet?
1956. október 29-én. Ezen a napon izraeli légitámadások indultak a Sínai-félszigeten, majd egy ejtőernyős-zászlóaljat dobtak le a Mitla-hágó közelében.
Mi volt a Kadesi hadművelet célja?
Izrael az egyiptomi katonai jelenlét visszaszorítására, a Sínai stratégiai átjáróinak elfoglalására és a saját hajózási, illetve határbiztonsági helyzetének javítására törekedett. A hadművelet a brit és francia beavatkozással összehangolt szuezi válság része volt.
Mi lett a hadművelet következménye?
Izrael, az Egyesült Királyság és Franciaország katonai eredményeket ért el, de az Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomására vissza kellett vonulniuk. A válság Egyiptom politikai megerősödését és ENSZ-békefenntartó erő telepítését hozta.
Források
Képek forrásai
- A Kadesi hadművelet kezdete (1956) – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
