1805. október 20-án befejeződött az ulmi osztrák hadsereg fegyverletételének folyamata: Karl Mack von Leiberich tábornok mintegy 25 ezer katonája, 18 tábornoka, 65 ágyúja és 40 zászlója került francia kézre Ulmnál. A vereség nem egyetlen nagy ütközet következménye volt, hanem Napóleon gyors hadmozdulatainak, az osztrák vezetés hibáinak és a hadsereg bekerítésének eredménye.
Miért került Ausztria háborúba 1805-ben?
1805-ben Nagy-Britannia, Ausztria, Oroszország és Svédország új koalíciót hozott létre Franciaország ellen. Napóleon ugyan eredetileg Anglia megtámadására készült Boulogne környékén, ám a kontinensen kibontakozó fenyegetés miatt hadseregét kelet felé fordította. A francia Grande Armée augusztus végén megindult, szeptemberben pedig átkelt a Rajnán.
Az osztrák hadvezetés Karl Mack von Leiberich parancsnoksága alatt mintegy 72 ezer embert küldött Bajorországba. A cél az volt, hogy feltartóztassák a franciákat, miközben az orosz hadsereg felzárkózik. A döntés azonban idő előtt született: az osztrák csapatok mélyen előrenyomultak, miközben szövetségesük még nem érkezett meg. Bajorország ráadásul Franciaország mellé állt, így az osztrákok ellenséges területen, bizonytalan utánpótlási helyzetben harcoltak.
Napóleon a bekerítésre épített
Napóleon nem frontális összecsapással akarta megsemmisíteni Mack hadseregét. A francia csapatok széles arcvonalban keltek át a Dunán Neuburgnál, Donauwörthnél és Ingolstadtnál, majd dél felől keletre fordulva az osztrák hadsereg mögé kerültek. Ez a mozdulat elvágta Mack útját az oroszok és a keleti visszavonulási irány felé.
Az osztrák parancsnok felismerte a veszélyt, és megpróbálta átcsoportosítani erőit. A francia hadművelet azonban gyorsabbnak bizonyult. Október 8-án Wertingennél, október 9-én Günzburgnál, október 11-én pedig Haslach-Jungingennél szenvedtek vereséget az osztrákok. A francia hadtestek közben fokozatosan szűkítették a gyűrűt Ulm körül.
- A francia hadsereg több ponton kelt át a Dunán, ezért az osztrákok nehezen tudták megállapítani a fő támadási irányt.
- Mack hadserege elveszítette közvetlen kapcsolatát az orosz erőkkel.
- Az osztrák visszavonulási kísérleteket különböző francia hadtestek és lovassági egységek akadályozták meg.
- A hadjáratban a mozgás és a bekerítés fontosabbnak bizonyult, mint egyetlen döntő csatatéri összecsapás.
Elchingen és a kör bezárulása
A hadművelet egyik kulcsmozzanata az október 14-i elchingeni ütközet volt. Michel Ney marsall csapatai legyőzték Johann Riesch kisebb osztrák hadtestét, majd a túlélőket Ulm felé szorították vissza. Ezzel az osztrák állások északi védelme meggyengült, a város pedig még inkább csapdává vált.
Mack közben több irányba próbálta szétküldeni erőit. Franz von Werneck hadteste északkelet felé indult, de Murat lovassága üldözőbe vette. A sorozatos összecsapások Langenau, Herbrechtingen, Nördlingen és Neresheim térségében fokozatosan felmorzsolták ezt a csoportosítást. Werneck október 18-án megadta maradék csapatait. Csak Ferdinánd főhercegnek és néhány tisztnek sikerült mintegy 1200 lovassal Csehország felé menekülnie.
A bekerített osztrák hadsereg déli oldalán Nicolas Soult marsall is eredményesen működött: Memmingennél 4600 osztrák katona adta meg magát. Mack helyzete így nem pusztán nehézzé, hanem katonailag szinte reménytelenné vált.
1805. október 20.: a fegyverletétel befejezése
Napóleon október 16-ára teljesen körbezárta Mack főerőit Ulmnál. Négy nappal később, 1805. október 20-án az osztrák parancsnok elfogadta a kapituláció feltételeit. A megadás mintegy 25 ezer katonát, 18 tábornokot, 65 ágyút és 40 zászlót érintett. A források az elfogottak teljes számát és a hadjárat veszteségeit nem mindenütt azonosan adják meg, de abban egyetértenek, hogy az osztrák hadsereg döntő része harcképtelenné vált.
A fegyverletétel a katonák számára nem egyszerűen egy elvesztett csatát jelentett. Ezrek kerültek hadifogságba, a tisztek elvesztették alakulatukat, a közkatonák pedig hosszú menetelés és ellátási nehézségek után fegyvertelenül kerültek a győztes kezére. A kapituláció egyúttal megmutatta, milyen sebezhetővé válhat egy hadsereg, ha elveszíti összeköttetését szövetségeseivel és utánpótlási vonalaival.
A hagyomány szerint Mack kardot nyújtott át Napóleonnak, és „a szerencsétlen Mackként” mutatkozott be. Ez a jelenet több későbbi elbeszélésben is szerepel, de a részletek forrásfüggők; ezért nem érdemes szó szerinti párbeszédként kezelni. Macket később hadbíróság elé állították, és két év szabadságvesztésre ítélték.
Miért számított Ulm hadászati mesterműnek?
Ulm jelentősége abban állt, hogy Napóleon nagyobb csatavesztés nélkül semmisített meg egy teljes osztrák hadseregcsoportot. A francia veszteségek a döntés súlyához képest alacsonyak maradtak, miközben az osztrákok több ezer embert veszítettek halottként, sebesültként vagy fogolyként. A győzelem alapját nem egyetlen látványos roham, hanem a gyorsaság, az összehangolt hadtestmozgás és a megtévesztő irányváltások adták.
A hadjáratot gyakran a hadászati bekerítés klasszikus példájaként tanítják. Fontos azonban pontosan fogalmazni: Ulm nem egyetlen, jól körülhatárolható csata volt, hanem október 16. és 20. között kibontakozó ütközetek, üldözések és kapitulációk sorozata. A „csata” megnevezés közérthető, de a történelmi folyamat ennél összetettebb.
Ulm után megnyílt az út Bécs felé
Az ulmi kapituláció közvetlen következménye az volt, hogy Ausztria elveszítette nyugatnémetországi haderejének jelentős részét. Napóleon ezután továbbvonulhatott, és egy hónappal később elfoglalta Bécset. A háború természetesen nem ért véget Ulmnál: az orosz hadsereg még harcolt, és decemberben az austerlitzi csata hozta meg a koalíció újabb súlyos vereségét.
Ulm mégis fordulópont volt. A francia győzelem egyszerre rombolta le az osztrák hadvezetés tekintélyét, változtatta meg a hadszíntér erőviszonyait, és bizonyította, hogy a gyorsan mozgó, önállóan működő hadtestekkel végrehajtott hadművelet képes egy számbelileg jelentős hadsereget is elszigetelni. A város neve ezért nem csupán egy naphoz, hanem a napóleoni hadviselés egyik meghatározó módszeréhez kapcsolódik.
Gyakori kérdések
Mikor fejeződött be az ulmi osztrák hadsereg fegyverletételének folyamata?
1805. október 20-án, amikor Karl Mack von Leiberich az Ulmnál bekerített osztrák főerők megadását elfogadta.
Hány osztrák katona tette le a fegyvert Ulmnál?
A leggyakrabban idézett adat szerint mintegy 25 ezer katona adta meg magát, 18 tábornokkal, 65 ágyúval és 40 zászlóval együtt. A teljes hadjárati veszteségadatok forrásonként eltérhetnek.
Miért volt fontos az ulmi győzelem?
Mert Napóleon úgy semmisítette meg az osztrák hadsereg jelentős részét, hogy a franciák viszonylag csekély veszteséggel, elsősorban gyors hadmozdulatokkal és bekerítéssel értek el döntő eredményt. Ez megnyitotta az utat Bécs elfoglalása előtt.
Források
Képek forrásai
- Ulm kapitulációja – Pierre-Claude Gautherot. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
