1969. október 29-én 22 óra 30 perckor, csendes-óceáni idő szerint, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemről egy rövid parancs indult a Stanford Research Institute számítógépe felé. A cél a „login” szó elküldése volt, ám a rendszer a harmadik karakter előtt összeomlott. Így lett a későbbi internet első sikeresen továbbított üzenete mindössze két betű: „lo”. Ez a szerény kezdet egy olyan hálózat történetének nyitánya volt, amelyből évtizedek alatt a világméretű internet fejlődött.
Egy hálózat ötlete a hidegháború korában
Az ARPANET-et az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Advanced Research Projects Agency nevű kutatási szervezete, az ARPA hozta létre. A cél nem egyszerűen az volt, hogy távoli számítógépeket kössenek össze, hanem hogy a különböző kutatóhelyeken működő gépek megoszthassák egymással erőforrásaikat, programjaikat és adataikat. A hatvanas években egy számítógép rendkívül drága, nagy helyet foglaló berendezésnek számított, amelyet általában egyetlen intézmény használt. A hálózat ezt az elszigeteltséget próbálta feloldani.
Az ARPANET fontos műszaki újítása a csomagkapcsolás volt. Ennél az adatot kisebb egységekre, csomagokra bontják, amelyek a hálózaton továbbítva jutnak el a címzetthez. Ez eltért a hagyományos telefonhálózatok áramkörkapcsolt működésétől, ahol egy hívás idejére külön, folyamatos kapcsolatot foglaltak le. A csomagkapcsolás rugalmasabb erőforrás-használatot tett lehetővé, és később az internet egyik alapvető technikai örökségévé vált.
Miért éppen UCLA és a Stanford Research Institute?
Az első ARPANET-csomópont a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen, az UCLA-n jött létre. Leonard Kleinrock kutatócsoportja a hálózati teljesítmény és az üzenetek késleltetésének mérésével foglalkozott, ezért az egyetem alkalmas helyszínnek számított az új rendszer kipróbálására. Az UCLA számítógépe egy SDS Sigma 7 volt, amelyet egy Interface Message Processor, röviden IMP kapcsolt a hálózathoz. Az IMP olyan köztes berendezésként működött, amely a helyi számítógép és a távoli hálózat közötti adatforgalmat kezelte.
A másik végponton a Stanford Research Institute, vagyis az SRI SDS 940-es számítógépe várta a kapcsolatot. Az intézmény Augmentation Research Centerében Douglas Engelbart és munkatársai olyan számítógépes rendszeren dolgoztak, amely a szövegek kezelésének és a közös munkának új formáit kísérletezte ki. Az ARPANET első négy csomópontját nem véletlenszerűen választották ki: mindegyik helyszín saját kutatási és számítástechnikai szakértelmet hozott a kezdeményezésbe.
1969. október 29.: a történelmi kísérlet
A kapcsolat létrehozásánál az UCLA-n Charley Kline programozó dolgozott Leonard Kleinrock felügyelete mellett, az SRI oldalán pedig Bill Duvall várta a jelet. A kísérlet helyszíne az UCLA Boelter Halljának 3420-es terme volt. A tervezett parancs a „login” lett volna: ezzel próbáltak bejelentkezni az SRI számítógépére. A két helyszín között telefonkapcsolat is működött, így a kutatók szóban egyeztethették, hogy a másik oldalon megérkezett-e az adott karakter.
Kline először az „l”, majd az „o” betűt küldte el. Mindkét karakter átjutott a hálózaton, ám amikor a harmadik betű, a „g” következett volna, az SRI számítógépe összeomlott. A továbbított üzenet így nem „login”, hanem „lo” lett. A rendszer hibáját körülbelül egy órán belül kijavították, és a teljes bejelentkezést is sikerült végrehajtani.
A történetben fontos különbséget tenni két állítás között. Az első két karakter valóban 1969. október 29-én jutott át a hálózaton, ez volt az első ARPANET-üzenet. A teljes, sikeres számítógép–számítógép kapcsolatot ugyanazon az estén, a javítás után hozták létre. A „lo” tehát egyszerre jelenti az első továbbított üzenetet és egy félbeszakadt, de végül sikerrel folytatott kapcsolatfelvétel kezdetét.
Nem egyetlen gép születése, hanem hálózati gondolkodás
A korszak számítógépei nem személyes eszközök voltak, hanem nagyméretű, költséges és korlátozottan hozzáférhető rendszerek. A felhasználók terminálokon keresztül dolgoztak, az adatátvitel pedig különleges mérnöki feladatnak számított. Az ARPANET jelentősége éppen abban állt, hogy nem egyetlen gépet tett hatékonyabbá, hanem különböző helyeken működő számítógépeket kapcsolt össze.
Az első kísérlet mögött ezért nem csupán egy emlékezetes technikai baki állt. A kutatók azt próbálták bizonyítani, hogy a hálózati köztes gépek és a csomagkapcsolás segítségével távoli számítógépek kommunikálhatnak egymással. A „lo” rövidsége történelmi szempontból megtévesztő: a két betű mögött összetett hardveres, kommunikációs és programozási munka állt.
Az első négy csomópont és a hálózat bővülése
1969 végére az ARPANET kezdeti hálózata négy helyszínt kapcsolt össze: az UCLA-t, a Stanford Research Institute-ot, a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusát és a Utah-i Egyetem számítástechnikai központját. Az első tartós UCLA–SRI kapcsolat november 21-én jött létre, december 5-ére pedig a négycsomópontos hálózat is kialakult.
A rendszer ekkor még nem volt a mai értelemben vett internet. A hálózati alkalmazások lehetőségei korlátozottak voltak, a Network Control Program bevezetése 1970-ben teremtette meg többek között a távoli bejelentkezés és a fájlátvitel alapjait. Az ARPANET-et 1971-ben nyilvánították működőképesnek, később pedig egyre több egyetem és kutatóhely kapcsolódott hozzá.
Az elektronikus levelezés az 1970-es évek elején vált igazán jelentőssé, majd a hálózat fejlődése újabb és újabb rendszerekhez kapcsolódott. 1983. január 1-jén az ARPANET-en éles használatba került a TCP/IP protokollcsalád, amely az egymással összekapcsolt hálózatok működésének meghatározó alapjává vált. Az ARPANET-et 1990-ben hivatalosan leállították, de műszaki és intézményi öröksége tovább élt a világméretű internetben.
Miért fontos ma is a „lo”?
Az első ARPANET-üzenet története azért maradt emlékezetes, mert egyszerre mutatja meg a technológiai áttörések kísérleti természetét és a történelmi távlat erejét. A kutatók nem egy ünnepélyes, végleges rendszert indítottak el, hanem egy fejlesztés alatt álló hálózatot teszteltek, amely az első próbálkozásnál hibát jelzett. A kudarc azonban nem semmisítette meg a kísérlet értelmét: két távoli számítógép már képes volt kommunikálni egymással.
A „lo” ma gyakran az internet születésének jelképe. Nem azért, mert különleges üzenetnek szánták, hanem éppen azért, mert véletlenül lett történelmi. A tervezett „login” helyett egy félbeszakadt szó mutatta meg, hogy a kapcsolat működik. Az ARPANET első üzenete így nem kész termék bejelentése volt, hanem egy új kommunikációs korszak első, tökéletlen, mégis döntő bizonyítéka.
Gyakori kérdések
Mi volt az első ARPANET-üzenet?
A tervezett „login” parancsból először csak a „lo” két karakter jutott át sikeresen az UCLA és a Stanford Research Institute számítógépe között.
Mikor és honnan küldték el az első üzenetet?
1969. október 29-én 22 óra 30 perckor, csendes-óceáni idő szerint, az UCLA Boelter Halljának 3420-es terméből indították az üzenetet az SRI számítógépére.
Az ARPANET maga volt az internet?
Nem pontosan. Az ARPANET a későbbi internet egyik legfontosabb előzménye és technikai alapja volt, de a mai internet több, egymással összekapcsolt hálózat és szabvány együttműködéséből alakult ki.
Források
Képek forrásai
- Az első ARPANET-üzenet naplóbejegyzése – ARPANET. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
