1914. november 1-jén, a chilei Coronel kikötőváros közelében a Maximilian von Spee altengernagy vezette német Kelet-ázsiai Hajóraj súlyos vereséget mért Christopher Cradock brit ellentengernagy kötelékére. A brit HMS Good Hope és HMS Monmouth páncélos cirkáló elsüllyedt, több mint 1500 brit tengerész, köztük maga Cradock is odaveszett. A coroneli csata nem változtatta meg az első világháború menetét, de komoly presztízsveszteséget okozott Nagy-Britanniának, és közvetlenül hozzájárult a német hajóraj későbbi, falklandi megsemmisítéséhez.
Egy hajóraj a világ túlsó felén
Az első világháború kitörésekor Németországnak a Csendes-óceánon is rendelkezésére állt egy mozgékony haditengerészeti erő. A Kelet-ázsiai Hajóraj központja a kínai Csingtaónál működő német támaszpont volt, ám Japán hadba lépése és a térség gyors átrendeződése miatt Maximilian von Spee altengernagynak hamarosan el kellett hagynia a bázist. A hajóraj ezután a nyílt tengeren manőverezett, és a német tengeri kereskedelmi háború egyik fontos eszközévé vált.
A brit hadvezetés számára a német hajók nem pusztán katonai célpontot jelentettek. A Csendes- és az Atlanti-óceán közötti útvonalakon jelentős kereskedelmi forgalom zajlott, ezért a Royal Navynek meg kellett akadályoznia, hogy Spee hajói brit és szövetséges hajókat támadjanak, illetve zavart keltsenek a tengeri összeköttetésekben. A német kötelék 1914 őszén a dél-amerikai partok felé tartott, ahol a brit hajózás sebezhetőbbnek bizonyult, mint a birodalmi központok közelében.
- A német hajóraj két páncélos és három könnyűcirkálóból állt.
- A brit kötelékben a Good Hope és a Monmouth mellett a Glasgow könnyűcirkáló és az Otranto segédcirkáló szolgált.
- A brit Admiralitás eredetileg erősebb támogatást tervezett, de a Defence páncélos cirkáló nem érkezett meg időben.
Eltérő erők, bizonytalan parancsok
A csata előzményeit jelentős félreértések terhelték. Cradock tudta, hogy feladata Spee hajórajának felkutatása és feltartóztatása, de a brit parancsok nem tisztázták egyértelműen, mit tegyen, ha az ellenséggel teljes erőben találkozik. A brit kötelékhez végül a lassú, elavult HMS Canopus csatlakozott, ám a hajó nem tudott a cirkálókkal azonos sebességgel haladni, ezért a döntő összecsapásban nem vett részt.
A németek ezzel szemben öt korszerűbb hajóval érkeztek. A Scharnhorst és a Gneisenau páncélos cirkálóként erős tüzérséggel rendelkezett, személyzetük pedig kiképzett és tapasztalt volt. Mindkét hajó nyolc, nagy űrméretű löveggel bírt, ami lőtávolságban és tűzerőben is komoly előnyt adott. A brit oldalon a Good Hope ugyan rendelkezett két 9,2 hüvelykes löveggel, de a hajó és legénységének egy része kevésbé volt felkészült egy ilyen összecsapásra.
- A brit kötelék összetétele a háború eleji rögtönzést tükrözte.
- A Canopus sebessége nem tette lehetővé, hogy együtt maradjon a cirkálókkal.
- A német páncélos cirkálók nagyobb távolságból is hatékonyan tüzelhettek.
1914. november 1.: a coroneli ütközet
A két hajóraj 1914. november 1-jén találkozott Coronel partjainál. A nap késői szakaszában a brit hajók a lenyugvó nap felől közeledtek, ezért hajóik körvonalai jól kirajzolódtak a fényben, míg a németek kedvezőbb látási helyzetbe kerültek. Ez a természeti körülmény önmagában nem döntötte el a csatát, de tovább növelte Spee taktikai előnyét.
A német hajók összehangolt tüze először a brit zászlóshajót, a Good Hope-ot, valamint a Monmouthot vette célba. A brit cirkálók viszonozták a tüzet, de fegyverzetük, páncélzatuk és harcvezetési helyzetük kedvezőtlenebb volt. A Good Hope később felrobbant és elsüllyedt, a Monmouth pedig szintén odaveszett. A Glasgow és az Otranto el tudott menekülni; a Glasgow megsérült, de nem süllyedt el.
A tengeri csata rövid idő alatt eldőlt, ám a sötétség és a nehéz időjárási viszonyok miatt a brit túlélők felkutatására nem került sor. A két brit páncélos cirkáló pusztulása több mint 1500 ember életébe került. Cradock is meghalt, és vele együtt a brit hajóraj vezetése is megszűnt. A német oldalon mindössze három könnyű sebesültről számoltak be, jóllehet a hajók jelentős mennyiségű lőszert használtak el.
Miért győzött Spee?
A coroneli csata kimenetelét nem egyetlen tényező magyarázza. A németek korszerűbb, egységesebben alkalmazható hajórajjal rendelkeztek, amelynek tüzérei korábban is jó hírnevet szereztek. Spee ráadásul olyan távolságot és alakzatot választott, amelyben a brit hajók nehezen tudták érvényesíteni fegyvereik előnyeit. A fényviszonyok, a sebességkülönbség és a brit parancsnoki bizonytalanság együttesen döntővé vált.
A győzelem mégsem volt teljesen kockázatmentes a németek számára. Spee hajói ugyan alig szenvedtek személyi veszteséget, de a lőszerkészletük csaknem felét felhasználták. Egy távoli hadszíntéren ez különösen súlyos probléma volt: utánpótlásra, javításra és biztonságos kikötőre nem számíthattak korlátlanul. A coroneli siker ezért inkább látványos, de stratégiailag nehezen fenntartható győzelemnek bizonyult.
- A németek nagyobb lőtávolságot és erősebb tüzérséget használhattak ki.
- A brit kötelék nem a teljes tervezett erővel vívta meg az ütközetet.
- Spee hajórajának lőszerkészlete jelentősen megcsappant a győzelem után.
Brit megrázkódtatás és falklandi fordulat
A brit közvélemény és a haditengerészeti vezetés számára a coroneli vereség különösen súlyos csapás volt. A Royal Navy hosszú időn át a brit világbirodalom egyik legfontosabb erejét jelentette, ezért két páncélos cirkáló elvesztése nem egyszerű hadműveleti kudarc, hanem presztízsveszteség is volt. A vereség nyomán az Admiralitás nagyobb és korszerűbb hajóerőt állított össze Frederick Sturdee altengernagy parancsnoksága alatt.
A német hajóraj üldözése végül 1914. december 8-án, a falklandi csatában ért véget. A brit kötelék két modern csatacirkálóval is megerősödött, és döntő túlerőben találkozott Spee hajóival. A német parancsnok és a hajóraj nagy része ekkor elpusztult. Így a coroneli győzelem közvetve olyan brit válaszlépést váltott ki, amely néhány héten belül megszüntette a Kelet-ázsiai Hajóraj önálló működését.
A csata helye az első világháború történetében
Coronel azért vált emlékezetessé, mert a háború korai szakaszában ritka brit tengeri vereséget hozott. A brit fölény nem mindenütt érvényesült automatikusan: távoli hadszíntereken a felderítés, az utánpótlás, a parancsok pontossága és a hajók műszaki állapota legalább olyan fontos lehetett, mint a flotta teljes mérete. A csata megmutatta, hogy egy jól kiképzett, mozgékony hajóraj komoly veszélyt jelenthet még egy globális tengeri nagyhatalom számára is.
A történet másik tanulsága a földrajzi távolság szerepe. Spee győzelme után nem tudott egyszerűen visszatérni egy biztos európai támaszpontra. A siker nem oldotta meg a hajóraj ellátását, nem pótolta a kilőtt lőszert, és nem biztosított tartós ellenőrzést a dél-amerikai vizek felett. Coronel ezért egyszerre volt német taktikai diadal és egy hosszabb, végül kudarccal záruló hadművelet egyik állomása.
Gyakori kérdések
Mikor és hol zajlott a coroneli csata?
1914. november 1-jén vívták a chilei Coronel városának partjai előtt, a Csendes-óceánon.
Kik vezették a két hajrajt?
A német Kelet-ázsiai Hajóraj parancsnoka Maximilian von Spee altengernagy, a brit köteléké Christopher Cradock ellentengernagy volt.
Mi lett a csata legfontosabb következménye?
A brit Admiralitás jelentős erőket küldött Spee hajórajának üldözésére. A német köteléket 1914. december 8-án a falklandi csatában megsemmisítették.
Források
Képek forrásai
- A HMS Monmouth elsüllyesztése Coronelnél – Anonymous seaman of Imperial German Navy. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- Von Spee hajóraja Valparaíso közelében – R. Sennede (as credited in Die Grosse Zeit). Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A coroneli csata (1914) – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
