Történelmi események

Amikor Washington elismerte a Szovjetuniót – 1933

Írta: Töri infó

Franklin D. Roosevelt beszéde a Szovjetunió elismeréséről 1933-ban
5 perc a múltban

1933. november 16-án Franklin D. Roosevelt amerikai elnök közölte Makszim Litvinov szovjet külügyi népbiztossal, hogy az Egyesült Államok elismeri a Szovjetunió kormányát, és helyreállítja a normális diplomáciai kapcsolatokat. A washingtoni megállapodás csaknem tizenhat évnyi amerikai el nem ismerést zárt le, miközben a két ország között már korábban is léteztek kereskedelmi kapcsolatok. A döntés mögött egyszerre álltak gazdasági, stratégiai és jogi megfontolások.

Miért szakadt meg a kapcsolat?

Az Egyesült Államok 1917. december 6-án szakította meg diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal, röviddel a bolsevik hatalomátvétel után. Washington több okból sem akarta hivatalosan elismerni az új rendszert: a bolsevik kormány nem vállalta a cári kormány korábbi adósságait, figyelmen kívül hagyott korábbi nemzetközi megállapodásokat, és államosította az amerikai tulajdont Oroszországban. A breszt-litovszki különbéke, amely 1918 márciusában kivonta Oroszországot az első világháborúból, tovább mélyítette a bizalmatlanságot.

A diplomáciai elutasítás azonban nem jelentett teljes elszigetelődést. Az 1920-as években amerikai vállalatok és kereskedők továbbra is üzleteltek a szovjet állammal. Az Amtorg Trading Corporation, amelyet 1924-ben hoztak létre New Yorkban, a két ország közötti kereskedelem egyik legfontosabb szervezetévé vált. Az amerikai ipari és műszaki tapasztalat a szovjet modernizáció számára is értékes volt, miközben Washington továbbra sem adott hivatalos politikai elismerést.

Roosevelt új irányt keresett

Franklin D. Roosevelt 1933 márciusában lépett hivatalba, amikor az Egyesült Államokat súlyos gazdasági válság sújtotta. Külpolitikájában pragmatikusabb megközelítést alkalmazott, mint elődei. Úgy vélte, hogy a Szovjetunióval kialakított hivatalos kapcsolat amerikai gazdasági érdekeket szolgálhat, és hozzájárulhat a nemzetközi mozgástér bővítéséhez. A döntés stratégiai szempontból is indokoltnak látszott: Roosevelt abban reménykedett, hogy a kapcsolatok javítása ellensúlyozhatja Japán ázsiai terjeszkedését.

Az amerikai elnök azt is mérlegelte, hogy az Egyesült Államok maradt az egyetlen jelentős hatalom, amely továbbra sem ismerte el hivatalosan a Szovjetuniót. A brit kapcsolatok már korábban rendeződtek, és a gazdasági érintkezés a politikai elzárkózás ellenére is folytatódott. Roosevelt számára ezért egyre kevésbé tűnt tarthatónak, hogy Washington a hivatalos diplomáciai kapcsolat hiányával próbáljon nyomást gyakorolni Moszkvára.

  • gazdasági érdekek és a nagy gazdasági világválság hatása
  • a japán terjeszkedés ellensúlyozásának szándéka
  • a szovjet kormány hivatalos elismerésének nemzetközi jelentősége
  • a rendezetlen adósságok, jogi kérdések és kommunista propaganda problémája

A Roosevelt–Litvinov-tárgyalások

Roosevelt 1933 októberében először nem hivatalos csatornán kezdeményezett. Henry Morgenthau, a Farm Credit Administration vezetője és William C. Bullitt korábbi diplomata egy aláírás nélküli elnöki levelet juttatott el Borisz Svirszkijhez, a Szovjetunió washingtoni nem hivatalos képviselőjéhez. A levélből kiderült, hogy az amerikai kormány kész tárgyalni az elismerés feltételeiről, és szovjet megbízottat vár Washingtonba.

Makszim Litvinov külügyi népbiztos novemberben érkezett az amerikai fővárosba. A megbeszélések eleinte nehezen haladtak, mert több régi vita egyszerre került napirendre. Ilyen volt a Szovjetunió amerikai adóssága, az országban élő amerikai állampolgárok vallási szabadsága és jogi védelme, valamint az a washingtoni aggodalom, hogy Moszkva támogatja az Egyesült Államok belügyeibe való kommunista beavatkozást.

A személyes, négyszemközti Roosevelt–Litvinov-megbeszélések végül áttörték a holtpontot. November 15-én úgynevezett gentleman’s agreement született: a szovjet kormány vállalta, hogy részt vesz az amerikai adósság rendezéséről szóló későbbi tárgyalásokon, tartózkodik az amerikai belpolitikai beavatkozástól, és bizonyos vallási, illetve jogi garanciákat biztosít az Egyesült Államok állampolgárainak.

1933. november 16.: a diplomáciai elismerés

Másnap, 1933. november 16-án Roosevelt hivatalosan közölte Litvinovval, hogy az Egyesült Államok elismeri a Szovjetunió kormányát. Litvinov még aznap válaszolt, és jelezte, hogy a szovjet kormány elfogadja a kapcsolatfelvételt, valamint a nagykövetek cseréjét. Ezzel Washington és Moszkva között helyreálltak a normális diplomáciai kapcsolatok.

A döntés nem jelentett politikai bizalmat vagy ideológiai közeledést. A két kormány továbbra is mélyen különbözött a tulajdonról, az állam szerepéről, a vallásról és a politikai szabadságjogokról alkotott felfogásában. Az elismerés inkább annak beismerése volt, hogy a fennálló konfliktusokat hatékonyabban lehet hivatalos tárgyalásokon kezelni, mint diplomáciai kapcsolat nélkül. Roosevelt William C. Bullittot nevezte ki az Egyesült Államok első moszkvai nagykövetévé.

Rövid együttműködés, gyors kiábrándulás

A kezdeti együttműködési készség hamar korlátokba ütközött. Bullitt 1933 decemberében érkezett Moszkvába, de rövid időn belül csalódott, mert az adósságrendezésben nem történt érdemi előrelépés. Emellett Washingtonban olyan jelek mutatkoztak, amelyek szerint a szovjet kormány nem tartotta be teljesen a belpolitikai beavatkozás mellőzésére tett ígéretét.

A kapcsolatokat tovább rontotta a szovjet belső terror kiszélesedése. Szergej Kirov leningrádi pártvezető meggyilkolása után indultak meg azok a tisztogatások, amelyek később a nagy terror részeként emberek millióinak halálához vagy bebörtönzéséhez vezettek. Az amerikai diplomaták számára a szovjet rendszer működéséről szerzett tapasztalat egyre nyugtalanítóbbá vált.

1936-ban Roosevelt Joseph E. Davies üzletembert küldte Moszkvába Bullitt utódjaként, abban a reményben, hogy javítható a kapcsolat. A közeledés azonban törékeny maradt. 1939 augusztusában a Molotov–Ribbentrop-paktum új mélypontra juttatta az amerikai–szovjet viszonyt. A két ország csak 1941-ben, a Szovjetunió német megtámadása után talált ismét közös stratégiai érdeket.

Gyakori kérdések

Mikor állította helyre az Egyesült Államok a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval?

1933. november 16-án Washington hivatalosan elismerte a Szovjetunió kormányát, és megállapodott a normális diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról.

Ki volt az amerikai elnök az elismerés idején?

Franklin D. Roosevelt, aki 1933 márciusában lépett hivatalba.

Ki tárgyalt Roosevelt nevében a szovjet kormánnyal?

Makszim Litvinov szovjet külügyi népbiztos érkezett Washingtonba, és személyesen tárgyalt Roosevelttel.

Meddig nem ismerte el Washington a Szovjetuniót?

Csaknem tizenhat évig, az 1917. december 6-i diplomáciai szakítástól 1933. november 16-ig.

Miért utasította el korábban az Egyesült Államok a szovjet kormány elismerését?

A fő okok közé tartozott a cári adósságok megtagadása, az amerikai tulajdon államosítása, a korábbi megállapodások figyelmen kívül hagyása és a kommunista forradalom nemzetközi terjesztésétől való félelem.

Milyen gazdasági szempont ösztönözte Rooseveltet?

A nagy gazdasági világválság idején az amerikai kormány új kereskedelmi lehetőségeket keresett, és a Szovjetuniót fontos gazdasági partnernek tekintette.

Milyen stratégiai megfontolás állt a döntés mögött?

Roosevelt úgy vélte, hogy a kapcsolatok rendezése korlátozhatja Japán ázsiai terjeszkedésének hatását.

Milyen ügyekben kellett megállapodniuk a feleknek?

Az adósságok rendezéséről, az amerikai állampolgárok vallási és jogi védelméről, valamint a kommunista beavatkozás kérdéséről.

Ki lett az Egyesült Államok első moszkvai nagykövete?

William C. Bullitt, akit Roosevelt a megállapodások után nevezett ki.

Jelentett-e az elismerés amerikai támogatást a szovjet rendszer számára?

Nem. Az elismerés gyakorlati diplomáciai döntés volt, nem ideológiai azonosulás vagy politikai szövetség.

Miért romlott meg hamar a kezdeti együttműködés?

Az adósságrendezés elmaradt, Washington szerint Moszkva nem tartotta be teljesen a belpolitikai beavatkozás mellőzésére tett ígéretét, és a szovjet tisztogatások is növelték a bizalmatlanságot.

Mi követte 1933 után az amerikai–szovjet kapcsolatokban?

A kapcsolat hullámzó maradt, 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum új mélypontot hozott, majd 1941-ben a német támadás nyomán stratégiai együttműködés alakult ki.

Források

  1. Soviet Union–United States relations – Wikipedia

Képek forrásai

Töri-infó
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.