Történelmi események

A somme-i csata lezárulása 1916. november 18-án

Írta: Töri infó

Térkép a somme-i csatáról, 1916. november 18-án
6 perc a múltban

1916. november 18-án leálltak a brit támadások a franciaországi Somme folyó térségében, ezzel lezárult az első világháború egyik legnagyobb és legvéresebb hadművelete. A július 1-jén indított offenzíva nem hozta meg a várt áttörést, viszont több mint hárommillió katonát mozgatott meg, és a szövetséges, valamint a német oldalon összesen több mint egymillió ember halt meg vagy sebesült meg. A somme-i csata vége nem döntő győzelmet, hanem súlyos veszteségekkel járó, vitatott eredményű hadműveleti lezárást jelentett.

Miért indult meg a támadás a Somme-nál?

A somme-i offenzíva tervét a szövetségesek 1915 decemberében, a Chantilly-konferencián dolgozták ki. Az elképzelés szerint 1916-ban egyszerre kellett volna nyomást gyakorolni a központi hatalmakra a nyugati, a keleti és az olasz fronton. A Somme térségében a brit és a francia hadsereg közös támadását tervezték, eredetileg jelentős francia részvétellel.

A helyzetet azonban alapjaiban változtatta meg a verduni csata, amely 1916. február 21-én kezdődött. A Verdun körül kibontakozó német támadás miatt a franciák több hadosztályt vontak el a Somme térségéből. Így a brit hadsereg szerepe a tervezettnél jóval nagyobb lett, és a hadművelet fokozatosan a brit erőfeszítés központi vállalkozásává vált.

A célok is módosultak. A kezdeti elképzelésben még áttörés és döntő győzelem szerepelt, május végére azonban a hadművelet fő feladata inkább a verduni francia védők tehermentesítése és a német hadsereg felőrlése lett. Ez a változás jól mutatja, mennyire szorosan összefüggött a somme-i csata a nyugati front másik nagy vérontásával.

1916. július 1.: katasztrofális kezdet

A támadás első napján a brit csapatok hosszú tüzérségi előkészítés után indultak rohamra. A brit hadvezetés abban bízott, hogy a több mint egyhetes bombázás megtöri a német védelmet, elvágja a szögesdrótakadályokat, és lehetővé teszi a gyalogság gyors előrenyomulását. A védelem azonban sok helyen fennmaradt, a géppuskák pedig súlyos veszteségeket okoztak a nyílt terepen támadó katonáknak.

1916. július 1-jén a brit hadsereg körülbelül 57 470 veszteséget szenvedett, köztük 19 240 halottat. Ez volt a brit hadsereg történetének legsúlyosabb egyetlen napi vesztesége. A katasztrófa különösen azért vált emlékezetessé, mert sok alakulatot a háború kitörése után önkéntesekből és kiképzés alatt álló újoncokból szerveztek. A Somme így egy egész brit nemzedék számára vált a háború brutalitásának jelképévé.

A nap tapasztalata egyúttal a hadviselés átalakulását is megmutatta. A tüzérség, a géppuska, a repülőgépek és a kiépített lövészárok-rendszer együtt olyan védelmi erőt alkotott, amelyet pusztán gyalogsági rohammal csak rendkívüli áldozatok árán lehetett leküzdeni.

Hónapokig tartó harc lövészárkok és rommá lőtt falvak között

A somme-i csata nem egyetlen ütközet volt, hanem egymást követő hadműveletek sorozata. A harcok júliustól novemberig zajlottak többek között Albert, Pozières, Delville Wood, Guillemont, Ginchy, Flers–Courcelette, Morval, Thiepval és Le Transloy körzetében. A támadók sokszor csak néhány száz métert vagy néhány kilométert nyertek, miközben újabb és újabb alakulatokat kellett bevetniük.

A terepet a tüzérségi tűz fokozatosan holdbéli tájjá változtatta. A lövészárkokat az eső, a sár és a becsapódások rongálták, az utánpótlás és a sebesültek elszállítása pedig állandó nehézséget jelentett. A katonák helyzete nem pusztán a frontvonalban volt veszélyes: a hátrább fekvő utak, gyülekezőhelyek és tüzérségi állások is a német lövegek célpontjai közé kerültek.

A hadjárat egyik kevésbé ismert tanulsága, hogy a veszteségek nem mindig kapcsolódtak egyetlen látványos rohamhoz. A folyamatos tüzérségi tűz, a járőrözés, a betegségek, a kimerültség és a sebesülések hónapokon át fogyasztották az alakulatokat. A somme-i csata ezért nemcsak a július 1-jei vérfürdőt jelentette, hanem egy hosszú felőrlő folyamatot is.

A tankok első bevetése és a modern háború ígérete

A Somme-nál 1916 szeptemberében vetették be először harci körülmények között a tankokat. A brit hadvezetés ettől az új fegyvertől azt remélte, hogy átsegíti a gyalogságot a szögesdrótakadályokon, és leküzdi a géppuskafészkeket. A járművek azonban kezdetlegesek, lassúak és gyakran meghibásodók voltak, ezért nem tudták önmagukban megfordítani a hadművelet menetét.

A tankok első megjelenése mégis fontos fordulópontot jelzett. A hadseregek egyre inkább ipari rendszerekként működtek: a győzelemhez nemcsak bátor katonákra, hanem hatalmas lőszerkészletekre, szállítási kapacitásra, javítóműhelyekre és pontosabb együttműködésre is szükség volt. A Somme megmutatta, hogy a technikai újítás önmagában kevés, ha a hadvezetés, a terep és a csapatok kiképzése nincs összhangban.

A somme-i csata hadműveleti területeit bemutató térkép 1916-ból
A somme-i csata hadműveleti területeit és főbb helyszíneit bemutató térkép 1916-ból. — Kontextusillusztráció: a hadművelet földrajzi kiterjedését szemlélteti, és segít elhelyezni a csata 1916. november 18-i lezárulását.

Mi történt 1916. november 18-án?

A csata utolsó szakaszában a brit támadások az Ancre folyó völgyében folytatódtak. November közepén az időjárás, a felázott talaj, a kimerült alakulatok és a német védelem együttesen egyre nehezebbé tette az előrenyomulást. 1916. november 18-án a brit támadások leálltak, és ezzel a történeti összefoglalók szerint véget ért az első somme-i csata.

A lezárás nem jelentett olyan békét vagy fegyverszünetet, amely az egész nyugati fronton megszüntette volna a harcokat. A hadművelet egyszerűen elérte azt a pontot, ahol a további támadások várható eredménye már nem igazolta a ráfordított ember- és anyagi veszteséget. A front később sem maradt mozdulatlan: 1917 januárjában újabb brit támadások indultak az Ancre térségében.

Veszteségek és vitatott eredmény

A somme-i csata veszteségeinek pontos összege forrásonként és számítási módszerenként eltér. A Wikipédia összefoglalója a brit veszteségeket körülbelül 420 ezerre, a francia veszteségeket mintegy 200 ezerre teszi, míg a német veszteségekre szélesebb, körülbelül 237 ezertől 429 ezerig terjedő becsléseket közöl. Az Imperial War Museums egyik összefoglalója több mint 600 ezer szövetséges és becslések szerint mintegy 500 ezer német veszteségről ír. Ezek az eltérések részben abból adódnak, hogy nem minden kimutatás ugyanazt az időszakot, illetve ugyanazokat a kategóriákat számítja bele.

Területileg a brit és a francia csapatok a front jelentős részén mintegy tíz kilométerig jutottak előre, de Péronne és Bapaume elfoglalása nem sikerült. A hadművelet ezért nem érte el eredeti stratégiai célját, és a végeredményt a történetírás gyakran eldöntetlenként jellemzi.

A vita nem pusztán arról szól, hogy ki nyert több kilométernyi területet. Egyes értelmezések szerint a német hadsereg olyan veszteségeket szenvedett, amelyek hosszabb távon gyengítették, és a szövetségesek tapasztalatot szereztek a nagy tömegű hadműveletek irányításában. Más értelmezések hangsúlyozzák, hogy mindez rendkívüli emberáldozatokkal járt, miközben az áttörés elmaradt. A somme-i csata jelentőségéről ezért ma is folyik történészi vita.

A novemberi lezárás öröksége

A Somme emlékezete elsősorban a veszteségek miatt maradt erős. Az első nap brit halottainak száma, a sok eltűnt katona és a családokhoz érkező bizonytalan hírek hosszú időre meghatározták a brit társadalom háborús tapasztalatát. Az Imperial War Museums által bemutatott személyes történetek azt is érzékeltetik, hogy a csata nemcsak a fronton szolgáló férfiakat érintette: családok maradtak apa vagy fiú nélkül, miközben a hadiiparban dolgozó civilek is életveszélyes körülmények között termeltek.

1916. november 18. tehát nem egy diadalmas finálé dátuma. Inkább annak a felismerésnek a történelmi határköve, hogy a nyugati fronton a hatalmas erőforrások és a modern fegyverek sem garantálják a gyors áttörést. A somme-i csata lezárulása megmutatta az ipari háború alapvető ellentmondását: a hadseregek egyre nagyobb erőt tudtak összpontosítani, de ettől a győzelem nem lett gyorsabb vagy kevésbé véres.

Gyakori kérdések

Mikor ért véget a somme-i csata?

1916. november 18-án, amikor a brit támadások leálltak a Somme térségében.

Mikor kezdődött a csata?

1916. július 1-jén indult meg a brit és francia offenzíva a német állások ellen.

Hol zajlott a hadművelet?

Franciaországban, a Somme folyó felső szakaszának két oldalán, főként a Somme és a Pas-de-Calais térségében.

Mi volt a támadás eredeti célja?

A szövetségesek áttörést és döntő győzelmet reméltek, később azonban a fő cél a német hadsereg felőrlése és Verdun tehermentesítése lett.

Miért nőtt meg a brit hadsereg szerepe?

Mert a verduni csata miatt a franciák több, eredetileg a Somme-hoz szánt hadosztályt vontak el.

Mekkora volt a brit veszteség 1916. július 1-jén?

Körülbelül 57 470 fő, köztük 19 240 halott. Ez a brit hadsereg történetének legsúlyosabb egynapi vesztesége volt.

Mikor vetették be először a tankokat?

1916 szeptemberében, a somme-i csata idején. A járművek még megbízhatatlanok voltak, ezért hatásuk korlátozott maradt.

Elfoglalták a szövetségesek Péronne-t és Bapaume-ot?

Nem. A két fontos célpont német kézen maradt a tél folyamán.

Mekkora területet nyertek a szövetségesek?

A front jelentős részén körülbelül tíz kilométer mélységig jutottak előre, de ez nem jelentett áttörést.

Ki nyerte meg a somme-i csatát?

A végeredményt a történeti összefoglalók gyakran eldöntetlenként kezelik, mert a szövetségesek nem érték el stratégiai céljaikat.

Mekkora volt a csata embervesztesége?

A számítások eltérnek. A források összesen több mint egymillió halottról és sebesültről, illetve több százezer szövetséges és német veszteségről beszélnek.

Miért fontos a somme-i csata története?

Mert egyszerre mutatta meg az ipari méretű háború pusztító erejét, a tüzérség és a géppuskák fölényét, valamint a korai tankok korlátait.

Források

  1. Imperial War Museums: Middlebrook papers – press release

Képek forrásai

Töri-infó
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.