William Sterndale Bennett a 19. századi angol zene egyik legtehetségesebb és legműveltebb alakja volt. Zeneszerzőként, zongoraművészként, karmesterként és tanárként is jelentős pályát futott be, mégis sokáig háttérbe szorult a nála látványosabb életművet hátrahagyó kortársak mellett. Pályája különös kettősséget mutat: fiatalon Mendelssohn és Schumann is rendkívüli jövőt jósolt neki, később azonban a tökéletességre törekvés, a magas elvárások és a tanári-közéleti feladatok egyre inkább elvonták a zeneszerzéstől.
Zenei családból, korai árvaságból
William Sterndale Bennett 1816. április 13-án született Sheffieldben. Apja, Robert Bennett a helyi plébániatemplom orgonistája, karmestere, zeneszerzője és zongoratanára volt. A Sterndale nevet egy családi baráttól kapta: William Sterndale költő verseit az édesapja korábban megzenésítette. A fiú tehát olyan közegbe érkezett, ahol a zene nem különleges elfoglaltság, hanem a mindennapi élet része volt.
Bennett azonban hamar elveszítette mindkét szülőjét. Édesanyja 1818-ban, édesapja egy évvel később halt meg, így a gyermek és két nővére a cambridge-i nagyszülőkhöz került. Nagyapja, John Bennett a King's, a Trinity és a St John's College kórusaiban is énekelt világi kórustagként. A családi háttér ezért a tragédia ellenére erős zenei nevelést biztosított számára.
- 1816-ban született Sheffieldben.
- Édesapja orgonista, karmester, zeneszerző és zongoratanár volt.
- Hároméves korára árva lett.
- Cambridge-ben, zenei hagyományok között nevelkedett.





