1967. november 22-én, New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadta a 242. számú határozatot. A dokumentum a hatnapos háború után kialakult közel-keleti helyzet rendezésének alapelveit foglalta össze: Izrael fegyveres erőinek kivonását az 1967-es konfliktusban elfoglalt területekről, az államok szuverenitásának és területi épségének tiszteletben tartását, a békés és biztonságos határok kialakítását, valamint a menekültkérdés igazságos rendezését. Rövid szövege azóta is a közel-keleti diplomácia egyik legtöbbet idézett és legtöbbet vitatott dokumentuma.
A hatnapos háború utáni válság
A határozat hátterében az 1967. június 5. és 10. között lezajlott hatnapos háború állt. Izrael Egyiptom, Jordánia és Szíria ellen vívott háborúja után jelentős területek kerültek izraeli ellenőrzés alá: a Sínai-félsziget, a Gázai övezet, Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és a Golán-fennsík. A katonai győzelem ugyan átrendezte a térség erőviszonyait, de nem teremtett politikai rendezést.
A harcok után egyszerre kellett kezelni a területi változásokat, a fegyveres szembenállást, a hajózás biztonságát és a palesztin, illetve más menekültek ügyét. A Biztonsági Tanács számára ezért nem egyszerű tűzszüneti nyilatkozat megfogalmazása volt a feladat, hanem olyan keret kialakítása, amely későbbi tárgyalások kiindulópontja lehet.
Egyhangú döntés, gondosan mérlegelt szöveg
A Biztonsági Tanács 1382. ülésén fogadta el a határozatot. A döntés egyhangú volt, ami fontos diplomáciai eredménynek számított: a dokumentum mögé az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, Franciaország és a testület többi tagja is felsorakozott. A határozat azonban nem részletes békeszerződésként, hanem alapelvek és diplomáciai feladatok összefoglalásaként született meg.
A szöveg bevezető része kimondta, hogy háborúval nem lehet területet szerezni, és igazságos, tartós békére van szükség, amelyben a térség minden állama biztonságban élhet. Ez az elv egyszerre utalt az 1967-ben elfoglalt területek kérdésére és Izrael biztonsági igényeire.
A két központi alapelv
A határozat első pontja két egymással összekapcsolt alapelvet rögzített. Az egyik Izrael fegyveres erőinek kivonását írta elő az „utóbbi konfliktusban elfoglalt területekről”. A másik a hadviselő állapot megszüntetését, az államok szuverenitásának, területi épségének és politikai függetlenségének tiszteletben tartását, valamint a biztonságos és elismert határok közötti békés élet jogát hangsúlyozta.
A szöveg angol változatának egyik kifejezése később komoly értelmezési viták forrásává vált. A „territories occupied” megfogalmazásból hiányzik a határozott névelő, ezért vita alakult ki arról, hogy a határozat minden elfoglalt terület teljes kiürítését követelte-e, vagy az elfoglalt területek egy részéről való kivonulást kapcsolta össze a béketárgyalások eredményével. A kérdés jogi és politikai értelmezése máig nem egységes.
A vita nem pusztán nyelvtani természetű. A határozatot különböző felek eltérő célokra használták: Izrael a biztonságos és elismert határok, az arab államok pedig a területi visszavonulás és a háborúval szerzett terület elutasításának elvét emelték ki.
- Izraeli csapatkivonás az 1967-es háborúban elfoglalt területekről.
- A hadviselő állapot és a területi követelések megszüntetése.
- Az államok szuverenitásának, területi épségének és politikai függetlenségének elismerése.
- Biztonságos és elismert határok kialakítása, fenyegetéstől és erőszaktól mentesen.
A menekültkérdés, a hajózás és a demilitarizált övezetek
A határozat második pontja több olyan kérdést is felsorolt, amely nélkül a békerendezés nem lehetett volna teljes. Ide tartozott a nemzetközi vízi utak szabad hajózásának biztosítása, a menekültkérdés igazságos rendezése, valamint a térség államai területi sérthetetlenségének és politikai függetlenségének garantálása.
A szöveg nem határozta meg részletesen, kiket és milyen módon kell a menekültkérdés rendezésében figyelembe venni, és nem állapított meg konkrét határvonalakat sem. Ez egyszerre tette lehetővé, hogy a határozat széles körben elfogadható legyen, és okozta azt, hogy számos lényeges kérdés a későbbi tárgyalásokra maradt.
A demilitarizált övezetek említése szintén fontos részlet. A határozat nem rendelt el konkrét övezeteket, hanem olyan intézkedések lehetőségét vetette fel, amelyek az államok területi sérthetetlenségét és politikai függetlenségét szolgálhatják.
Gunnar Jarring küldetése
A Biztonsági Tanács nemzetközi közvetítői feladatot is kijelölt. Felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy nevezzen ki különmegbízottat, aki kapcsolatot tart a térség érintett államaival, és segíti a békés, minden fél által elfogadható rendezés előmozdítását.
A főtitkár Gunnar Jarring svéd diplomatát nevezte ki erre a feladatra. Jarring közvetlen tárgyalások helyett elsősorban a felek közötti üzenetközvetítéssel próbálta előmozdítani a megállapodást. Küldetése jól mutatta a határozat természetét: az ENSZ nem kész béketervet adott, hanem diplomáciai folyamatot próbált elindítani.
A határozat arra is felkérte a főtitkárt, hogy számoljon be a különmegbízott munkájának előrehaladásáról. A rendelkezés végrehajtása azonban a felek eltérő értelmezései és a kölcsönös bizalmatlanság miatt nem hozott gyors rendezést.
Miért maradt meghatározó dokumentum?
A 242. számú határozat nem zárta le a konfliktust, mégis tartós diplomáciai jelentőségre tett szert. Az ENSZ későbbi dokumentumaiban és a közel-keleti béketárgyalásokon rendszeresen hivatkozási alapként jelent meg. Az 1973-as háború után elfogadott 338. számú határozat például a 242. számú határozat végrehajtására szólított fel, és ezzel megerősítette annak központi szerepét a nemzetközi rendezési kísérletekben.
A dokumentum ereje abban rejlett, hogy egyetlen keretben kapcsolta össze a kivonulás, a biztonság, a szuverenitás, a hajózás és a menekültkérdés ügyét. Gyengesége pedig éppen a tömörségéből fakadt: sok kérdésben nem adott pontos eljárást, határidőt vagy térképet.
Történelmi jelentőségét ezért nem úgy érdemes értelmezni, mint amely önmagában megoldotta a konfliktust. Inkább olyan diplomáciai alapokmány volt, amely kijelölte a békerendezés nyelvét, miközben a legnehezebb kérdéseket a szemben álló felekre és a későbbi tárgyalásokra hagyta.
Gyakori kérdések
Mikor fogadták el a 242. számú határozatot?
1967. november 22-én, a Biztonsági Tanács 1382. ülésén.
Milyen háború után született a határozat?
A hatnapos háborút követően, amely 1967. június 5. és 10. között zajlott.
Egyhangú volt a szavazás?
Igen. A Biztonsági Tanács egyhangúlag fogadta el a határozatot.
Mit követelt a határozat Izraeltől?
Izraeli fegyveres erők kivonását írt elő az 1967-es konfliktusban elfoglalt területekről, de az angol szöveg pontos értelmezése később vitatottá vált.
Mit vártak az arab államoktól?
A hadviselő állapot és a területi követelések megszüntetését, valamint Izrael és a térség többi állama szuverenitásának és politikai függetlenségének tiszteletben tartását.
Mit jelentett a „biztonságos és elismert határok” kifejezés?
Azt az alapelvet, hogy a térség államai fenyegetéstől és erőszaktól mentes, elismert határok között élhessenek. A határozat nem jelölt ki konkrét új határvonalakat.
Szólt a határozat a menekültekről?
Igen. Igazságos rendezést sürgetett a menekültkérdésben, de nem határozta meg részletesen annak módját.
Foglalkozott a hajózás szabadságával?
Igen. Szükségesnek nevezte a térség nemzetközi vízi útjain való szabad hajózás biztosítását.
Ki volt az ENSZ különmegbízottja?
Gunnar Jarring svéd diplomata, akit a főtitkár a felek közötti kapcsolattartás és a békés rendezés segítésére nevezett ki.
Rendelt el konkrét demilitarizált övezeteket?
Nem. A demilitarizált övezeteket a területi sérthetetlenséget és politikai függetlenséget garantáló lehetséges intézkedések között említette.
Miért vitatott a határozat szövege?
Elsősorban azért, mert az angol változat az „elfoglalt területekről” való kivonulásról beszél, de a megfogalmazásban nincs határozott névelő. Ezt a felek eltérően értelmezték.
Melyik későbbi ENSZ-határozat erősítette meg a jelentőségét?
Az 1973. október 22-én elfogadott 338. számú határozat, amely a 242. számú határozat végrehajtására szólított fel.
Megoldotta a 242. számú határozat a közel-keleti konfliktust?
Nem. Alapelveket és diplomáciai keretet adott, de nem zárta le a területi, biztonsági és menekültügyi vitákat.




