Történelmi események

Apollo–12: a pontos holdraszállás története

Írta: Töri infó

A Hold felszíne az Apollo 12 küldetés során, Viharok óceánja
5 perc a múltban

1969. november 19-én, 06:54:35 UTC-kor az Apollo–12 Intrepid nevű holdkompja sikeresen leszállt a Hold Viharok óceánjában. Charles „Pete” Conrad és Alan Bean ezzel a második emberes holdraszállást hajtotta végre, miközben Richard Gordon a parancsnoki egységben Hold körüli pályán maradt. Az expedíció jelentősége azonban túlmutatott azon, hogy megismételte az Apollo–11 történelmi teljesítményét: az Apollo–12 már célzottan egy korábbi automata szonda közelében landolt, és a Hold tudományos vizsgálatát módszeresebb szintre emelte.

Az Apollo–11 után már nem elég volt eljutni a Holdra

Az Apollo–11 1969. júliusi sikere bebizonyította, hogy az Egyesült Államok képes embert juttatni a Hold felszínére, majd biztonságosan visszahozni. Az Apollo–12 feladata ezért részben megváltozott: a hangsúly a látványos első alkalomról a pontos végrehajtásra, a hosszabb felszíni munkára és a tudományos mérésekre került.

A NASA olyan leszállóhelyet választott, ahol az 1967-ben Holdra küldött Surveyor 3 szonda működött. A cél a Viharok óceánjának egyik területe volt, a későbbi leszállóhelytől mintegy néhány száz méterre. Ez a terv megmutatta, hogy az emberes űrrepülés már nem pusztán távoli célpont elérését, hanem előre kijelölt helyszín megközelítését is jelentheti.

A legénység és a küldetés felépítése

Az Apollo–12 parancsnoka Charles „Pete” Conrad Jr. volt, a holdkomp pilótája Alan L. Bean, a parancsnoki egység pilótája pedig Richard F. Gordon Jr. Conrad és Bean szállt le az Intrepiddel, míg Gordon a Yankee Clipper nevű parancsnoki és műszaki egységgel Hold körüli pályán maradt, és támogatta a küldetést.

A Saturn V hordozórakéta 1969. november 14-én indította el az űrhajót a Kennedy Űrközpont 39A indítóállásáról. Az út során a legénységnek nemcsak a Hold elérésére, hanem az összetett pályamanőverekre és a leszállás előkészítésére is figyelnie kellett. A küldetés teljes időtartama 10 nap, 4 óra, 36 perc és 24 másodperc volt.

A villámlással kezdődő út

A start után az Apollo–12 rövid időn belül nehéz helyzetbe került. A rakéta emelkedése közben villámcsapások érték az űrhajót. A fedélzeti rendszerek egy része átmenetileg hibajelzéseket adott, és veszélybe került az elektromos energiaellátás, valamint a navigációs adatok egy része.

A földi irányítás és a legénység együttműködésével sikerült helyreállítani a működést. A hiba azért volt különösen komoly, mert a küldetés első szakaszában egyetlen rendszer kiesése is veszélyeztethette volna a további repülést. Az Apollo–12 végül folytatta útját, a későbbi események pedig igazolták, hogy a küldetésvezetés képes volt kezelni a váratlan helyzetet.

Az Apollo–12 leszállóhelye a Lunar Reconnaissance Orbiter felvételén, a leszállóegységgel és a Surveyor 3 szondával
A Lunar Reconnaissance Orbiter 2009. szeptember 4-én készült felvétele az Apollo–12 leszállóhelyéről; látható az Intrepid leszállóegységének leszállófokozata, a kísérleti berendezés és a Surveyor 3 szonda. — Kontextuskép: későbbi űrszondafelvétel, amely az 1969-es holdraszállás helyszínét és annak tárgyi nyomait mutatja.

1969. november 19.: leszállás a Viharok óceánjában

A Hold körüli pályára állás után Conrad és Bean levált a Yankee Clipperről, majd az Intrepiddel megkezdte az ereszkedést. A holdkomp 1969. november 19-én 06:54:35 UTC-kor ért felszínt a Viharok óceánjában. A leszállóhelyet ma többnyire Surveyor-kráterként is azonosítják, mivel a közelben állt a Surveyor 3 szonda.

A művelet egyik legfontosabb eredménye a pontosság volt. Az Apollo–11 leszállóhelye még jelentősen eltért a tervezett ponttól, az Apollo–12 azonban a korábbi automata szonda közelében tudott földet érni. Ez a teljesítmény a későbbi, összetettebb holdi expedíciók előfeltételének számított: a tudományos célpontokhoz nem elég eljutni, azokat meg is kell közelíteni.

Két holdséta, sokkal több tudomány

Conrad és Bean két holdséta során vizsgálta a környezetet, kőzetmintákat gyűjtött, fényképezett, valamint tudományos műszereket telepített. Az Apollo Lunar Surface Experiments Package, vagyis az ALSEP műszercsomagja hosszabb időn át működő berendezéseket tartalmazott, amelyek a Hold felszínének és belső szerkezetének kutatását szolgálták.

A két űrhajós felkereste a Surveyor 3-at is. A szondát részletesen fényképezték, és bizonyos alkatrészeit eltávolították, hogy a Földön megvizsgálhassák azokat. Ez különösen fontos tapasztalat volt, mert lehetővé tette annak tanulmányozását, hogyan hatott egy ember alkotta szerkezetre több év a Hold vákuumában, erős sugárzásában és szélsőséges hőmérsékleti környezetében.

A felszíni munka közben a legénység nem pusztán „holdköveket” gyűjtött. A minták rétegtani és földtani összefüggésekben váltak értékessé: segítségükkel a kutatók a Hold felszínének kialakulását, az ütközések nyomait és a holdi anyag fejlődését vizsgálhatták.

Az Apollo–12 Saturn V hordozórakétájának felszállása a Kennedy Űrközpontból 1969. november 14-én
Az Apollo–12 Saturn V hordozórakétájának felszállása a Kennedy Űrközpontból 1969. november 14-én. — Közvetlen előzményét dokumentáló kép: az a start, amely öt nappal a holdraszállás előtt megkezdte az Apollo–12 küldetését.

Miért vált mérföldkővé az Apollo–12?

Az Apollo–12 a NASA saját megfogalmazásában is a „pinpoint mission”, vagyis a rendkívül pontos küldetés példája lett. A siker nem egyetlen látványos pillanatból állt, hanem több képesség összehangolásából: a navigációból, a célzott leszállásból, a felszíni munkából és a tudományos eszközök üzembe helyezéséből.

A küldetés azt is megmutatta, hogy az Apollo-program a versenyhelyzetből fokozatosan tudományos expedíciós programmá alakult. A hidegháborús háttér továbbra is meghatározta az amerikai űrprogramot, de a Holdra küldött emberek munkája egyre inkább a mérésről, a mintavételről és a következő expedíciók előkészítéséről szólt.

Az Apollo–12 1969. november 24-én tért vissza a Földre. A második holdraszállás így nem az első küldetés megismétlése lett, hanem annak továbbfejlesztése: a Hold már nem csupán elérendő szimbólum, hanem kutatható égitestként jelent meg.

  • A küldetés célzottan a Surveyor 3 közelében landolt.
  • Conrad és Bean két holdséta során dolgozott a felszínen.
  • Richard Gordon a Yankee Clipperrel Hold körüli pályán maradt.
  • Az ALSEP műszerei hosszabb távú holdfelszíni méréseket szolgáltak.

Gyakori kérdések

Mikor szállt le az Apollo–12 a Holdon?

1969. november 19-én, 06:54:35 UTC-kor.

Hol hajtott végre holdraszállást az Apollo–12?

A Hold Viharok óceánjában, a Surveyor 3 szonda közelében.

Kik léptek a Hold felszínére?

Charles „Pete” Conrad Jr. parancsnok és Alan L. Bean holdkomppilóta.

Ki maradt Hold körüli pályán?

Richard F. Gordon Jr., a parancsnoki egység pilótája.

Miért volt fontos a Surveyor 3?

Az Apollo–12 legénysége egy korábbi automata holdszondát keresett fel, és a közelében hajtott végre pontos leszállást.

Mi volt a holdkomp neve?

Intrepid. A parancsnoki és műszaki egység neve Yankee Clipper volt.

Mi történt röviddel a start után?

Az űrhajót az emelkedés közben villámcsapások érték, amelyek átmeneti rendszerhibákat okoztak, de a küldetést sikerült folytatni.

Hány holdsétát teljesített Conrad és Bean?

Kettőt. Ezek során mintákat gyűjtöttek, fényképeztek, műszereket telepítettek és megvizsgálták a Surveyor 3-at.

Mi volt az ALSEP?

A holdfelszíni kísérleti műszercsomag neve, amely hosszabb távú tudományos méréseket végzett.

Mikor indult el az Apollo–12 a Földről?

1969. november 14-én, a Kennedy Űrközpont 39A indítóállásáról.

Mikor tért vissza a legénység a Földre?

1969. november 24-én landolt a visszatérő egység.

Hányadik emberes holdraszállás volt az Apollo–12?

A második. Az első az Apollo–11 küldetése volt 1969 júliusában.

Miben különbözött az Apollo–12 az Apollo–11-től?

Az Apollo–12 már nagy pontosságú, előre kijelölt leszállást hajtott végre, és nagyobb hangsúlyt kapott a módszeres tudományos munka.

Források

  1. Apollo 12 – NASA

Képek forrásai

Töri-infó
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.