Történelmi események

A berlini konferencia megnyitása 1884-ben

Írta: Töri infó

A berlini konferencia résztvevői, 1884, gyarmati versengés
1884. november 15-én Berlinben megnyílt a konferencia, amely a gyarmati versengés szabályait és Afrika felosztásának jogi kereteit alakította át.
5 perc a múltban

1884. november 15-én Berlinben megnyílt az a nemzetközi konferencia, amelyet Otto von Bismarck német kancellár hívott össze az afrikai gyarmati versengés rendezésére. A tanácskozáson tizennégy állam képviselői vettek részt, köztük Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Portugália, Belgium, az Egyesült Államok és az Oszmán Birodalom. A konferencia 1885. február 26-án zárult le, és az úgynevezett Berlini Általános Okmánnyal olyan szabályokat rögzített, amelyek megkönnyítették Afrika európai meghódítását.

Egy kontinens a nagyhatalmi verseny középpontjában

A 19. század utolsó évtizedeiben Európa ipari és politikai nagyhatalmai egyre nagyobb figyelmet fordítottak Afrikára. Az elefántcsont, a gumi, az ásványkincsek és más nyersanyagok iránti kereslet gazdasági ösztönzést adott, miközben a gyarmatok megszerzése katonai és diplomáciai presztízst is jelentett. A kontinens belsejéről ekkor már jóval több európai térképi és földrajzi ismeret állt rendelkezésre, mint korábban, részben felfedezők és misszionáriusok útjai nyomán.

A verseny különösen a Kongó-medence körül éleződött ki. II. Lipót belga király a Nemzetközi Kongó Társaság segítségével igyekezett befolyást szerezni a térségben, miközben Franciaország, Portugália és Nagy-Britannia is saját érdekeit védte. A helyzetben benne volt a fegyveres összeütközés veszélye, ezért a résztvevők olyan diplomáciai keretet kerestek, amelyben saját igényeiket egymással egyeztetve érvényesíthetik.

Bismarck kezdeményezése és a berlini helyszín

A konferenciát Otto von Bismarck kezdeményezte II. Lipót belga király ösztönzésére, brit és portugál támogatással. A német kancellár eredetileg nem egy teljes afrikai felosztási terv végrehajtását tűzte napirendre, hanem a kereskedelem, a hajózás és a gyarmati igények elismerésének szabályait akarta rendezni. Németország ekkor viszonylag új szereplőnek számított a gyarmati versenyben, ezért Bismarck számára a közvetítői szerep és a nemzetközi befolyás erősítése is fontos volt.

A tanácskozást Berlin központjában, a Wilhelmstraße 77. szám alatt tartották, amelynek helyén ma a 92-es szám áll. 1884. november 15-én nyílt meg, majd több hónapos egyeztetés után 1885. február 26-án fejeződött be. Az esemény kortársai számára diplomáciai konferencia volt, utólag azonban a gyarmatosítás történetének egyik kulcsfontosságú állomásává vált.

Kik ültek az asztalnál, és kik maradtak kívül?

A tizennégy részt vevő állam között ott volt Németország, Ausztria–Magyarország, Belgium, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Portugália, Oroszország, Spanyolország, Svédország–Norvégia, az Oszmán Birodalom és az Egyesült Államok. A formális határozatoknál minden ország egy szavazattal rendelkezett, függetlenül attól, hány meghatalmazottat küldött.

A legfontosabb hiányzók Afrika politikai közösségei voltak. Egyetlen afrikai államot sem hívtak meg, noha Zanzibar szultánja képviselőt szeretett volna küldeni. A kérését elutasították. Ez a tény világosan mutatja, hogy a konferencia az afrikai társadalmak feje fölött, európai államok részvételével próbálta szabályozni a kontinens sorsát.

  • A Kongó-medence kereskedelmi és hajózási szabadsága
  • A Kongó és a Niger folyó hajózásának szabályozása
  • A rabszolga-kereskedelem elleni fellépés elvei
  • Az afrikai partvidéken megszerzett területek nemzetközi elismerésének feltételei

Mit rögzített a Berlini Általános Okmány?

A záródokumentum szabad kereskedelmet irányzott elő a Kongó-medencében, és szabaddá tette a hajózást a Kongón és a N עלgeren. A szerződő hatalmak emellett a Kongó térségét semleges övezetként kezelték, és kötelezettséget vállaltak a rabszolga-kereskedelem visszaszorítására. A szöveg nyelvezete civilizációról, kereskedelmi fejlődésről és az afrikai lakosság jólétéről is beszélt, ám a konferencia tényleges erőviszonyait az európai hatalmak gazdasági és területi érdekei határozták meg.

Az egyik legfontosabb újítás az úgynevezett tényleges birtoklás elvének rögzítése volt. Eszerint egy európai állam akkor támaszthatott komolyabb igényt egy afrikai területre, ha ott tényleges hatalmat, igazgatást vagy ellenőrzést tudott felmutatni, és erről értesítette a többi aláíró hatalmat. A szabály első pillantásra korlátozhatta volna a puszta térképi igényeket, a gyakorlatban azonban inkább felgyorsította a katonai és közigazgatási terjeszkedést.

1885-ben megjelent politikai karikatúra, amelyen Otto von Bismarck késsel Afrikát jelképező tortát szeletel a konferencia résztvevői előtt
Illusztráció a berlini konferencia utólagos politikai értelmezéséről: Otto von Bismarck Afrikát jelképező tortát szeletel a résztvevők előtt. A karikatúra 1885-ben jelent meg. — Kontextusillusztráció, amely a konferencia és az európai Afrika-felosztás közötti kapcsolat korabeli kritikai értelmezését jeleníti meg; nem a megnyitó dokumentációja.

Nem itt húzták meg Afrika valamennyi határát

A berlini konferenciáról gyakran úgy beszélnek, mintha ott osztották volna fel Afrikát egyetlen térképen. Ez leegyszerűsítés. A konferencia nem rajzolta meg a kontinens valamennyi későbbi határát, és a résztvevők nem döntöttek minden afrikai terület végleges hovatartozásáról. A Berlini Általános Okmány inkább nemzetközi jogi és diplomáciai keretet adott a további terjeszkedéshez.

A Kongó térségével kapcsolatos megállapodások valóban központi jelentőségűek voltak, de számos határt későbbi kétoldalú egyezmények, katonai műveletek és helyi konfliktusok alakítottak ki. Ezért a történészek vitatják, mennyiben nevezhető a konferencia Afrika „felosztásának” közvetlen helyszínének. Abban azonban széles az egyetértés, hogy a tanácskozás jogi és politikai legitimitást adott az európai gyarmati verseny új szakaszának.

A konferencia hosszú árnyéka

A berlini tanácskozás után az európai hatalmak intenzívebben igyekeztek zászlóval, szerződésekkel, katonai jelenléttel és közigazgatással alátámasztani afrikai igényeiket. A konferencia tehát nem lezárta, hanem szabályozottabbá tette a versenyt. A rivalizálás ettől még nem szűnt meg: a Kongó-medence, a Niger vidéke, a Nílus térsége és Délkelet-Afrika továbbra is komoly nemzetközi feszültségek forrása maradt.

A tanácskozás történelmi jelentőségét az is árnyalja, hogy a résztvevők egy része nem szerzett közvetlen afrikai érdekszférát. Ausztria–Magyarország, Dánia, Oroszország, Hollandia, Svédország–Norvégia és az Egyesült Államok úgy vett részt a konferencián, hogy nem jutott saját, elismert afrikai területhez. A konferencia mégis mindannyiuk számára fontos volt, mert az új nemzetközi szabályok a kereskedelmi és diplomáciai mozgásteret is érintették.

Gyakori kérdések

Mikor nyílt meg a berlini konferencia?

1884. november 15-én Berlinben.

Mikor ért véget a konferencia?

1885. február 26-án, a Berlini Általános Okmány aláírásával.

Ki kezdeményezte a tanácskozást?

Otto von Bismarck német kancellár hívta össze II. Lipót belga király ösztönzésére.

Hány állam vett részt rajta?

Tizennégy állam küldött képviselőket és írta alá a záródokumentumot.

Részt vettek afrikai államok is?

Nem. Afrikai államot nem hívtak meg, Zanzibar képviselőjének részvételi kérését is elutasították.

Mi volt a konferencia fő témája?

A Kongó-medence kereskedelme és hajózása, a Niger és a Kongó folyami forgalma, valamint az afrikai területi igények nemzetközi szabályozása.

Mit jelentett a tényleges birtoklás elve?

Azt, hogy a gyarmati igényt az európai hatalomnak tényleges jelenléttel, igazgatással vagy ellenőrzéssel kellett alátámasztania.

A konferencián húzták meg Afrika mai határait?

Nem. A konferencia elsősorban keretet adott a későbbi terjeszkedéshez; a legtöbb határ későbbi egyezményekben és konfliktusok során alakult ki.

Miért volt fontos a Kongó-medence?

Gazdasági és stratégiai értéke, valamint a belga, francia, portugál és brit érdekek ütközése miatt a gyarmati verseny egyik fő gócpontja lett.

Milyen szerepe volt a szabad kereskedelemnek?

A záródokumentum szabad kereskedelmet és hajózást írt elő a Kongó-medencében, ami megkönnyítette az európai gazdasági jelenlétet.

Foglalkozott a konferencia a rabszolga-kereskedelemmel?

Igen. A Berlini Általános Okmány elvi kötelezettséget fogalmazott meg a rabszolga-kereskedelem visszaszorítására.

Miért kapcsolják össze a konferenciát Afrika felosztásával?

Mert jogi és diplomáciai keretet adott az európai gyarmati terjeszkedéshez, és felgyorsította az egymással versengő hatalmak afrikai jelenlétét.

Források

  1. Berlin Conference – Wikipedia

Képek forrásai

Töri-infó
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.