1945. október 24-én hatályba lépett az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, és ezzel hivatalosan létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete. A második világháború romjai között megszülető világszervezet célja az volt, hogy a nemzetközi viták rendezésével, a kollektív biztonság intézményeivel és az államok együttműködésével megelőzze egy újabb világméretű katasztrófa kialakulását.
A háború tanulságai hívták életre
Az ENSZ létrehozása nem egyetlen konferencia hirtelen döntése volt. A második világháború idején a szövetséges hatalmak fokozatosan jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a háború utáni rendhez tartósabb és hatékonyabb nemzetközi intézményre lesz szükség, mint amilyen a két világháború között működő Népszövetség volt. Az új szervezetnek egyszerre kellett a béke és a biztonság fenntartását, a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztését, valamint gazdasági, társadalmi, kulturális és emberbaráti ügyek összehangolását szolgálnia.
A kortársak számára mindez nem elvont diplomáciai programot jelentett. 1945 tavaszán Európa nagy része romokban hevert, milliók voltak menekültek, a háborús veszteségek és a népirtás következményei pedig minden korábbinál világosabbá tették, hogy a nagyhatalmak közötti együttműködés hiánya beláthatatlan következményekkel járhat. Az ENSZ ezért egyszerre lett biztonságpolitikai kísérlet és a háború utáni újjáépítés egyik fontos nemzetközi kerete.
San Franciscóban született meg az alapokmány
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapját a San Franciscóban 1945. április 25. és június 26. között megtartott konferencia rakta le. A tanácskozáson részt vevő államok véglegesítették az új szervezet alapokmányát. A konferencia ötven állam képviselőinek munkájára épült, Lengyelország azonban különleges helyzetben volt: nem vett részt a tárgyalásokon, később mégis az alapító tagállamok közé került, így összesen 51 alapító tagról beszélhetünk.
A konferencia idején a nagyhatalmak mellett a latin-amerikai államok is aktív szerepet játszottak. Több ország vitatta, hogy a legerősebb államoknak különleges jogosítványokat, köztük vétójogot kellene kapniuk a Biztonsági Tanácsban. Ez a vita már ekkor megmutatta az ENSZ későbbi működésének egyik alapfeszültségét: a szervezetnek egyszerre kellett az államok egyenjogúságát képviselnie és figyelembe vennie a katonai, politikai értelemben meghatározó nagyhatalmak súlyát.
A konferencia előkészítését tovább nehezítette, hogy Franklin D. Roosevelt amerikai elnök 1945. április 12-én meghalt. A tanácskozás irányításában ezt követően Harry S. Truman elnök és Edward Stettinius vett részt. A politikai átmenet ellenére az alapító folyamat nem szakadt meg.
Június 26-án aláírták, október 24-én hatályba lépett
Az ENSZ Alapokmányát 1945. június 26-án írták alá San Franciscóban, a Veterans War Memorial Building színháztermében. Az aláírás azonban még nem jelentette azonnal az ENSZ működésének kezdetét. A szerződésnek hatályba kellett lépnie, amihez a szükséges ratifikációk megtörténte volt szükséges. Ez 1945. október 24-én következett be, ezen a napon vált jogilag hatályossá az Alapokmány, és ettől számítjuk az ENSZ hivatalos létrejöttét.
A dátum jelentőségét az is növeli, hogy nem egy újabb katonai győzelemhez vagy állami alapításhoz kötődött, hanem egy nemzetközi jogi dokumentum életbelépéséhez. A világszervezet létrejötte így intézményi és jogi aktus volt: az államok egy közös szabályrendszerben próbálták rögzíteni, hogyan előzhetők meg a háborúk, miként rendezhetők békésen a konfliktusok, és hogyan lehet közös ügyekben együttműködni.
Az Alapokmány 19 fejezetből és 111 cikkből állt, vagyis jóval részletesebb keretet adott, mint a Népszövetség korábbi, 26 cikkelyből álló alapokmánya. A dokumentum szabályozta az ENSZ fő szerveit, a konfliktusok békés rendezését, valamint azokat az intézkedéseket is, amelyekre a béke veszélyeztetése vagy megsértése esetén kerülhet sor.
Milyen célokat rögzített az ENSZ Alapokmánya?
Az Alapokmány központi célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása volt. Emellett hangsúlyt kapott a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése, az egyenjogúság és az önrendelkezés elvének tiszteletben tartása, valamint az alapvető szabadságjogok védelme. A dokumentum az együttműködés szélesebb területeit is kijelölte, beleértve a gazdasági, társadalmi, kulturális és humanitárius kérdéseket.
Az ENSZ nem világkormányként jött létre, hanem szuverén államok közös szervezeteként. Ez lényeges különbség: a tagállamok nem adták fel teljes állami önállóságukat, viszont vállalták, hogy bizonyos kérdéseket közösen, nemzetközi fórumokon kezelnek. A Közgyűlésben minden tagállamnak egy szavazata volt, miközben a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért felelt.
A rendszer már a kezdetektől kompromisszumokra épült. A kisebb és közepes államok az egyenjogúságot és a szélesebb képviseletet hangsúlyozták, a nagyhatalmak viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy a legfontosabb biztonságpolitikai döntésekben különleges szerepük legyen. A Biztonsági Tanács vétójoga ezt a kompromisszumot testesítette meg, egyben pedig későbbi viták állandó forrásává vált.
Az első alapítók és Magyarország helyzete
Az ENSZ első tagjai között azok az államok szerepeltek, amelyek a háború utáni nemzetközi rend kialakításában részt vállaltak, illetve elfogadták az Alapokmányban rögzített kötelezettségeket. Lengyelország későbbi csatlakozása különösen fontos részlet: bár nem lehetett jelen a San Franciscó-i konferencián, az alapító államok közé sorolták.
Magyarország nem tartozott az alapító tagok közé. A világháború vesztes államaként csak később, 1955. december 14-én csatlakozott az ENSZ-hez. Ez jól mutatja, hogy az új világszervezet alapítása nem egyszerűen földrajzi vagy népességi szempontok alapján történt, hanem szorosan összefüggött a háborús szövetségi rendszerrel és a kialakuló békerenddel.
Egy intézmény, amely túlélte a korszakváltásokat
Az ENSZ létrejötte nem szüntette meg a nemzetközi konfliktusokat, és nem tette egyszerűvé a nagyhatalmak együttműködését sem. Már a hidegháború idején világossá vált, hogy a Biztonsági Tanácsban alkalmazott vétó gyakran akadályozhatja a közös fellépést. A szervezet mégis olyan állandó fórumot teremtett, ahol a világ államai diplomáciai úton ütköztethették érdekeiket, közös határozatokat fogadhattak el, és nemzetközi ügyeket tarthattak napirenden.
1945. október 24-e ezért nem pusztán egy szervezet születésnapja. A dátum annak a történelmi kísérletnek a kezdete, amelyben az államok a háború logikája helyett jogi szabályokkal, tárgyalásokkal és intézményesített együttműködéssel próbálták kezelni a nemzetközi élet konfliktusait. Az eredmény korántsem lett hibátlan, de az ENSZ azóta is a globális diplomácia egyik meghatározó kerete maradt.
- Az Alapokmány aláírásának dátuma: 1945. június 26., San Francisco.
- Az Alapokmány hatálybalépésének és az ENSZ létrejöttének dátuma: 1945. október 24.
- Az alapító tagállamok száma: 51, Lengyelország későbbi bekapcsolásával.
- Magyarország ENSZ-csatlakozásának dátuma: 1955. december 14.
Gyakori kérdések
Mikor jött létre hivatalosan az ENSZ?
1945. október 24-én, amikor hatályba lépett az Egyesült Nemzetek Alapokmánya.
Hol írták alá az ENSZ Alapokmányát?
San Franciscóban, 1945. június 26-án, a Veterans War Memorial Building színháztermében.
Alapító tagja volt Magyarország az ENSZ-nek?
Nem. Magyarország a második világháború vesztes államaként később, 1955. december 14-én csatlakozott a szervezethez.
Források
Képek forrásai
- Az ENSZ tagállamai 1945 végén – Per Krohg. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · CC BY-SA 3.0. Arányosan átméretezve.
- Az ENSZ Alapokmányának hatálybalépése és az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrejötte (1945) – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
