1904. október 27-én, csütörtökön megnyílt New York első valódi föld alatti gyorsvasúti vonala. A City Hall állomástól Manhattan északi részéig, a 145th Streetig közlekedő első szerelvényt George B. McClellan polgármester vezette, a nyilvános forgalom pedig este hét órakor indult el. A város aznap nem egyszerűen új közlekedési eszközt avatott: olyan infrastruktúrát hozott létre, amely alapjaiban változtatta meg New York növekedését és mindennapi életét.
Egy túlzsúfolt város föld alatti megoldása
A 19. század végére New York közlekedése egyre nehezebben bírta a város növekedését. Manhattan utcáin lóvasutak, villamosok, omnibuszok és magasvasutak osztoztak a helyen, miközben egyre több ember utazott a munkahelyére és a város üzleti központjaiba. A felszíni közlekedés lassú és zsúfolt volt, az újabb magasvasúti pályák pedig már nem kínáltak elegendő megoldást.
A föld alatti gyorsvasút gondolata nem volt új. Londonban 1863-ban megnyílt az első föld alatti vasút, New Yorkban azonban a városi közlekedés sajátos jogi, pénzügyi és műszaki nehézségei miatt évtizedekig nem született meg a teljes értékű metró. A város végül olyan modellt választott, amelyben a közpénzből felépített rendszert egy magántársaság üzemeltette. Ez a konstrukció később New York közlekedéstörténetének egyik meghatározó jellemzője lett.
Hosszas tervezés után kezdődött az építkezés
A gyorsvasút megszervezésének jogi alapját az 1894-es Rapid Transit Act teremtette meg. A törvény létrehozta a Rapid Transit Railroad Commissioners nevű bizottságot, amely útvonalakat tervezhetett, építkezést kezdeményezhetett, illetve magáncéggel köthetett szerződést a kivitelezésre és az üzemeltetésre.
A tervezők eredetileg több útvonalat is mérlegeltek. A Broadway alatti nyomvonal jogi vitákba ütközött, ezért a végleges tervben fontos szerepet kapott az Elm Street, a 42nd Street és a Broadway felé vezető irány. A rendszer központi mérnöke William Barclay Parsons volt, a kivitelezésben pedig John B. McDonald és August Belmont vállalkozásai játszottak kulcsszerepet.
A munkálatok ünnepélyes megkezdését 1900. március 24-én tartották a City Hallnál. A szerződés nemcsak a pálya kiépítéséről szólt: a Rapid Transit Construction Company ötven évre szóló üzemeltetési jogot is kapott. Az Interborough Rapid Transit Company, röviden az IRT, 1902-ben alakult meg, és később a vonal működtetője lett.
- A tervezés jogi alapját az 1894-es Rapid Transit Act adta.
- Az építkezés hivatalos kezdete 1900. március 24. volt.
- Az IRT 1902-ben alakult meg az üzemeltetés megszervezésére.
- A rendszerhez rögzített, ötcentes viteldíj kapcsolódott.
1904. október 27.: az első út
A megnyitó napján délelőtt ünnepi beszédek hangzottak el a City Hallnál. A korabeli eseményről fennmaradt beszámolók szerint a résztvevők között ott voltak a városi tisztviselők, állami szenátorok, kongresszusi képviselők, vasúti vezetők és a projekt finanszírozói is. A ceremóniát a korabeli filmhíradós és dokumentációs felvételek is megörökítették.
Az első ünnepi szerelvény valamivel fél három után indult el a City Hall állomásról. A vezetőfülkében George B. McClellan polgármester ült, ami egyszerre volt szimbolikus és gyakorlati gesztus: a város vezetője személyesen indította útjára a városi közlekedés új korszakát. A vonat 26 perc alatt érkezett meg a 145th Streethez.
A nyilvános forgalom este hét órakor kezdődött. A Library of Congress összefoglalója szerint még aznap este több mint 110 000 utas vette igénybe az új metrót. Ez a szám jól mutatja, milyen erős volt a várakozás, de azt is, hogy a városnak valóban sürgősen szüksége volt egy gyorsabb és kiszámíthatóbb közlekedési lehetőségre.
Mit nyitottak meg pontosan?
A megnyitáskor nem a későbbi, teljes hosszúságú hálózat állt rendelkezésre. A szolgáltatás a City Halltól a 145th Streetig tartott, és a nyugati oldali ág állomásai nyíltak meg. A szerelvények Manhattan sűrűn lakott és üzletileg fontos részeit kapcsolták össze, miközben az építkezés más szakaszai még folytatódtak.
Az eredeti szerződésben szereplő rendszer később tovább épült és észak felé meghosszabbodott. A 157th Streetig már 1904. november 12-én eljutottak a vonatok, a 221st Streetig 1906-ban, a Harlem Ship Canal átkelésével pedig 1907-ben folytatódott a bővítés. A teljes, szerződésben rögzített rendszer csak 1908-ban készült el.
Ez a részlet fontos forráskritikai szempontból is: amikor „az első New York-i metróról” beszélünk, gyakran egy egész hálózat képét idézzük fel, holott 1904. október 27-én egy még fejlődő, részben átadott rendszer indult el. A megnyitás történelmi jelentősége ettől nem kisebb; éppen az mutatja a városi beruházás léptékét, hogy az első szakasz rövid időn belül további vonalépítések kiindulópontja lett.
A föld alatt új városi tér született
A metró nem pusztán gyorsabbá tette az utazást. Átrendezte a város térbeli működését is. A távolabbi városrészek könnyebben kapcsolódtak Manhattan üzleti és közigazgatási központjához, ami hosszabb távon támogatta a város északi irányú terjeszkedését. A közlekedési hálózat így nem követte egyszerűen a város növekedését, hanem maga is alakította azt.
A föld alatti pálya különösen azért volt fontos, mert a felszíni utcák terhelésétől részben függetlenül működhetett. A gyorsvasút ugyanakkor nem szüntette meg azonnal a zsúfoltságot és a közlekedési gondokat. A forgalom növekedése, a későbbi bővítések szükségessége és az üzemeltetés körüli viták azt jelezték, hogy a metró nem egyszeri beruházás, hanem folyamatos városépítési feladat.
A rendszer fejlődése később több, egymással versengő társaság és városi intézmény együttműködésén, illetve konfliktusain keresztül zajlott. Az IRT mellett megjelent a Brooklyn Rapid Transit Company, majd az 1930-as években a városi tulajdonú Independent Subway System is. A korábban külön kezelt rendszereket 1940-ben vette át a város.
Gyakori kérdések
Mikor nyílt meg New York első metróvonala?
1904. október 27-én nyílt meg a New York-i metró első valódi föld alatti gyorsvasúti szakasza.
Honnan hová közlekedett a megnyitáskor?
A vonal a City Hall állomástól Manhattan északi részéig, a 145th Streetig közlekedett.
Ki üzemeltette az első New York-i metrót?
A vonalat az Interborough Rapid Transit Company, vagyis az IRT üzemeltette. A pálya városi beruházásként épült, működtetését azonban magántársaságra bízták.
Források
Képek forrásai
- Az eredeti IRT-vonal a 125. utcánál – Ismeretlen alkotó (a fájllap adatai alapján). Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
