Történelmi események

A nürnbergi per megkezdése 1945. november 20-án

Írta: Töri infó

A nürnbergi per tárgyalóterme 1945-ben, háborús bűnök ügyében.
1945. november 20-án Nürnbergben megkezdődött a náci Németország vezetőinek pere, amely új korszakot nyitott a nemzetközi büntetőjogban.
6 perc a múltban

1945. november 20-án Nürnbergben megkezdődött a náci Németország vezetőinek pere a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt. A tárgyalás egyszerre volt háború utáni igazságtétel, történelmi bizonyítási eljárás és jogi kísérlet: először állítottak nemzetközi bíróság elé egy állam politikai, katonai és gazdasági vezetőit a béke elleni bűncselekmények, a háborús bűnök és az emberiesség elleni bűncselekmények miatt.

Egy romba dőlt ország közepén született meg a bíróság

A per helyszíne nem véletlenül lett Nürnberg. A város a náci rendszer tömegrendezvényeinek és pártkongresszusainak jelképes központja volt, 1945-re azonban több mint háromnegyed része romokban hevert. A Szövetségesek azért választották az Igazságügyi Palotát, mert a városban ez volt az egyetlen olyan, épségben maradt épületegyüttes, amely megfelelő tárgyalóteremmel és nagy befogadóképességű börtönnel rendelkezett.

A bíróság hivatalos első ülése 1945. október 18-án Berlinben zajlott, ahol ismertették a vádiratot. A tárgyalás érdemi megnyitására azonban Nürnbergben került sor 1945. november 20-án. A terem átalakításakor falakat bontottak ki, megemelték a mennyezetet, sajtó- és látogatói karzatot építettek, valamint kiépítették a négy nyelven működő szinkrontolmácsolás rendszerét.

A győztesek a kivégzés helyett tárgyalást választottak

A szövetséges hatalmak már a háború alatt jelezték, hogy felelősségre kívánják vonni a náci bűnök elkövetőit. A kérdés azonban az volt, milyen módon történjen ez. Egyes politikusok gyors kivégzést sürgettek, mások szerint a vezetőknek bíróság előtt kell felelniük. Az Egyesült Államok végül a nyilvános, dokumentumokra épülő eljárást támogatta, mert így a vádlottak nem állíthatták, hogy a háborús felelősséget egyszerűen kikényszerített vallomásként rótták rájuk.

1945. augusztus 8-án az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió aláírta a Londoni Egyezményt és az ahhoz kapcsolódó chartát. Ez hozta létre a Nemzetközi Katonai Törvényszéket, és meghatározta azokat a bűncselekmény-kategóriákat, amelyek alapján a vezetőket felelősségre lehetett vonni.

Kik kerültek a vádlottak padjára?

Az eredeti vádirat 24 vezető náci tisztségviselőt nevezett meg. A vádlottakat úgy válogatták össze, hogy képviseljék a náci állam politikai, diplomáciai, katonai és gazdasági vezetését. Köztük volt Hermann Göring, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Albert Speer és Julius Streicher. Adolf Hitler, Heinrich Himmler és Joseph Goebbels már nem állhatott bíróság elé, mert a háború végén öngyilkosságot követtek el.

A per kezdetére a vádlottak száma tovább csökkent. Gustav Krupp súlyos egészségi állapota miatt nem állt bíróság elé, Robert Ley pedig a tárgyalás előestéjén öngyilkos lett. Martin Bormannt távollétében ítélték meg, mert nem találták meg; később bizonyítottá vált, hogy a háború utolsó napjaiban Berlinben halt meg. Így ténylegesen 21 vádlott jelent meg a tárgyalóteremben.

A vádirat négy pontot tartalmazott:

list: {"type":"unordered","items":["összeesküvés a béke elleni, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésére;","békéke elleni bűncselekmények, köztük agresszív háborúk tervezése és megindítása;","háborús bűnök, például a hadifoglyokkal és a polgári lakossággal szembeni jogsértések;","emberiesség elleni bűncselekmények, köztük üldözés, deportálás, tömeggyilkosság és megsemmisítés."]}

A perben a náci rendszer saját iratai váltak bizonyítékká

A vádlók elsősorban a német állam és a náci szervezetek saját dokumentumaival dolgoztak. Több ezer lefoglalt irat, parancs, jelentés és hivatalos feljegyzés került a bíróság elé. A bizonyítás fontos része volt az is, hogy a vádlottak többsége nem tagadta a dokumentumok hitelességét; inkább azt vitatták, hogy személyesen felelősek lennének a bennük rögzített bűncselekményekért. A „parancsra tettem” védekezés önmagában nem mentesítette őket.

A tárgyaláson filmfelvételeket is bemutattak a felszabadított koncentrációs táborokról és a náci tömegbűncselekmények nyomairól. A holokauszt nem önálló vádpontként és nem is a teljes per kizárólagos középpontjaként jelent meg, de jelentős bizonyítékokat ismertettek a zsidók tervszerű meggyilkolásáról, Auschwitzról, a varsói gettó lerombolásáról és a „végső megoldás” programjáról.

A per egyik kevésbé ismert jogtörténeti részlete, hogy a vádiratban már szerepelt a „népirtás” kifejezés. A szót Raphael Lemkin nemzetközi jogász vezette be röviddel korábban, de a törvényszék ítéletében még nem önálló jogi bűncselekményként használta.

Francis Biddle és John Johnston Parker nürnbergi bírák egy dokumentumot vizsgálnak 1945. november 1-jén
Francis Biddle és John Johnston Parker bíró egy dokumentumot vizsgál 1945. november 1-jén, röviddel a főper megkezdése előtt. — Közvetlenül kapcsolódó korabeli dokumentumfotó a Nemzetközi Katonai Törvényszék munkájáról, a tárgyalás megnyitását megelőző napokból.

Négy hatalom, egy tárgyalóterem

A Nemzetközi Katonai Törvényszék négy bíróból állt: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió egy-egy bírót delegált. Ugyanez a négy állam ügyészi csoportot is küldött. A törvényszék elnöke Geoffrey Lawrence brit főbíró lett, az amerikai vádat Robert H. Jackson vezette. A francia és a szovjet főügyész François de Menthon, illetve Roman Rudenko volt.

A tárgyalás nem zárt politikai döntés, hanem szabályozott bírósági eljárás kívánt lenni. A vádlottak ügyvédekhez, bizonyítékok és tanúk bemutatásához, valamint a vádlói tanúk keresztkérdéséhez is jogot kaptak. Ez különösen fontos volt azért, mert a bíróságot a háború győztesei hozták létre és működtették, ezért kezdettől jelen volt a „győztesek igazságszolgáltatása” bírálata.

A tárgyalás nemzetközi nyilvánossága szintén szokatlan méretű volt: naponta több mint négyszáz látogató követhette az eseményeket, és 23 országból 325 tudósító dolgozott Nürnbergben. A szinkrontolmácsolás angolul, franciául, németül és oroszul tette lehetővé, hogy a különböző országok képviselői ugyanazt az eljárást kövessék.

A főper ítéletei és korlátai

A tárgyalási szakasz 1946. szeptember 1-jén zárult le, az ítéleteket pedig 1946. október 1-jén hirdették ki. A bíróság 19 vádlottat elítélt, hármat felmentett. Tizenkét vádlottat halálra ítéltek, köztük Hermann Göringet és Martin Bormannt. Göring a kivégzés előtti éjszakán öngyilkosságot követett el; a többi tíz halálra ítéltet 1946. október 16-án felakasztották.

A törvényszék négy náci szervezetet is bűnös szervezetnek nyilvánított: a párt vezető testületét, a Gestapót, az SS-t és az SD-t. Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden egyes tag automatikusan büntethetővé vált volna. Az ítélet bizonyos kivételeket is figyelembe vett, például a kényszerrel besorozottakat és azokat, akik nem vettek részt a szervezetek bűncselekményeiben.

A nürnbergi eljárásnak világos korlátai is voltak. A bírák az emberiesség elleni bűncselekmények vizsgálatát ténylegesen a háború idején elkövetett cselekményekre szűkítették, így a náci zsidóüldözés háború előtti szakaszát nem ítélték meg teljes körűen. A per jogi újításai és visszamenőlegesnek tekintett elemei vitát váltottak ki, de az egyéni felelősség nemzetközi jogi elismerése későbbi bíróságok számára is fontos mintát adott.

Miért számít fordulópontnak 1945. november 20.?

A nürnbergi per jelentősége túlmutatott a konkrét vádlottak megbüntetésén. Azt az elvet erősítette meg, hogy állami tisztség, katonai rang vagy felső vezetői parancs nem ad feltétlen mentességet a nemzetközi bűncselekmények alól. A háborús agresszió, a háborús bűnök és az emberiesség elleni bűncselekmények nem maradhattak pusztán belügyek, ha tömeges és határokon átívelő erőszak részei voltak.

A főper után további nürnbergi eljárások következtek, amelyekben orvosokat, bírákat, katonai vezetőket, iparosokat és az SS különböző szervezeteinek tagjait vonták felelősségre. A Nemzetközi Katonai Törvényszék így egy szélesebb felelősségre vonási folyamat nyitánya lett, bár ez a folyamat korántsem érintett minden elkövetőt. Sok náci bűnös soha nem került bíróság elé.

A nürnbergi per öröksége később az emberiesség elleni bűncselekmények, a népirtás és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás fejlődésében is megjelent. 1945. november 20-a ezért egyszerre jelzi egy konkrét tárgyalás kezdetét és annak felismerését, hogy a tömeges állami erőszak felelőseit egy nemzetközi jogi rendszer alapján is számon lehet kérni.

Gyakori kérdések

Mikor kezdődött a nürnbergi per?

A főper 1945. november 20-án kezdődött Nürnbergben, az Igazságügyi Palotában.

Melyik bíróság tárgyalta az ügyet?

A Nemzetközi Katonai Törvényszék, amelyet az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió hozott létre.

Hány vádlott szerepelt az eredeti vádiratban?

A vádirat 24 vezető náci tisztségviselőt nevezett meg, de közülük nem mindenki állt ténylegesen bíróság elé.

Hány vádlott jelent meg a tárgyalóteremben?

A tárgyalás kezdetén 21 vádlott jelent meg; Martin Bormannt távollétében ítélték meg.

Milyen bűncselekmények miatt emeltek vádat?

Összeesküvés, béke elleni bűncselekmények, háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.

Miért éppen Nürnberget választották?

Mert az Igazságügyi Palota a háború sújtotta városban is épségben maradt, és megfelelő tárgyalóteremmel, valamint börtönnel rendelkezett.

Ki volt a legismertebb amerikai főügyész?

Robert H. Jackson, aki az amerikai vádat vezette és a megnyitó beszédet is elmondta.

Milyen nyelveken folyt a tárgyalás?

Angolul, franciául, németül és oroszul, szinkrontolmácsolással.

A holokauszt volt a per egyetlen témája?

Nem. A holokauszt fontos bizonyítási terület volt, de a vádirat a háborús agresszióra, a háborús bűnökre és az emberiesség elleni bűncselekményekre is kiterjedt.

Mikor született meg az ítélet?

Az ítéleteket 1946. október 1-jén hirdették ki.

Hány vádlottat ítéltek halálra?

Tizenkét vádlottat, köztük Hermann Göringet és a távollétében elítélt Martin Bormannt.

Milyen szervezeteket nyilvánítottak bűnösnek?

A náci párt vezető testületét, a Gestapót, az SS-t és az SD-t.

Mi volt a per egyik legfontosabb jogi újdonsága?

Az egyének nemzetközi jogi felelősségének elismerése, vagyis az, hogy állami vezetők személyesen is felelhetnek nemzetközi bűncselekményekért.

Miért vitatták a nürnbergi per jogszerűségét?

Mert a bíróságot a győztes hatalmak hozták létre, és egyes vádpontokat a kritikusok visszamenőleges jogalkalmazásként értékeltek.

Véget ért-e a felelősségre vonás a főperrel?

Nem. A főper után további nürnbergi eljárások indultak többek között orvosok, bírák, katonai vezetők, iparosok és SS-tagok ellen.

Források

  1. Nürnbergi per – Wikipédia
  2. Building the Courtroom, Building the Case – Holocaust Encyclopedia

Képek forrásai

Töri-infó
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.