A szovjet–japán közös nyilatkozat

1956. október 19-én Moszkvában Japán és a Szovjetunió képviselői aláírták a közös nyilatkozatot, amely megnyitotta az utat a hadiállapot megszüntetéséhez és a diplomáciai kapcsolatok helyreállításához. A jogi fordulat azonban december 12-én, a dokumentum hatálybalépésekor következett be. A megállapodás békeszerződés nélkül rendezte a kapcsolatok alapjait, a területi vita lezárását viszont későbbre hagyta.

Miért kellett külön megállapodás?

A harcok befejezése és az államközi viszony jogi rendezése két külön kérdés volt. A Szovjetunió nem írta alá az 1951. szeptember 8-i San Franciscó-i békeszerződést, ezért Japánnal külön kellett tárgyalnia. A kétoldalú békeszerződés megkötése azonban elakadt: a felek nem tudtak megegyezni a területi rendelkezésekről.

Ebből a helyzetből a közös nyilatkozat kínált kiutat. A megoldás lényege az volt, hogy a teljes békerendezésre várva se maradjon minden változatlan. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítását elválasztották azoktól a kérdésektől, amelyekben egyelőre nem látszott esély a megállapodásra. Így a részleges rendezésnek önmagában is volt értelme: lehetővé tette a további hivatalos együttműködést.

A moszkvai aláírás szereplői

A nyilatkozatban ismertetett moszkvai tárgyalások 1956. október 13-tól 19-ig tartottak. A japán küldöttség tagja volt Hatojama Icsiró miniszterelnök, Kóno Icsiró mezőgazdasági és erdészeti miniszter, valamint Macumoto Sunicsi képviselő. A szovjet tárgyalóküldöttségben Nyikolaj Bulganyin mellett Nyikita Hruscsov is részt vett.

Érdemes különválasztani a tárgyalók és az aláírók névsorát. A dokumentumot szovjet részről Bulganyin és Dmitrij Sepilov, japán részről Hatojama, Kóno és Macumoto írta alá. Hruscsov tehát részt vett a tárgyalásokon, de aláírása nem szerepel a nyilatkozat végén. A hivatalos okmány pontosabb támpontot ad a résztvevők szerepének megítéléséhez, mint ha az egész megállapodást egyetlen vezető nevéhez kötnénk.

Októberben aláírták, decemberben lépett hatályba

Az október 19-i dátum az aláírás napját jelöli, nem a hadiállapot megszűnését. A nyilatkozat megerősítést igényelt; a hatálybalépést a megerősítő okiratok kicseréléséhez kötötték. Erre 1956. december 12-én Tokióban került sor. Az ENSZ szerződésgyűjteménye ezt külön is feltünteti.

A két ország viszonyának rendezéséhez tehát két dátumot érdemes észben tartanod. Októberben megszületett a megállapodás, és alá is írták; decemberben léptek életbe az abban foglalt rendelkezések. Ez nem puszta formaság: maga a dokumentum kötötte a hadiállapot végét a hatálybalépéshez.

Mit jelentett a rendezés az embereknek?

A diplomáciai megfogalmazások mögött közvetlenül az embereket érintő ügyek álltak. A megállapodás rendelkezett a Szovjetunióban fogva tartott japánok hazatéréséről, a jóvátételi igényekről és a gazdasági kapcsolatok előkészítéséről. A Japán Nemzeti Levéltár összefoglalója ezeket a kapcsolatok rendezésének lényegi elemei közé sorolja.

A fogva tartottak és hozzátartozóik számára a rendezés tétje jóval kézzelfoghatóbb volt a diplomáciai kapcsolatok helyreállításánál. A hazatérés lehetősége külön súlyt adott az egyezségnek. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a vállalt intézkedés és annak végrehajtása között: a nyilatkozat rendelkezéséből önmagában nem derül ki valamennyi érintett későbbi sorsa.

A diplomáciai és konzuli kapcsolatok helyreállítása.
A fogva tartott japánok hazatérésének rendezése.
A szovjet jóvátételi követelések feladása.
A kereskedelmi kapcsolatok rendezését célzó tárgyalások előirányzása.

A szigetek ügye nyitva maradt

A területi kérdésben a nyilatkozat feltételes vállalást tartalmazott: a Szovjetunió beleegyezett a Habomai-szigetek és Sikotan átadásába Japánnak, de a tényleges átadást a békeszerződés megkötése utánra halasztotta. A kapcsolatok helyreállítása tehát nem jelentett azonnali területátadást.

Itt mutatkozik meg legvilágosabban a kompromisszum határa. A felek vállalták a békeszerződésről szóló tárgyalások folytatását, vagyis maguk sem tekintették teljesnek a rendezést. A szigetek hovatartozása vitatott maradt; a nyilatkozatot ezért félrevezető lenne minden területi ellentétet lezáró egyezményként bemutatni.

Tengeri mentés és halászat: a gyakorlati oldal

A szöveg egyik kevésbé ismert részlete a tengeri együttműködés. A nyilatkozattal egyidejűleg lépett hatályba két, már 1956. május 14-én aláírt megállapodás: az egyik a Csendes-óceán északnyugati részén folytatott nyílt tengeri halászatról, a másik a tengeren bajba jutott emberek mentésében való együttműködésről szólt.

Ez jól érzékelteti, miért volt értelme a teljes békeszerződés előtt is előrelépni. A halászat és a mentés olyan gyakorlati ügy volt, amelynek rendezését összekapcsolhatták a politikai kapcsolatok normalizálásával. A dokumentum így a mindennapi államközi együttműködés feltételeiről is rendelkezett, nem csupán a hadiállapot lezárásáról.

Nemzetközi nyitás, befejezetlen békerendezés

A Szovjetunió vállalta Japán ENSZ-felvételi kérelmének támogatását is. A Japán Nemzeti Levéltár a nyilatkozat következményei között említi az ország ENSZ-tagságát. A kétoldalú rendezésnek tehát tágabb nemzetközi jelentősége volt: Japán helyzetét a világszervezetben is érintette.

A kompromisszum sérülékenységét a későbbi vita mutatta meg. Az 1992-ben közösen összeállított japán–orosz dokumentumgyűjtemény előszava szerint Moszkva 1960-ban a külföldi csapatok Japánból való kivonásához is kötötte a szigetek átadását. Tokió tiltakozott a feltételek egyoldalú megváltoztatása ellen. A közösen készített visszatekintés mindkét álláspontot rögzíti; az eredeti vállalások ellenőrzéséhez viszont maga az 1956-os okmány az elsődleges forrás.

Gyakori kérdések

Mikor és hol írták alá a szovjet–japán közös nyilatkozatot?

1956. október 19-én Moszkvában. Ez az aláírás dátuma; a dokumentum később lépett hatályba.

Mikor szűnt meg a hadiállapot?

1956. december 12-én, a nyilatkozat hatálybalépésekor, amikor Tokióban kicserélték a megerősítő okiratokat.

Miért nem békeszerződést kötöttek?

A területi rendelkezésekről nem tudtak megegyezni. A közös nyilatkozattal rendezték kapcsolataik alapjait, a békeszerződésről szóló tárgyalásokat pedig későbbre hagyták.

Források

Képek forrásai

A szovjet–japán közös nyilatkozat aláírása Moszkvában (1956) – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.