1927. november 13-án, hajnali 0 óra 1 perckor megindult a járműforgalom a Hudson folyó alatt vezető Holland-alagútban. A Manhattan és Jersey City közötti létesítmény nem pusztán új közlekedési kapcsolatot teremtett: a világ első, kifejezetten gépjárműforgalomra tervezett alagútjaként a modern városi közlekedés egyik jelképe lett. A tényleges forgalomba helyezést érdemes elválasztani az előző napi, november 12-i ünnepélyes megnyitótól.
Miért volt szükség új átkelőre?
A 20. század elején New York és New Jersey között a Hudsonon átvezető közúti kapcsolatot elsősorban kompok biztosították. A forgalom gyorsan nőtt, a kompok pedig egyre nehezebben birkóztak meg a személyautók és teherjárművek tömegével. 1913-ban már naponta mintegy 19 600 jármű próbált átkelni a két part között.
A vasúti alagutak ekkorra már bizonyították, hogy a Hudson folyó alatt műszakilag lehetséges alagutat építeni. A közúti forgalom számára azonban más kihívást jelentett a benzinmotorok kipufogógáza, a nagyobb járművek és a folyamatos közlekedés. A tervezőknek ezért nem egyszerűen egy járható föld alatti folyosót kellett létrehozniuk, hanem biztonságos, szellőztetett közlekedési rendszert.
- A kompátkelések kapacitása korlátozott volt.
- A közúti forgalom nem használhatta a már működő vasúti alagutakat.
- A hídépítésnél a hajózás biztosítása és a szükséges magasság komoly nehézséget okozott.
Alagút vagy híd a Hudson fölött?
A Hudsonon átvezető állandó kapcsolat ötlete már 1906-ban felmerült. Sokáig híd és alagút terve versengett egymással. A híd előnye a közvetlenebb építési logika lehetett, ám a hajóforgalom miatt legalább 200 láb, vagyis körülbelül 61 méter magas szerkezetre lett volna szükség. A déli Manhattan alacsony fekvése és mélyen húzódó alapkőzete ugyanakkor kedvezett az alagútnak.
A döntés végül a két, párhuzamos csőből álló megoldás mellett született meg. Mindkét csőben két forgalmi sáv kapott helyet, és a két járat ellentétes irányú közlekedést szolgált. A tervet Clifford Milburn Holland vezető mérnök dolgozta ki; róla nevezték el később az alagutat.
- A két állam 1919-ben állapodott meg a közös építésről és üzemeltetésről.
- Az építkezés hivatalosan 1920. október 12-én kezdődött.
- A csövek külső átmérője nagyjából 8,8 méter volt.
- A közút legmélyebb pontja mintegy 28 méterrel a vízszint alatt húzódott.
A föld alatt, nagy nyomásban
A tényleges csőfúrás 1922-ben indult. A munkások, akiket sandhogoknak neveztek, a folyó két partja felől ástak, majd a két irányból érkező járatoknak a meder alatt kellett találkozniuk. A munkát acél pajzsok, nyomás alatt működő légkamrák és vízzáró szerkezetek segítették. A folyómeder változatos geológiája azonban lassította a haladást: a New Jersey felőli oldalon főként iszapon, Manhattan közelében viszont keményebb kőzeten kellett átvágni.
A sűrített levegő megakadályozta, hogy a folyó vize betörjön a munkatérbe. Ennek ára volt: a dolgozók csak szabályozott ki- és beléptetéssel hagyhatták el a nyomás alatt álló szakaszokat. Az építkezés során több százezer dekompresszió történt, és 528 esetben jelentkezett keszonbetegség, halálos kimenetelű eset nélkül.
A két cső 1924. október 29-én lyukadt át. Ez a dátum eredetileg ünnepség helyszíne lett volna, de két nappal korábban meghalt Holland, 41 éves korában. A létesítmény ekkor még nem viselte a nevét: 1924. november 12-én nevezték át Holland-alagúttá.
- A fúrópajzsok az iszapban naponta körülbelül 1,5–1,8 métert haladtak.
- A Manhattan közelében talált kőzetréteg jelentősen lelassította a munkát.
- Holland halála után Milton Harvey Freeman, majd Ole Singstad irányította a projektet.
A biztonság kulcsa: a keresztirányú szellőztetés
A Holland-alagút legfontosabb műszaki újítása a gépi szellőztetés volt. A vasúti alagutakban az elektromos vonatok miatt jóval kisebb volt a kipufogógázok problémája, a közúti alagútban viszont a benzinmotorok szén-monoxidja akár életveszélyes koncentrációt is elérhetett.
Ole Singstad olyan rendszert dolgozott ki, amelyben a friss levegő az útpálya alatti térből érkezett, a szennyezett levegőt pedig a mennyezet fölötti csatornák vezették el. A megoldást kísérleti alagutakban és laboratóriumi vizsgálatokkal tesztelték; összesen mintegy kétezer próbát végeztek.
A rendszer működését a megnyitás előtt nem mindenki fogadta el. Egy 1927. áprilisi kísérlet során a füst egy ideig betöltötte a csövet, ezért vita alakult ki a szellőzés tényleges hatékonyságáról. Novemberben egy autót is elégettek az alagútban, és a berendezés három és fél perc alatt eloszlatta a tüzet és a füstöt.
- Négy szellőzőtorony szolgálta a rendszert.
- A friss és az elhasznált levegő külön légtereken át mozgott.
- A szellőztetés tette lehetővé, hogy a hosszú közúti alagút biztonságosan működjön.
Két külön megnyitó, egy történelmi éjszaka
Az ünnepélyes megnyitót 1927. november 12-én, 16 óra 55 perckor tartották. Calvin Coolidge elnök egy jachtról távirati jel segítségével indította el a ceremóniát. A jelzés a bejáratoknál megszólaltatott egy nagy rézcsengőt, és a megnyitót rádió is közvetítette. Körülbelül húszezren gyalog végigmentek az alagúton, mielőtt este lezárták volna a gyalogosok előtt.
A járműforgalom azonban csak másnap, 1927. november 13-án 0 óra 1 perckor indulhatott meg. A New Jersey-i oldalon több mint ezer jármű várakozott, hogy elsőként hajtson be, és kifizesse a használati díjat. Az első fizető autót a New Jersey-i híd- és alagútbizottság elnökének lánya vezette; a második járműben Holland és Freeman özvegye utazott.
A személyautók ötvencentes díjat fizettek, a motorkerékpárok után 25 centet, a nagy teherautók után pedig legfeljebb két dollárt kértek. A lovas járműveket, a gyalogosokat és a kerékpárosokat már kezdettől kizárták, részben azért, mert a lassabb közlekedés torlódást okozott volna.
- Az ünnepi megnyitó: 1927. november 12.
- A járműforgalom kezdete: 1927. november 13., 0 óra 1 perc.
- Az első napon 52 285 jármű haladt át az alagúton.
- Az első évben 8,5 millió jármű használta a létesítményt.
Azonnali hatás New York közlekedésére
A Holland-alagút gyorsan népszerűvé vált. Az első nap forgalma meghaladta a korábban becsült napi maximális kapacitást, és a bejáratoknál kilométeres sorok alakultak ki. A forgalom egy része nem sürgős utazásból állt: sokan egyszerűen ki akarták próbálni az új műszaki látványosságot.
A kompok rövid időn belül megérezték a változást. A megnyitást követő két hétben több Hudson-átkelő komp forgalma a felére esett, egyes járatok pedig csökkentették a szolgáltatást vagy mérsékelték a díjaikat. Az alagút így nemcsak egy új útvonalat jelentett, hanem átrendezte a folyón átívelő közlekedési piacot is.
A létesítményhez új bekötőutak és szélesített utcák készültek mindkét oldalon. Manhattanben a Sixth Avenue meghosszabbítása tízezer ember kitelepítésével járt, ami jól mutatja, hogy a nagy közlekedési beruházások nemcsak mérnöki, hanem városrendezési és társadalmi kérdéseket is felvetettek.
- A kompforgalom érzékelhetően visszaesett.
- A közlekedési kapcsolat ösztönözte a New York és New Jersey közötti gazdasági összeköttetést.
- Az alagút megnyitása a gépjármű-központú városfejlődés egyik látványos jele lett.
Gyakori kérdések
Mikor nyílt meg a Holland-alagút a járműforgalom előtt?
1927. november 13-án, 0 óra 1 perckor.
Mikor tartották az ünnepélyes megnyitót?
1927. november 12-én, 16 óra 55 perckor.
Melyik két helyet köti össze az alagút?
Manhattant, New York City déli részét és Jersey Cityt, New Jerseyben.
Melyik folyó alatt halad?
A Hudson folyó alatt.
Kiről kapta a nevét?
Clifford Milburn Holland vezető mérnökről, aki 1924-ben, az építkezés befejezése előtt meghalt.
Hány csőből áll a Holland-alagút?
Két párhuzamos csőből, amelyek egy-egy irány forgalmát viszik.
Miért volt különösen fontos a szellőztetés?
A benzinmotoros járművek kipufogógázai miatt a hosszú közúti alagút csak hatékony gépi szellőztetéssel működhetett biztonságosan.
Ki fejezte be a szellőztetési rendszer és az alagút munkálatait?
Ole Singstad irányította a befejezést, miután Holland és Milton Harvey Freeman már nem tölthette be a vezető szerepet.
Mennyi volt kezdetben a személyautók útdíja?
Ötven cent járművenként.
Hány jármű haladt át az első napon?
52 285 jármű, ami meghaladta az előzetesen becsült napi maximális kapacitást.
Miért nem használhatták lovas kocsik?
A tervezők attól tartottak, hogy lassabb haladásuk torlódást okozna a csövekben.
A Holland-alagút volt a világ első közúti alagútja?
A forrás szerint a világ első, kifejezetten gépjárműforgalomra tervezett alagútja volt, és megnyitásakor a leghosszabb folyamatos víz alatti közúti alagútnak számított.
Mi történt a kompokkal a megnyitás után?
Forgalmuk rövid időn belül jelentősen visszaesett, több járat pedig szolgáltatáscsökkentéssel vagy díjmérsékléssel reagált.
Milyen mélyen vezetett az út a folyó alatt?
A közút legmélyebb pontja nagyjából 28 méterrel a vízszint alatt húzódott.
Források
Képek forrásai
- A Holland-alagút építése – Ss4vegito7. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · CC BY-SA 3.0. Arányosan átméretezve.
- Clifford Milburn Holland – International Newsreel. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
