Philip James Bailey a 19. századi angol irodalom egyik különös alakja: fiatalon megírta azt a monumentális költeményt, amely egész életére meghatározta a hírnevét. A Festus egyszerre volt filozófiai látomás, teológiai elmélkedés és romantikus költői kísérlet. Megjelenésekor komoly sikert aratott Angliában és az Egyesült Államokban, később azonban egyre nehezebben olvasható, túlburjánzó műként tekintettek rá. Bailey pályája jól példázza, milyen gyorsan emelhet magasba egyetlen könyv egy fiatal szerzőt, és milyen nehéz utána újra meg újra felülmúlnia önmagát.
Nottinghami indulás és irodalmi családi háttér
Philip James Bailey 1816. április 22-én született Nottingham városában. Egyetlen fiúgyermeke volt Thomas Baileynek, aki maga is írt prózát és verset, később pedig a Nottingham Mercury című helyi lap tulajdonosa és szerkesztője lett. A költészet tehát nem távoli, ünnepélyes világként jelent meg a fiú életében, hanem a családi környezet természetes részeként.
Apja korán ösztönözte irodalmi érdeklődését. A későbbi életrajzi források szerint Bailey gyermekkorában Byron költészetével is közelről megismerkedett, és megtanulta kívülről a Childe Harold zarándokútja című művet. Klasszikai tanulmányait Benjamin Carpenter unitárius lelkész irányította. Ez a nevelés egyszerre adott neki vallási, filozófiai és irodalmi tájékozódási pontokat.
- Születési helye: Nottingham
- Apja: Thomas Bailey, író és lapszerkesztő
- Klasszikai mentora: Benjamin Carpenter
- Korai költői példaképe: Lord Byron
Egyetem, jog és a pályaválasztás bizonytalansága
Bailey tizenöt éves korában beiratkozott a Glasgow-i Egyetemre. Kezdetben a presbiteriánus lelkészi pálya gondolata foglalkoztatta, ám ezt a tervét hamar feladta. 1833-ban Londonban egy ügyvédi irodában kezdett dolgozni, majd 1834. április 26-án belépett a Lincoln’s Inn jogászképző intézményébe.
1840. május 7-én ügyvédi képesítést szerzett, gyakorlatot azonban soha nem folytatott. A jogi pálya inkább átmeneti állomásnak bizonyult számára. A szakmai képzés fegyelme és érvelési kultúrája később talán hatott gondolkodására, de valódi érdeklődése egyre inkább az irodalom és a filozófia felé fordult.
Döntő élményt jelentett számára Goethe Faustjának olvasása. Baileyt lenyűgözte a mű gondolati ereje, ugyanakkor úgy érezte, hogy Goethe alkotása nem ad számára kielégítő választ a rossz problémájára és az ember erkölcsi helyzetére. Saját, átfogó költeményt akart létrehozni, amelyben a vallásos hit és az értelem egymással nem ellentétben, hanem egységben jelenik meg.
A Festus születése
1836-ban Bailey visszavonult apja Old Basfordban álló házába, Nottingham közelébe. Itt három éven át dolgozott azon a költeményen, amely Festus címmel 1839-ben, névtelenül jelent meg. A mű középpontjában a jó és a rossz, Isten és az ember, a hit és a tudás viszonya állt. A Fausttal való rokonság kétségtelen, de Bailey nem egyszerű utánzatot akart készíteni: saját vallási és erkölcsi rendszerét építette fel a drámai költeményben.
A Festus első kiadása azonnal felkeltette a figyelmet. Egyes kritikusok túlzónak és nehézkesnek tartották, mások viszont nagy képzelőerőt és emelkedett gondolkodást láttak benne. A művet olyan neves szerzők és irodalmi szereplők is méltatták, mint Alfred Tennyson, Elizabeth Barrett Browning és Margaret Fuller. Tennyson elismerése különösen jelentős volt: nagyjából azt látta Baileyben, amit a korszak sok olvasója is, vagyis egy rendkívüli erejű, bár egyenetlen költői hangot.
A Festus nem hagyományos, könnyen követhető elbeszélő költemény. Inkább hatalmas gondolati látomás, amelyben teológiai fejtegetések, filozófiai kérdések, allegorikus alakok és romantikus képek követik egymást. Bailey később újra és újra átdolgozta, bővítette, és más verseiből is nagyobb részeket épített bele.
- Az első kiadás 1839-ben jelent meg névtelenül.
- Az 1845-ös második kiadás már jelentősen kibővült.
- Az 1889-es jubileumi kiadás több mint 40 000 sorból állt.
- A mű a hit és az értelem összehangolására törekedett.
Siker, túlburjánzás és irodalmi viták
Bailey fiatalon érte el legnagyobb sikerét, és ez egyszerre vált áldássá és teherré. A Festus Angliában számos kiadást ért meg, az Egyesült Államokban pedig több, engedély nélküli kiadásban is terjedt. A költemény iránti érdeklődés évtizedekig fennmaradt, bár az olvasói lelkesedés időről időre csökkent.
A költő azonban nem tudott megállni az első változatnál. A későbbi kiadásokban egyre több filozófiai és vallási fejtegetést helyezett el, így a mű fokozatosan elveszítette fiatalkori tömörségét. A kritikusok egy része szerint az új rétegek eltakarták a költészetet. Mások úgy vélték, hogy a hosszú, érvelő szakaszok között továbbra is akadnak különösen szép, erőteljes költői részek.
Baileyt gyakran a „spasmodikus” költői iskola atyjaként emlegették. Ez az irányzat érzelmi feszültséggel, látomásossággal és erősen retorikus hanggal dolgozott. A költő maga később vitatta, hogy valóban ehhez a csoporthoz tartozna. A róla kialakult kép ezért már életében kettős volt: egyesek nagy formátumú látnokot, mások túlságosan is komolyan vett, terjengős szerzőt láttak benne.
- A Festus angliai és amerikai kiadásokban is sikeres lett.
- Bailey későbbi bővítései egyre terjedelmesebbé tették a művet.
- Irodalmi hatása különösen a viktoriánus korszak közepén volt erős.
- A „spasmodikus” költők közé sorolása vitatott maradt.
Más művek és el nem készült tervek
Bailey több kötetet is publikált a Festus mellett. Az Angel World and Other Poems 1850-ben, a The Mystic and Other Poems 1855-ben, a The Age 1858-ban, a The Universal Hymn pedig 1867-ben jelent meg. Ezek közül több később részben beolvadt a Festus újabb kiadásaiba.
1858-ban köznyelvi hangvételű szatírát adott közre The Age címmel, 1861-ben pedig prózai politikai esszét írt a nagyhatalmak nemzetközi politikájáról. Későbbi munkái között szerepelt a Nottingham Castle, an Ode és a Causa Britannica című, latin hexameterekben írt költemény is.
Bailey színdarabot is tervezett Aurangzebéről. A darabot a színházi világ egyik ismert alakja, Thomas Noon Talfourd nagyra tartotta, és bemutatta a szerzőt William Charles Macready színésznek. A műből azonban nem lett előadás: Bailey később megsemmisítette a darabot.
Magánélet, utazások és késői évek
Bailey 1840-ben feleségül vette Anne Reedet. Első házassága boldogtalanul alakult, és 1862-ben válással ért véget. A kapcsolatból egy fiú és egy lány született. 1863-ban újraházasodott: Anne Sophia Carey, egy nottinghami városi elöljáró lánya lett a felesége. Az asszony későbbi éveiben odaadóan gondozta, 1896-ban bekövetkezett halála azonban mély veszteséget jelentett számára.
1856-ban Bailey irodalmi munkásságáért civil listás évjáradékot kapott. 1864-ben Jersey szigetére költözött, ahonnan gyakran utazott a kontinensre. Egyik kevésbé ismert élménye az 1872-es Vezúv-kitörés megfigyelése volt. Az út során a hőség és a kimerítő körülmények megviselték az egészségét.
1876-ban visszatért Angliába. Előbb Ilfracombe közelében, Lee-ben telepedett le, majd 1885-ben Blackheathbe költözött. Élete végén visszatért szülővárosába, és a Rope Walk egyik házában élt. 1901-ben a Glasgow-i Egyetem tiszteletbeli jogi doktori címmel tüntette ki, bár az elismerést személyesen nem vette át.
- Első felesége Anne Reed volt.
- Második felesége Anne Sophia Carey lett.
- 1864 és 1876 között Jersey szigetén is élt.
- 1901-ben tiszteletbeli jogi doktori címet kapott Glasgow-ban.
Öröksége: egyetlen nagy mű árnyékában
Philip James Bailey 1902. szeptember 6-án halt meg influenzában Nottinghamben. A város temetőjében helyezték örök nyugalomra. Emlékét szobrok és mellszobrok is őrzik, köztük Albert Toft 1901-ben készült bronzportréja.
Bailey irodalmi megítélése azóta is összetett. A Festus a maga korában jelentős sikert aratott, és hatott olyan szerzőkre is, mint Tennyson, Longfellow vagy a preraffaeliták köréhez tartozó költők. Ugyanakkor a mű terjedelme, filozófiai sűrűsége és egyenetlen szerkezete miatt később háttérbe szorult.
Bailey pályájának tanulsága mégsem merül ki abban, hogy „egykönyves” költő volt. A Festus megmutatja a viktoriánus korszak egyik fontos szellemi törekvését: azt a vágyat, hogy a modern tudomány, a vallásos hit, az erkölcsi felelősség és az emberi szabadság közös nyelvre találjon. Bailey ezt a kísérletet grandiózus méretben vitte véghez. Műve ma inkább történeti és irodalmi különlegesség, mint széles körben olvasott költemény, de éppen különössége miatt érdemes újra felfedezni.
A Festus kritikai kiadása 2021-ben jelent meg az Edinburgh University Press gondozásában. Ez is jelzi, hogy Bailey költészete nem tűnt el teljesen az irodalomtörténetből: időről időre újra felmerül a kérdés, hogyan olvassunk egy olyan szerzőt, aki egyetlen hatalmas műben próbálta összefoglalni a világ erkölcsi és metafizikai rendjét.
Gyakori kérdések
Mikor és hol született Philip James Bailey?
1816. április 22-én született Nottingham városában, Angliában.
Ki volt Philip James Bailey apja?
Apja Thomas Bailey író és lapszerkesztő volt, aki később a Nottingham Mercury tulajdonosaként és szerkesztőjeként is dolgozott.
Melyik Philip James Bailey legismertebb műve?
A Festus című, nagy terjedelmű filozófiai és teológiai költemény, amely először 1839-ben jelent meg.
Miért fontos a Festus?
A mű a romantikus költészet eszközeivel vizsgálja Isten, az ember, a rossz, a hit és az értelem kapcsolatát.
Hatott Baileyre Goethe Faustja?
Igen. A Faust elolvasása döntő ösztönzést adott neki, bár saját művében más vallási és erkölcsi választ keresett a felvetett kérdésekre.
Tanult-e jogot Philip James Bailey?
Igen. A Lincoln’s Inn tagja lett, és 1840-ben ügyvédi képesítést szerzett, de jogászként soha nem praktizált.
Mikor jelent meg a Festus első kiadása?
1839-ben, névtelenül adták ki Londonban.
Mennyire lett hosszú a Festus?
Az 1889-es jubileumi kiadás már több mint 40 000 sorból állt.
Kik méltatták Bailey költészetét?
A mű iránt Alfred Tennyson, Elizabeth Barrett Browning, Margaret Fuller és a preraffaeliták köréhez tartozó alkotók is érdeklődtek.
Milyen más műveket írt Bailey?
Többek között megjelent tőle The Angel World, The Mystic, The Age és The Universal Hymn, valamint politikai esszét és latin hexameterekben írt költeményt is publikált.
Tartozott-e Bailey a spasmodikus költői iskolához?
Gyakran a spasmodikus iskola atyjaként emlegették, ő maga azonban később vitatta ezt a besorolást.
Hányszor nősült meg?
Kétszer házasodott. Első felesége Anne Reed, második felesége Anne Sophia Carey volt.
Hol élt élete végén?
Élete utolsó szakaszában visszatért Nottinghambe, és a Rope Walk egyik házában telepedett le.
Mikor halt meg Philip James Bailey?
1902. szeptember 6-án halt meg Nottinghamben, influenzában.
Mikor jelent meg a Festus modern kritikai kiadása?
Az Edinburgh University Press gondozásában 2021-ben jelent meg Mischa Willett szerkesztésében.
Források
Képek forrásai
- Philip James Bailey dolgozószobájában – There is a credit, Photo by Baker, Nottingham., although the article, Literary Reminiscences of Nottingham, is by J. A. Hammerton.. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- Philip James Bailey portréja – A. W. Cox. Kép forrása · Public domain. Arányosan átméretezve.
- Philip James Bailey szülőhelyének emléktáblája – Kingkongphoto & www.celebrity-photos.com from Laurel Maryland, USA. Kép forrása · CC BY-SA 2.0. Arányosan átméretezve.
