1942. november 13-án éjjel amerikai és japán hadihajók csaptak össze Guadalcanal közelében, a Salamon-szigeteken. Az ütközet a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb éjszakai tengeri harca lett: a részt vevő kötelékek szinte látótávolságon belül, zavaros helyzetben tüzeltek egymásra. A teljes guadalcanali tengeri csata november 13. és 15. között zajlott, és amerikai stratégiai győzelemmel végződött.
Egy repülőtérért folyt a harc
Guadalcanal jelentőségét elsősorban a Henderson Field nevű repülőtér adta. Az amerikaiak 1942. augusztus 7-én szálltak partra a szigeten és a közeli Tulagin, majd elfoglalták a japánok által épített repülőteret. A létesítmény birtoklása lehetővé tette, hogy az amerikai repülőgépek veszélyeztessék a Salamon-szigetek térségén áthaladó japán hajóforgalmat, és támogassák a szigeten harcoló tengerészgyalogosokat.
Japán több alkalommal próbálta visszaszerezni a repülőteret. A szárazföldi támadásokat azonban az amerikai védelem feltartóztatta, ezért Tokió újabb erősítések szállításával és a Henderson Field haditengerészeti lövetésével akarta megfordítani a helyzetet. A japán terv szerint mintegy 7000 katonát és jelentős felszerelést kellett Guadalcanalra juttatni, miközben a hadihajók megsemmisítik vagy legalább átmenetileg működésképtelenné teszik az amerikai repülőteret.
Mindkét fél erősítést küldött
A japán vezetés több köteléket állított fel. Az egyik feladat a Henderson Field bombázása, a másik a csapatszállító hajók kísérése volt. A november közepére kialakított japán műveletben csatahajók, cirkálók, rombolók és szállítóhajók kaptak szerepet. Hiroaki Abe altengernagy a bombázó köteléket vezette, amelyhez a Hiei és a Kirisima csatahajó, a Nagara könnyűcirkáló és több romboló tartozott.
Az amerikaiak sem hagyták magára a guadalcanali hídfőt. Richard K. Turner admirális szállítóhajói katonákat és utánpótlást vittek a szigetre, Daniel Callaghan ellentengernagy pedig cirkálókból és rombolókból álló biztosító köteléket vezetett. A cél kettős volt: a kirakodás befejezése és a japán bombázóerők feltartóztatása. November 12-én a japán légitámadások már késleltették a műveletet, de az amerikaiak a katonák nagy részét és a készletek jelentős hányadát partra tették.
- A Henderson Field ellenőrzése a sziget egészének katonai értékét meghatározta.
- A japánok csapaterősítést és haditengerészeti bombázást kapcsoltak össze.
- Az amerikaiaknak a szállítóhajók kirakodását és a japán kötelék feltartóztatását egyszerre kellett megoldaniuk.
A november 13-i éjszaka
November 12-én késő este amerikai repülőgépek észlelték a közeledő japán hadihajókat. Callaghan úgy döntött, hogy a szállítóhajók hagyják el a veszélyes térséget, miközben saját kötelékével a japán bombázóerő útját állja. Az amerikai hajók azonban nem rendelkeztek egységesen kiépített éjszakai harci rendszerrel, és a kötelékben több olyan parancsnok is szolgált, aki korábban kevéssé dolgozott együtt.
A két hajóraj a Savo-sziget és Guadalcanal közötti szűk térségben találkozott. A japánok előnye volt az éjszakai harcban szerzett nagyobb tapasztalat és a hatékony torpedófegyverzet, az amerikaiak viszont meglepetésszerűen kerültek a japán kötelék útjába. A találkozásból rövid idő alatt közelharc alakult ki, amelyben a hajók helyzete és azonosítása sokszor bizonytalanná vált.
A harcban súlyosan megsérült az amerikai San Francisco nehézcirkáló, és több amerikai hajó is találatokat kapott. A japán Hiei csatahajót szintén jelentős károk érték. Daniel Callaghan és Norman Scott amerikai ellentengernagy életét vesztette; Callaghan a San Franciscón tartózkodott. Az amerikai kötelék taktikai értelemben súlyos veszteségeket szenvedett, mégsem engedte, hogy a japánok akadálytalanul végrehajtsák a repülőtér bombázását.
Taktikai japán siker, stratégiai amerikai győzelem
Az első éjszakai ütközet közvetlen mérlege nem volt egyértelműen amerikai. Az Egyesült Államok több hajót veszített, köztük két könnyűcirkálót és több rombolót, míg Japán egy csatahajót és két rombolót vesztett, további hajói pedig súlyosan megrongálódtak. A japán kötelék ugyanakkor nem hajtotta végre azt a feladatot, amely miatt Guadalcanalhoz érkezett: nem tudta megsemmisíteni a Henderson Fieldet.
A csata egyik kevésbé látványos, de döntő következménye az lett, hogy az amerikai repülőtér tovább működhetett. Így a japán csapatszállító konvoj nem kapta meg a tervezett biztonságot, az amerikai repülőgépek pedig folytathatták támadásaikat a később érkező szállítóhajók ellen. A november 13-án kezdődő ütközet tehát nem pusztán hajók közötti összecsapás volt: közvetlenül összekapcsolódott a szigeten harcoló katonák ellátásával és túlélési esélyeivel.
- A japán bombázó küldetés nem érte el célját.
- Az amerikai veszteségek ellenére a Henderson Field működőképes maradt.
- A japán erősítési terv végrehajtása jelentősen nehezebbé vált.
- A harc megmutatta, milyen pusztító lehet a radar és a helyzetkép hiánya közeli éjszakai ütközetben.
November 14–15.: a csata folytatása
A november 13-i ütközet nem zárta le a műveletet. A japán csapatszállító hajók tovább közeledtek Guadalcanalhoz, ezért újabb amerikai és japán kötelékek léptek harcba. A következő éjszakán Willis A. Lee ellentengernagy két amerikai csatahajóval, köztük a Washingtonnal, vette fel a harcot a japán erőkkel. A Washington tüze elsüllyesztette a Kirisimát, miközben az amerikai South Dakota is súlyos helyzetbe került.
A japán szállítóhajók közül hetet november 14-én elsüllyesztettek, további hajók pedig partra futottak vagy megsemmisültek. A szigetre eljutó japán katonák és felszerelés mennyisége ezért messze elmaradt a tervezettől. A teljes, november 13–15. közötti tengeri csata során mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, de a japán hadműveleti cél végleg meghiúsult.
Miért lett fordulópont Guadalcanal?
A guadalcanali tengeri csata nem egyetlen elszigetelt éjszakai összecsapás eredménye miatt vált döntővé. A harcok azt akadályozták meg, hogy Japán elegendő katonát, nehézfegyvert és utánpótlást juttasson a szigetre. Henderson Field amerikai kézben maradt, ezért a japán hadvezetés nem tudta tartósan visszaszerezni a kezdeményezést.
A japánok 1942 decemberében megkezdték Guadalcanal kiürítésének előkészítését, és az evakuálást 1943 februárjának elejére fejezték be. A tengeri csata így hozzájárult ahhoz, hogy a hónapok óta tartó hadjárat amerikai és szövetséges győzelemmel záruljon. A Salamon-szigetekért vívott küzdelem után Japán egyre inkább védekezésre kényszerült a Csendes-óceán déli térségében.
Gyakori kérdések
Mikor kezdődött a Guadalcanali tengeri csata?
Az első döntő éjszakai ütközet 1942. november 13-án kezdődött. A teljes tengeri csata november 13. és 15. között zajlott.
Hol zajlott az ütközet?
Guadalcanal közelében, a Salamon-szigetekhez tartozó térségben, elsősorban a sziget és a Savo-sziget közötti vizeken.
Mely országok harcoltak egymással?
Az Egyesült Államok és a Japán Birodalom haditengerészeti erői csaptak össze.
Miért volt fontos a Henderson Field?
A repülőtér amerikai kézben lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok repülőgépei ellenőrizzék a Guadalcanal körüli tengeri térséget, és támadják a japán utánpótlást.
Mi volt a japán hadművelet célja?
Japán mintegy 7000 katonát és felszerelést akart Guadalcanalra szállítani, miközben hadihajókkal bombázta volna a Henderson Fieldet.
Ki vezette az amerikai első éjszakai köteléket?
Daniel Callaghan ellentengernagy vezette az amerikai köteléket. Az ütközetben életét vesztette.
Ki vezette a japán bombázó köteléket?
Hiroaki Abe altengernagy irányította a japán bombázóerőt, amelyhez a Hiei és a Kirisima csatahajó is tartozott.
Milyen hajók vettek részt az első éjszakai harcban?
Mindkét oldalon cirkálók és rombolók harcoltak, a japán kötelékben pedig a Hiei csatahajó is részt vett.
Ki nyerte meg a csatát?
A teljes hadművelet amerikai stratégiai győzelemmel zárult, bár az első éjszakai ütközetben az amerikaiak súlyos hajó- és személyi veszteségeket szenvedtek.
Mekkora veszteségeket szenvedtek a felek?
A források összesítése szerint az amerikai oldalon mintegy 1900, a japán oldalon körülbelül 3000 ember halt meg a teljes csatasorozatban. A hajóveszteségek mindkét oldalon jelentősek voltak.
Mi történt a Hiei csatahajóval?
A Hiei az első éjszakai ütközetben súlyosan megsérült, majd a későbbi amerikai légitámadások következtében elsüllyedt.
Mi történt a Kirisimával?
A Kirisima a november 14-ről 15-re virradó második éjszakai ütközetben süllyedt el, miután a Washington amerikai csatahajó tüzet nyitott rá.
Miért nem volt egyszerű amerikai győzelem az első éjszaka?
Az amerikaiak több hajót és két tengernagyot veszítettek, a harc pedig közelről és zavaros helyzetben zajlott. A stratégiai eredmény mégis az Egyesült Államoknak kedvezett, mert Japán nem tudta végrehajtani a Henderson Field bombázását.
Mikor fejeződött be a guadalcanali hadjárat?
Japán 1943 februárjának elejére fejezte be Guadalcanal kiürítését.
Források
Képek forrásai
- Lelőtt japán repülőgépek a Guadalcanal környéki tengeren – Official U.S. Navy photograph. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A november 13-i tengeri ütközet térképe – U.S. Navy. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
_firing_during_the_Second_Naval_Battle_of_Guadalcanal,_14_November_1942.jpg){kind=link}