Olympe de Gouges a francia forradalom egyik legbátrabb és legellentmondásosabb alakja volt. Írónőként kezdte pályáját, később azonban politikai röpiratokban és színdarabokban követelte, hogy a szabadság, az egyenlőség és az állampolgárság eszméi a nőkre, a házasságon kívül született gyermekekre, a szegényekre és a gyarmatok rabszolgáira is vonatkozzanak. 1791-ben megjelentette a nő és nőpolgár jogainak nyilatkozatát, két évvel később pedig a guillotine áldozata lett. Története egyszerre szól személyes önteremtésről, politikai bátorságról és arról, milyen szűkek lehettek a forradalmi szabadság határai.
Marie Gouze Montaubanból
Olympe de Gouges 1748. május 7-én született a dél-franciaországi Montaubanban Marie Gouze néven. Anyja, Anne-Olympe Mouisset, egy kelmeárus családból származott, apja, Pierre Gouze pedig mészárosként dolgozott. Családi hátteréről később maga is írt, ám származásának egy fontos részlete máig bizonytalan: azt állította, hogy vér szerinti apja Jean-Jacques Lefranc de Pompignan költő és drámaíró, a montaubani előkelő világ ismert alakja lehetett. Ezt a kapcsolatot a történészek nem tudják teljes bizonyossággal igazolni.
Montauban kulturális közege és a helyi, okszitán nyelvi háttér is hatással lehetett rá. A későbbi párizsi írónő önmagát tudatosan formálta át: nem akart belenyugodni abba, hogy egy nő társadalmi szerepét a származása, a házassága és a családi állapota határozza meg.
Korai házasság, özvegység és újrakezdés Párizsban
Marie Gouze 1765-ben, tizenhét éves korában férjhez ment Louis-Yves Aubryhoz. Férje röviddel később, 1766-ban meghalt, és a házasságból egy fiú, Pierre született. A fiatal özvegy nem kötötte további életét a házasság intézményéhez. Későbbi írásaiban élesen bírálta azt a társadalmi rendet, amelyben a nők jogi és anyagi helyzete nagyrészt a férjüktől függött.
Az 1770-es években Párizsba költözött. Anyai középső nevét, az Olympe-ot, valamint a társadalmi rangot sejtető „de Gouges” nevet választotta. Ezzel új személyiséget is teremtett magának: olyan írónőként kívánt fellépni, akinek saját hangja és nyilvános szerepe van. Párizsi életét egy tehetős lyoni üzletember, Jacques Biétrix de Rozières támogatása is megkönnyítette, de Olympe de Gouges nem elégedett meg egy védett, magánéleti szereppel. Az irodalomban és a közéletben akart érvényesülni.
A színpad mint társadalmi fórum
Az 1780-as évektől színdarabokat, röpiratokat és politikai írásokat publikált. A színházat nem pusztán szórakozásnak tekintette: olyan fórumnak látta, amelyen a társadalmi igazságtalanságokról széles közönség előtt lehet beszélni. Drámáiban gyakran jelentek meg kiszolgáltatott emberek, nők, gyermekek és rabszolgák.
A rabszolgaság kérdését már a forradalom előtt nyilvánosan bírálta. 1788-ban kiadta a fekete emberekről szóló elmélkedését, amelyben a francia gyarmatok rabszolgaságát ítélte el. A Zamore és Mirza, avagy a boldog hajótörés című, rabszolgaság-ellenes darabját a Comédie-Française is műsorra tűzte, ám előadása komoly ellenállást váltott ki. A gyarmati érdekekkel szembemenő színpadi mű nem volt veszélytelen vállalkozás.
Kevésbé ismert, hogy programja jóval szélesebb volt a női választójog követelésénél. Írásaiban többek között ilyen ügyekért állt ki:
- az egyedülálló anyák és a házasságon kívül született gyermekek jogaiért
- az özvegyek, az idősek, az árvák és a munkanélküliek támogatásáért
- a válás lehetőségéért és a házasság jogi újragondolásáért
- a prostitúció szabályozásáért és a közegészségügy javításáért
- a halálbüntetés eltörléséért és az igazságszolgáltatás átalakításáért
A forradalom ígérete és csalódása
Az 1789-ben kitört francia forradalmat Olympe de Gouges kezdetben reménnyel fogadta. Úgy vélte, hogy az emberi jogok új nyelve végre lehetőséget adhat a társadalmi kirekesztés felszámolására. Hamarosan azonban szembesült azzal, hogy az „ember” és az „állampolgár” fogalma a gyakorlatban elsősorban férfiakat jelent.
A forradalmi politika színterén önállóan szólalt meg, ami egy nő számára rendkívül szokatlan és kockázatos volt. Nem csatlakozott feltétel nélkül egyik táborhoz sem. Inkább az alkotmányos monarchiát támogatta, rokonszenvezett a girondistákkal, és elutasította a politikai erőszak fokozódását. XVI. Lajos perében a király kivégzésével szemben a népszavazás és a haladék lehetőségét vetette fel.
Ez a köztes álláspont egyre veszélyesebbé vált. A mérsékeltebbek túl radikálisnak tarthatták, a jakobinusok pedig királypárti rokonszenvvel gyanúsíthatták. Marie Antoinette királynőnek ajánlotta legismertebb művét is, amit ellenfelei könnyen felhasználhattak ellene. Valójában a királynőhöz intézett ajánlás elsősorban politikai eszköz volt: azt akarta megmutatni, hogy a nők jogainak ügye a társadalom minden rétegét érinti.
A nő és nőpolgár jogainak nyilatkozata
1791 szeptemberében jelent meg a nő és nőpolgár jogainak nyilatkozata. A szöveg közvetlen válasz volt az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozatára, amely az egyetemes jogokról beszélt, mégis kizárta a nőket a teljes politikai állampolgárságból.
Olympe de Gouges tudatosan követte az eredeti nyilatkozat szerkezetét, miközben minden fontos ponton láthatóvá tette a nőket. Azt követelte, hogy a nők szabadnak és jogilag egyenlőnek szülessenek, vehessenek részt a törvényhozásban, viselhessenek közhivatalt, és felelősségre vonhatók legyenek ugyanúgy, mint a férfiak. A politikai egyenlőség számára nem jelképes kérdés volt: adózás, tulajdon, öröklés, házasság és büntetőjog egyaránt kapcsolódott hozzá.
A nyilatkozat egyik legerősebb felismerése, hogy ha a nők viselhetik a büntetés terhét, akkor a közéleti döntésekben is részt kell venniük. A gondolat egyszerre volt tömör és provokatív, ezért később egész politikai örökségének jelképévé vált.
A guillotine árnyékában
1793-ban a forradalom politikai légköre tovább keményedett. Olympe de Gouges bírálta Robespierre-t és a jakobinusok terrorpolitikáját. A Trois urnes, ou le salut de la patrie, vagyis A három urna, avagy a haza üdve című röpiratában olyan politikai megoldást javasolt, amely a különböző államformák közötti választást a népre bízta volna. A hatalom ezt lázító, föderalista szövegként értelmezte.
1793 júliusában letartóztatták. Fogva tartása alatt is igyekezett védekezni, és politikai álláspontját nem vonta vissza. A forradalmi törvényszék halálra ítélte, 1793. november 3-án Párizsban guillotine-nal kivégezték. Halála jól mutatta a korszak ellentmondását: az a forradalom küldte halálba, amelynek szabadságeszményeire ő maga hivatkozott a legkövetkezetesebben.
Kivégzése után sokáig inkább kellemetlen és engedetlen nőként emlékeztek rá, mint politikai gondolkodóként. Írásai csak később kerültek újra a figyelem középpontjába.
Öröksége a modern politikai gondolkodásban
Olympe de Gouges jelentőségét a 19. században még többnyire háttérbe szorították. A nőjogi mozgalmak megerősödésével azonban egyre világosabbá vált, hogy már a francia forradalom idején olyan kérdéseket fogalmazott meg, amelyek később a modern demokráciák alapvitái közé kerültek.
Nem pusztán a nők politikai jogait követelte. Összekapcsolta a női egyenjogúságot a társadalmi gondoskodással, a gyarmati rabszolgaság bírálatával, a szegénység enyhítésével és a család jogi viszonyainak átalakításával. Ez az összetett program teszi alakját ma is érdekessé.
Olympe de Gouges nem volt hibátlan vagy minden kérdésben következetes politikus. Monarchiapárti álláspontja, személyes ambíciói és éles hangvétele vitákat váltottak ki saját korában is. Éppen ezért története nem egyszerű hősmese. Inkább annak példája, hogyan próbálhat egyetlen ember belépni egy olyan nyilvános térbe, amelyet a társadalom eredetileg nem neki szánt. A forradalom szabadságát nem részleges kiváltságnak, hanem valódi egyetemességnek képzelte el.
Gyakori kérdések
Mi volt Olympe de Gouges eredeti neve?
Marie Gouze néven született 1748. május 7-én a franciaországi Montaubanban.
Mikor költözött Párizsba?
Fiatal özvegyként, az 1770-es években költözött Párizsba, ahol íróként kezdett dolgozni.
Miért használta az Olympe de Gouges nevet?
Új életet és önálló nyilvános szerepet akart kialakítani. Az Olympe nevet anyai családi nevéből, a „de Gouges” nevet pedig művészi és társadalmi névként választotta.
Milyen műve tette híressé?
Legismertebb írása az 1791-ben kiadott, A nő és nőpolgár jogainak nyilatkozata című politikai röpirat.
Kinek a művére válaszolt a nyilatkozat?
Az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozatára válaszolt, amely a nők politikai egyenlőségét nem biztosította.
Milyen jogokat követelt a nőknek?
Politikai részvételt, törvény előtti egyenlőséget, közhivatal-viselést, tulajdonhoz és örökléshez kapcsolódó jogokat, valamint a házasság jogi viszonyainak újragondolását.
Foglalkozott-e a rabszolgaság kérdésével?
Igen. Már 1788-ban írt a francia gyarmatok rabszolgaságáról, és rabszolgaság-ellenes színdarabot is készített.
Milyen politikai rendszert támogatott?
Az alkotmányos monarchiát tartotta Franciaország számára megfelelőnek, és ellenezte XVI. Lajos kivégzését.
Miért tartóztatták le?
1793-ban politikai röpirata és a jakobinus hatalommal szembeni bírálata miatt lázítással, illetve föderalista nézetek képviseletével vádolták meg.
Mikor halt meg Olympe de Gouges?
1793. november 3-án végezték ki Párizsban guillotine-nal.
Miért fontos ma is az öröksége?
Mert a női politikai jogokat összekapcsolta a társadalmi igazságosság, a szegénység enyhítése, a rabszolgaság eltörlése és a jogegyenlőség kérdésével.
Milyen szerepet szánt a színháznak?
A színházat közéleti fórumnak tekintette, amelyen társadalmi és politikai problémákat lehet közérthetően bemutatni.
