Az Egyesült Államokban 1860. november 6-án tartott elnökválasztás nem egyszerű politikai verseny volt: az ország jövőjéről, a rabszolgaság terjesztéséről és az Unió fennmaradásáról döntött. A republikánus Abraham Lincoln 180 elektori szavazattal győzött, miközben a megosztott Demokrata Párt két jelöltet is indított. Lincoln győzelme közvetlenül nem jelentette a polgárháború kitörését, de a déliek számára annak jele lett, hogy politikai úton egyre nehezebb megvédeniük érdekeiket.
Egy ország, amely már a választás előtt kettészakadt
Az 1850-es években az Egyesült Államok politikai vitáinak középpontjába a rabszolgaság került. A legélesebb kérdés nem csupán az volt, fennmaradjon-e a rabszolgaság azokban az államokban, ahol már létezett, hanem az is, hogy kiterjeszthető legyen-e a nyugati területekre. Ez azért volt döntő, mert az új államok felvétele megváltoztathatta a szabad és rabszolgatartó államok közötti kongresszusi erőviszonyokat.
A Kansas–Nebraska-törvény és a Legfelsőbb Bíróság 1857-es, Dred Scott-ügyben hozott döntése tovább mélyítette a válságot. A törvény a területek lakóira bízta volna a rabszolgaság engedélyezését, a bírósági döntés pedig a rabszolgaság jogi védelmét erősítette. A kérdés sok északi választó számára már nem távoli alkotmányjogi vita volt, hanem annak jele, hogy a déli rabszolgatartó érdekek az ország egészének politikáját alakítják.
Négy jelölt, négy eltérő politikai ajánlat
A választáson négy jelentős jelölt indult. A Republikánus Párt Abraham Lincolnt állította, alelnökjelöltje a maine-i Hannibal Hamlin lett. A párt nem ígérte a rabszolgaság azonnali felszámolását azokban az államokban, ahol már létezett, de határozottan ellenezte új területekre való kiterjesztését.
A Demokrata Párt a rabszolgaság kérdésében szétszakadt. Az északi demokraták Stephen A. Douglast, a déli demokraták pedig John C. Breckinridge-et jelölték. Douglas a népszuverenitás elvét képviselte: szerinte a területek lakói maguk dönthették volna el, rabszolgatartó vagy szabad rendszerben élnek-e. Breckinridge ezzel szemben a rabszolgaság területi védelméhez közelebb álló déli álláspontot képviselte.
A negyedik jelölt John Bell volt, az Alkotmányos Unió Párt jelöltje. Pártja a rabszolgaság kérdésének háttérbe szorításával és az alkotmányos rend hangsúlyozásával próbálta egyben tartani az országot. Ez a kompromisszumos politika főként a határállamokban és a felső déli területeken talált támogatókra.
- Abraham Lincoln és Hannibal Hamlin – Republikánus Párt
- Stephen A. Douglas és Herschel V. Johnson – északi demokraták
- John C. Breckinridge és Joseph Lane – déli demokraták
- John Bell és Edward Everett – Alkotmányos Unió Párt
Lincoln felemelkedése és a kampány új stílusa
Abraham Lincoln Illinois államból érkezett, korábban egy cikluson át képviselőként dolgozott, majd ügyvédként vált ismertté. Az 1858-as szenátusi választási küzdelemben Stephen A. Douglasszal folytatott vitái országos figyelmet keltettek, még akkor is, ha a szenátori helyet végül Douglas szerezte meg.
Lincoln 1860 februárjában, New Yorkban elmondott Cooper Union-beszéde fontos szerepet játszott jelöltsége megerősödésében. Érvelése szerint az alapító nemzedék politikája inkább a rabszolgaság korlátozása, semmint terjesztése felé mutatott. A republikánusok a „vasúthasogató” és az „Őszinte Abe” képével is népszerűsítették, amely egyszerre utalt vidéki hátterére és becsületességére.
A kampányban újdonságot jelentett, hogy Stephen Douglas aktívan járta az országot, és északi, valamint felső déli államokban is beszédeket tartott. A republikánusokhoz kötődő Wide Awakes nevű politikai szervezet fáklyás felvonulásai viszont sok déli emberben nem lelkesedést, hanem fenyegetettségérzetet keltettek.
Az eredmény: nagy elektori győzelem, korlátozott országos támogatás
Lincoln 1 855 276 népszavazatot, a voksok mintegy 39,7 százalékát kapta. Ez nem jelentett abszolút többséget, mégis elegendő volt a biztos elektori győzelemhez. A 303 elektori szavazatból 180-at szerzett meg, vagyis jóval többet a győzelemhez szükséges 152-nél.
A republikánus jelölt 18 államot nyert meg, és valamennyi győzelme szabad államhoz kötődött. Egyetlen olyan államban sem tudott győzni, ahol a rabszolgaság törvényes volt. Stephen Douglas országosan több mint egymillió szavazatot szerzett, mégis csak Missouri állam elektori szavazatait kapta meg. Ő volt az egyetlen jelölt, aki szabad és rabszolgatartó államban egyaránt nyert.
Breckinridge 72, John Bell 39, Douglas pedig mindössze 12 elektori szavazattal végzett. A magas, több mint nyolcvan százalékos részvétel azt jelezte, hogy a választók rendkívüli jelentőségűnek tartották a döntést. Egy kevésbé ismert, de fontos körülmény, hogy több déli államban nem is nyomtattak olyan szavazólapot, amelyen Lincoln neve szerepelt volna.
Miért vezetett a győzelem elszakadáshoz?
A déli vezetők jelentős része nem várta meg, hogyan kormányoz majd Lincoln. Már megválasztása után úgy értelmezték a republikánus győzelmet, mint amely veszélyezteti a rabszolgatartó államok politikai jövőjét. Lincoln programja nem a déli államokban fennálló rabszolgaság azonnali eltörléséről szólt, de a kiterjesztés elutasítása sok déli politikus számára hosszú távon elfogadhatatlan volt.
Dél-Karolina 1860. december 20-án jelentette be kiválását az Unióból. 1861. február 1-ig további hat állam – Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana és Texas – követte. Ezek az államok később létrehozták az Amerikai Konföderációs Államokat. A választás és a polgárháború kitörése között tehát hónapok teltek el, amelyekben még történtek kísérletek a kompromisszumra, de ezek nem tudták megállítani a folyamatot.
Lincoln 1861. március 4-i beiktatása után a válság tovább éleződött. A fegyveres konfliktus 1861 áprilisában, a Fort Sumter elleni támadással kezdődött. A választás önmagában nem magyarázza meg a háborút: a rabszolgaság, az állami és szövetségi hatalom vitája, a területi terjeszkedés és a kölcsönös bizalmatlanság évtizedeken át halmozódó feszültségei vezettek idáig. Lincoln megválasztása azonban azt a politikai pillanatot teremtette meg, amely után a válság már nehezen volt visszafordítható.
Tágabb történelmi jelentőség
Az 1860-as amerikai elnökválasztás azért vált korszakhatárrá, mert egyszerre mutatta meg a demokratikus választás erejét és korlátait. A republikánusok az elektori rendszerben fölényesen nyertek, országosan azonban kisebbségi népszavazattal jutottak hatalomra. A négy jelölt közötti megosztottság különösen élessé tette a területi különbségeket.
Lincoln győzelmével először került republikánus elnök a Fehér Házba. A párt több korábbi politikai irányzatból szerveződött, de 1860-ra az északi rabszolgaságellenes ellenállás legfontosabb országos erejévé vált. A választás után az Egyesült Államok nem egyszerűen új elnököt kapott: olyan alkotmányos és társadalmi konfliktusba lépett, amelyet végül háború döntött el.
A választás emlékezete ezért kettős. Egyfelől Lincoln demokratikus felhatalmazását és a republikánusok felemelkedését jelképezi, másfelől azt a kudarcot, hogy az ország intézményei már nem tudták békésen kezelni a rabszolgaság köré szerveződő ellentéteket. A későbbi polgárháború az Unió fennmaradását és a rabszolgaság sorsát is meghatározta, de ennek első döntő politikai állomása 1860. november 6. volt.
Gyakori kérdések
Mikor tartották az 1860-as amerikai elnökválasztást?
Az Egyesült Államokban 1860. november 6-án, kedden szavaztak.
Ki nyerte az 1860-as amerikai elnökválasztást?
A republikánus Abraham Lincoln nyert, alelnökjelöltje Hannibal Hamlin volt. Lincoln 180 elektori szavazatot szerzett a győzelemhez szükséges 152-ből.
Miért volt történelmi jelentőségű a választás?
Lincoln győzelme után hét déli állam 1860. december 20. és 1861. február 1. között bejelentette kiválását az Unióból. A válság 1861 áprilisában a Fort Sumter elleni támadással torkollott polgárháborúba.
Források
- 1860 United States presidential election – English Wikipedia
- Was Lincoln ‘removed’ from Southern presidential ballots? – Abraham Lincoln Presidential Library and Museum
Képek forrásai
- Stephen A. Douglas portréja – Thomas Le Clear (1818–1882). Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- John Bell portréja – Mathew Benjamin Brady / Alexander Hesler. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- Az 1860-as amerikai elnökválasztás – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
- Joseph Lane portréja – Engraving by J. C. Buttre, after daguerreotype. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
