1792. november 6-án a francia köztársasági hadsereg Charles François Dumouriez tábornok vezetésével jelentős győzelmet aratott az osztrák csapatok fölött a mai belgiumi Jemappes közelében. A számbeli fölényben lévő, de sok tapasztalatlan önkéntest is soraiban tudó francia hadsereg áttörte Albert szász–tescheni herceg védelmét, majd rövid idő alatt elfoglalta az Osztrák-Németalföld nagy részét. A csata az első koalíciós háború és a francia forradalmi háborúk egyik fontos fordulópontja lett.
Forradalom és háború a francia határokon
Franciaország 1792 tavaszán hadat üzent Ausztriának, miközben a forradalom vezetői attól tartottak, hogy az európai monarchiák katonai erővel próbálják visszaállítani a régi rendet. Ausztria és Poroszország valóban támadást indított Franciaország ellen, a francia hadsereg azonban kezdetben rosszul szervezettnek és bizonytalannak bizonyult.
A szeptember 20-i valmyi ágyúzás után mégis világossá vált, hogy a forradalmi hadsereg nem omlik össze az első komoly ellenállás láttán. A koalíciós erők visszavonulása lehetőséget teremtett Dumouriez számára, hogy észak felé forduljon, felmentse Lille-t, majd megtámadja az Osztrák-Németalföldet. A hadműveletnek egyszerre volt katonai és politikai célja: Franciaország így távolabb tolhatta a veszélyes határt, és a háborút az ellenség területére vihette.
A két hadsereg és a hadszíntér
A csata Jemappes, a mai Belgium délnyugati részén fekvő település közelében zajlott, Mons térségében. 1792-ben ez a vidék az Osztrák-Németalföldhöz tartozott, ma Jemappes Mons városának része. A terepet egy hosszú, védhető magaslat uralta, amelyet az osztrákok előkészített állásokkal igyekeztek megtartani.
Dumouriez körülbelül 40–45 ezer katonát vezetett, míg az osztrák haderő létszáma nagyjából 13–14 ezer fő volt. A francia fölényhez jelentős tüzérség is társult. Az osztrákokat Albert szász–tescheni herceg irányította, alárendelt parancsnoka François de Croix, Clerfayt grófja volt. A francia seregben sok tapasztalatlan önkéntes szolgált, de mellettük kiképzett alakulatok és olyan tisztek is harcoltak, akik a korábbi királyi hadseregből kerültek át a forradalmi rendszerbe.
A támadás: lelkesedés és rendezetlenség
A francia támadás több irányból indult meg a magaslat ellen. Dumouriez terve az volt, hogy széles arcvonalon leköti az osztrákokat, majd a túlerő segítségével kikényszeríti a védelmi vonal összeomlását. A hadművelet korántsem zajlott hibátlanul: az egyes támadások nem mindig voltak összehangoltak, és a forradalmi katonák egy része tapasztalat híján nehezen tartotta meg a rendet.
A francia csapatok azonban újra és újra nekirugaszkodtak az osztrák állásoknak. A támadók veszteségeket szenvedtek, de egyes pontokon sikerült feljutniuk a magaslatra, és megvetették a lábukat az osztrák védelmi vonalban. A döntő tényező nem egyetlen látványos roham volt, hanem a létszámfölény, a folyamatos nyomás és az, hogy az osztrákok nem tudták visszaszorítani a megszerzett állásokat.
Amikor világossá vált, hogy a francia hadsereg több ponton is áttörte a védelmet, Albert herceg elrendelte a visszavonulást. A győzelem így a francia hadseregé lett, noha a csata egyáltalán nem volt könnyű vagy olcsó siker. A korabeli összesítések a francia veszteségeket körülbelül kétezer, az osztrákokét 1241 és 1500 közé teszik.
Magyar alakulatok az osztrák oldalon
A jemappes-i csata kevésbé ismert magyar vonatkozása, hogy az osztrák oldalon magyar alakulatok is harcoltak. A források Sztáray Antal őrnagy 33. gyalogezredét, Esterházy Antal herceg 34. gyalogezredét és Esterházy Imre gróf 3. huszárezredét említik. Ezek az egységek a Habsburg Birodalom soknemzetiségű haderejének részeként kerültek szembe a francia forradalmi sereggel.
Ez a részlet arra is emlékeztet, hogy a csata nem egyszerűen „franciák és osztrákok” összecsapása volt. A Habsburg-hadseregben különböző tartományokból és országokból érkező katonák szolgáltak, miközben a francia oldalon is többféle hátterű ember harcolt. A forradalmi háborúk hadseregei ezért egyszerre voltak nemzeti, birodalmi és politikai konfliktusok szereplői.
Rövid életű hódítás, tartós katonai jelentőség
Jemappes után a francia hadsereg gyorsan előrenyomult. Dumouriez egy hónapon belül elfoglalta az Osztrák-Németalföldet, és a győzelem azt a benyomást keltette, hogy a forradalmi Franciaország támadó háborúban is képes legyőzni a hagyományos monarchiák hadseregeit. A francia vezetés számára ez fontos politikai és propagandagyőzelem volt.
A siker azonban nem bizonyult tartósnak. 1793 márciusában a neerwindeni csatában Dumouriez vereséget szenvedett, és a franciák elveszítették az Osztrák-Németalföldet. A térséget csak 1794 nyarán foglalták vissza. Jemappes tehát nem végleges hódítást, hanem rövid időre megnyíló stratégiai lehetőséget hozott létre.
- A győzelem megnyitotta az utat Mons és Brüsszel felé.
- A francia hadseregben sok tapasztalatlan önkéntes harcolt.
- A francia támadások több ponton rendezetlenek voltak, de a túlerő és a kitartó nyomás felőrölte az osztrák védelmet.
- Az Osztrák-Németalföld francia megszállása kevesebb mint egy hónap alatt megvalósult.
A csata emlékezete a festészetben
A jemappes-i csata emlékét később Horace Vernet 1821-ben készült festménye is formálta. A kép nem a teljes ütközet áttekintő ábrázolására törekszik, hanem egyetlen, a francia bátorságot és bajtársiasságot jelképező jelenetre összpontosít. Az előtérben a halálosan megsebesült Drouet tábornokot viszik el, miközben a háttérben Dumouriez és a harcoló csapatok jelennek meg.
A festmény történelmi forrásként nem helyettesíti a csata hadműveleti rekonstrukcióját, de jól mutatja, hogyan alakult át az esemény emlékezete. A tényleges ütközet zűrzavaros, költséges és részben rendezetlen támadások sorozata volt; a későbbi kép viszont a forradalmi hadsereg hősiességét és emberségét emelte ki. Vernet műve ráadásul politikailag sem volt közömbös: a festményt 1822-ben nem fogadták el a párizsi Szalonban, mert a korabeli megítélés szerint királyellenes hangulatot sugárzott.
Gyakori kérdések
Mikor zajlott a jemappes-i csata?
A csata 1792. november 6-án zajlott Jemappes közelében, Mons térségében, az akkori Osztrák-Németalföldön, a mai Belgium területén.
Ki nyerte meg a csatát?
A francia köztársasági hadsereg győzött Charles François Dumouriez parancsnoksága alatt. Az osztrák erőket Albert szász–tescheni herceg vezette.
Mi lett a győzelem következménye?
A franciák rövid időn belül elfoglalták az Osztrák-Németalföldet, de 1793 márciusában, a neerwindeni vereség után elveszítették a területet. A térséget csak 1794 nyarán szerezték vissza.
Források
Képek forrásai
- A jemappes-i csata (1792) – AI-illusztráció – AI által generált történelmi illusztráció. Nem korabeli felvétel.
- Harc Boussu mellett – Raymond Desvarreux-Larpenteur. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
