1944. november 12-én a brit királyi légierő 9. és 617. századának Lancaster bombázói végrehajtották a Catechism hadműveletet a Tromsø közelében horgonyzó német Tirpitz ellen. A több mint öttonnás Tallboy-bombák közvetlen találatai és közeli robbanásai néhány perc alatt felborították a csatahajót. A támadásban a legénység mintegy 940–1204 tagja életét vesztette, miközben a brit oldalon nem volt halálos áldozat.
A hajó, amely egész flottákat kötött le
A Tirpitz a német Kriegsmarine egyik legnagyobb és legerősebb csatahajója volt. Már puszta jelenléte is komoly stratégiai veszélyt jelentett az Északi-tengeren és a Norvég-tenger térségében közlekedő szövetséges hajókaravánokra, különösen azokra, amelyek hadianyagot szállítottak a Szovjetunióba. A német hadvezetés a hajót norvég fjordokban rejtette el, ahonnan elvileg bármikor kitörhetett volna az Atlanti-óceánra.
A szövetségesek ezért éveken át próbálták harcképtelenné tenni. Törpe tengeralattjárók, repülőgép-hordozókról felszálló gépek és nehézbombázók egyaránt támadták. 1944 szeptemberében, a Paravane hadműveletben egy Tallboy-bomba súlyosan megrongálta a Tirpitz orr-részét. A hajó ezután már nem volt alkalmas hadműveleti szolgálatra, de a brit hírszerzés nem tudta biztosan, hogy a javítás lehetetlen.
Miért éppen Tromsø mellett?
A sérült csatahajót a németek 1944 októberében a Tromsø közelében fekvő Håkøya szigete mellé vontatták. A terv szerint itt mozdulatlan tüzérségi ütegként használják majd, miközben a sekélynek gondolt víz megakadályozza, hogy egy újabb légitámadás után teljesen elsüllyedjen. A számítás hibásnak bizonyult: a hajó alatt a víz mélyebb volt a vártnál, így a Tirpitz nem egyszerűen megsérült, hanem fel is borulhatott.
A britek október 29-én az Obviate hadműveletben már megtámadták az új horgonyzóhelyet, de a célpontot felhő takarta, ezért egyetlen közvetlen találat sem született. A támadás után a németek erősítették a légvédelmet, torpedóhálókat fektettek le, és part menti lövegeket telepítettek. A füstképző berendezések azonban még nem működtek teljes értékűen, ami november 12-én döntő hátránynak bizonyult.
A Catechism hadművelet előkészítése
A brit Bomber Command ugyanazokra az útvonalakra és eljárásokra építette a következő támadást, amelyeket az Obviate során dolgoztak ki. A 9. és a 617. század Lancasterei észak-skóciai támaszpontokról indultak. A hatótávolság növelése érdekében a gépeket többek között nagyobb üzemanyagtartályokkal és erősebb motorokkal látták el, miközben egyes fegyvertornyokat és páncélzatot eltávolítottak. Ez növelte a támadás hatótávolságát, de a bombázókat sebezhetőbbé tette a vadászgépekkel szemben.
A kötelék a svédországi Torneträsk tava fölött gyülekezett, majd Norvégia felé fordult. A gépeket egy norvég ellenálló rádiójelei is segítették a határvidéken. A támadás reggelén Tromsø térségében tiszta idő volt, így a pilóták jóval korábban megpillanthatták a célt, mint az előző bevetés során. A 617. század parancsnoka, James „Willie” Tait mintegy 32 kilométerről látta meg a csatahajót.
Percek alatt dőlt el a csatahajó sorsa
A Tirpitz 9 óra 38 perckor nyitott tüzet fő lövegeivel, de a légvédelmi tűz nem tudta megakadályozni a brit bombázók támadását. A Lancasterek 9 óra 41 perckor kezdték ledobni Tallboy-bombáikat, és az utolsó bomba nagyjából 9 óra 49 perckor hagyta el a gépet. A Tallboyt kifejezetten erősen páncélozott célpontok ellen fejlesztették ki: nagy magasságból ledobva képes volt áthatolni a hajó fedélzeti páncélzatán, majd a hajótestben robbanni.
Legalább két bomba közvetlenül eltalálta a Tirpitzet. Az egyik a bal oldali Bruno lövegtorony közelében csapódott be, de nem robbant fel. A másik a hajó középső részén, a bal oldali kazánház fölött robbant. A találat súlyos lékeket, kiterjedt tüzeket és gyorsuló elárasztást okozott. Több bomba közvetlenül a vízben robbant fel a hajó mellett; ezek a hajótestet tovább rongálták, és kimosták az alóla korábban odahordott kavicsréteg jelentős részét.
A hajó balra dőlése először 15–20 fokos volt, majd rövid időn belül 30–40 fokra nőtt. A legénység megpróbálta ellensúlyozni a vízbetörést, de a szükséges rendszerek kezelése a káoszban lehetetlenné vált. A Caesar lövegtorony lőszerraktárának robbanása tovább súlyosbította a helyzetet. Robert Weber kapitány végül elrendelte a hajó elhagyását, a Tirpitz pedig körülbelül 9 óra 52 perckor felborult.
Mentés a roncs belsejéből
A tragédia nem ért véget a felborulással. A hajó mintegy 1700 fős állományából sokan a vízbe kerültek, mások a megfordult hajótest belsejében rekedtek. Két órán belül 596 embert sikerült kimenteni vagy partra úsznia, de a roncsban további túlélők vártak segítségre. A mentők a hajótestre festett jelekkel próbálták megjelölni azokat a helyeket, ahonnan kopogást vagy kiáltásokat hallottak.
A vastag páncéllemezek átvágásához acetilénlámpákra lett volna szükség, ám kezdetben alig állt rendelkezésre ilyen eszköz. A következő 24 órában 87 embert sikerült kiszabadítani a roncsból. A mentés még két napig folytatódott, de újabb túlélőt már nem találtak. A halottak számát a források 940 és 1204 közé teszik; a különbség részben a nyilvántartások és a mentési adatok eltéréséből adódik.
A győzelem ára és stratégiai következményei
A Catechism hadművelet katonai értelemben látványos brit győzelem volt, de a történészek eltérően ítélik meg, mennyire volt szükséges. A Tirpitz már a korábbi támadások után súlyosan sérült, és 1944 őszén valószínűleg nem jelentett közvetlen veszélyt a szövetséges hajókaravánokra. A brit vezetés azonban ezt nem tudta biztosan, ezért a hadihajó esetleges helyreállításának kockázatát nem akarta vállalni. Ez fontos forráskritikai különbség: a támadás indokoltságáról lehet vitatkozni, de a brit döntéshozók a rendelkezésükre álló, hiányos információk alapján cselekedtek.
A Tirpitz megsemmisítése felszabadított olyan szövetséges tengeri erőket, amelyeket korábban a hajó megfigyelésére és ellensúlyozására kellett lekötni. A Home Fleet több mint felét később más hadszínterekre, köztük a Csendes-óceánra vezényelhették át. A németek északi védelmének kudarca ugyanakkor szervezési problémákat is feltárt: a Tromsø körzetében működő megfigyelőállomások, a Tirpitz és a Luftwaffe között lassú és bizonytalan volt a kommunikáció, a vadászgépek pedig túl későn kaptak riasztást.
- A támadásban a 9. és a 617. RAF-század Lancasterei vettek részt.
- A Tallboy-bomba tömege mintegy 5400 kilogramm volt.
- A Tirpitz körülbelül kilenc perc alatt fordult át a döntő találattól a teljes felborulásig.
- A roncs bontása 1948 után kezdődött, és a maradványok nagy részét 1957-re távolították el.
Emlékezet, roncs és történelmi mérleg
A Tromsø környéki norvég civilek közül többen megkönnyebbüléssel fogadták a hajó pusztulását, mert a legénység egy részének elszállásolása komoly terhet rótt a lakosságra. Akik nyilvánosan örömüknek adtak hangot, közülük többeket a Gestapo letartóztatott. Mások a legénység nagy számú halála miatt megrendültek. Ez a kettősség jól mutatja, hogy a katonai célpont megsemmisülése a helyi társadalom számára egyszerre jelenthetett felszabadulást és emberi tragédiát.
A hajó roncsát a háború után fokozatosan bontották el, a maradványok egy részét újrahasznosították. A Håkøya közelében fekvő roncshely ma háborús sírként kezelt, védett terület. A Tirpitz története így nem pusztán egy sikeres bombatámadás története, hanem annak példája is, miként kapcsolódott össze a stratégiai bizonytalanság, a technikai fölény, a hibás védelem és a civil környezetben bekövetkező katonai pusztítás.
Gyakori kérdések
Mikor süllyedt el a Tirpitz?
1944. november 12-én, a Catechism hadművelet során.
Hol támadták meg a csatahajót?
A norvégiai Tromsø közelében, a Håkøya sziget melletti horgonyzóhelyen.
Melyik brit alakulat hajtotta végre a támadást?
A királyi légierő 9. és 617. százada, Lancaster nehézbombázókkal.
Hány bombázó vett részt a hadműveletben?
A támadásra 32 Lancaster indult, de nem mindegyik jutott el a célpontig és dobott bombát.
Mi volt a Tallboy?
Körülbelül 5400 kilogrammos brit rombolóbomba, amelyet erősen páncélozott célpontok ellen fejlesztettek ki.
Hány közvetlen találat érte a Tirpitzet?
A háború utáni brit vizsgálatok két biztos közvetlen Tallboy-találatot állapítottak meg; egy további találat lehetőségét vitatják.
Mennyi idő alatt borult fel a hajó?
Az első bomba becsapódása után a Tirpitz körülbelül tizenegy perccel, 9 óra 52 perckor borult fel.
Hányan haltak meg a támadásban?
A legénység veszteségét a források 940 és 1204 fő közé teszik.
Sikerült túlélőket kimenteni a hajó belsejéből?
Igen. A következő 24 órában 87 embert szabadítottak ki a felborult hajótestből.
Miért nem érkezett időben német vadászfedezet?
A riasztások továbbítása késett, a haditengerészeti és légierő-parancsnokság közötti kommunikáció akadozott, a vadászgépek pedig túl későn szálltak fel.
A Tirpitz még harcképes volt 1944 novemberében?
A korábbi támadások után súlyosan sérült volt, és valószínűleg nem volt alkalmas rendes hadműveleti szolgálatra. Hogy helyreállítható lett volna-e, azt a brit vezetés nem tudta biztosan.
Mi történt a ronccsal a háború után?
1948-ban eladták egy norvég ócskavaskereskedő cégnek, a bontás pedig 1957-re nagyrészt befejeződött.
Miért fontos történelmi esemény a Catechism hadművelet?
Lezárta a Tirpitz ellen indított hosszú brit hadműveleti sorozatot, megszüntette a hajó stratégiai fenyegetését, és szövetséges tengeri erőket szabadított fel más hadszínterek számára.
Források
Képek forrásai
- A felborult Tirpitz Tromsø-fjordban – Daventry B J (Flt Lt), Royal Air Force official photographer. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A Tirpitz a támadás előtt – Not stated in the AWM's database. The photographer would have been a Royal Australian Air Force airman serving with the units involved in the Operation Catechism attack on Tirptiz which took place on 12 November 1944.. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
- A Tirpitz roncsai – Stephen Bone. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
