1965. november 11-én Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és kormánya Salisburyben kihirdette Rhodesia egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát. A lépéssel a brit gyarmati fennhatóságtól való elszakadást jelentették be, ám az új államot egyetlen ország sem ismerte el. A nyilatkozat mögött a fehér kisebbség hatalmának megőrzése, a brit kormánnyal folytatott alkotmányos vita és a gyorsuló afrikai dekolonizációval szembeni ellenállás állt.
Egy sajátos gyarmat a Brit Birodalomban
A későbbi Rhodesia, hivatalos nevén Dél-Rhodesia, már 1923-tól széles körű belső önkormányzattal rendelkezett. A brit korona gyarmata maradt, de kormánya és parlamentje a mindennapi ügyek többségét maga intézte. Ez a különleges helyzet sok fehér rhodesiai politikusban azt az érzést erősítette, hogy országuk gyakorlatilag már önálló, és a teljes függetlenség csupán jogi formaság.
A politikai rendszer azonban korántsem jelentett egyenlő képviseletet. A lakosság mintegy öt százalékát alkotó fehér kisebbség birtokolta a politikai és gazdasági hatalom döntő részét, miközben a fekete többség választójoga jövedelmi, vagyoni és képzettségi feltételekhez kötődött. A földhasználat, az oktatás, a bérek és a társadalmi elkülönítés terén is jelentős különbségek maradtak fenn.
A többségi uralom kérdése
Az 1950-es és 1960-as évek fordulóján felgyorsult a brit afrikai gyarmatok függetlenné válása. Az egykori Észak-Rhodesia 1964-ben Zambia, Nyaszaföld pedig Malawi néven vált függetlenné. Dél-Rhodesia fehér vezetése úgy vélte, hogy a hosszú önkormányzati tapasztalat és a gazdasági fejlettség alapján neki is járna az azonnali szuverenitás.
A brit kormány viszont egyre világosabban ragaszkodott a „nincs függetlenség többségi uralom nélkül” elvéhez. London attól tartott, hogy a függetlenség a fehér kisebbség uralmát véglegesítené, és Rhodesia a dél-afrikai apartheidhez hasonló rendszerré válna. A brit álláspontot a Nemzetközösség afroázsiai tagjai és az ENSZ dekolonizációt támogató többsége is erőteljesen ösztönözte.
Ian Smith és a tárgyalások zsákutcája
1964-ben Ian Smith lett Dél-Rhodesia miniszterelnöke. Konzervatív Rhodesian Frontja a fehér választók támogatására épített, és azt hangoztatta, hogy a brit kormány megszegi korábbi ígéreteit. A rhodesiai vezetés különösen sérelmezte, hogy a föderáció felbomlása után Zambia és Malawi függetlenné válhatott, miközben Dél-Rhodesia előtt London lezárta ezt az utat.
Smith és Harold Wilson brit miniszterelnök 1964 és 1965 során többször tárgyalt, de az alapvető kérdésben nem közeledtek egymáshoz. Wilson olyan rendezést akart, amelyet az ország teljes lakossága elfogadhat, és amely biztosítja a fekete lakosság politikai előretörésének lehetőségét. Smith viszont úgy vélte, hogy a fennálló alkotmány és a fehér vezetés teljesíti a törvényes önkormányzat követelményeit.
A konfliktus nem csupán jogi, hanem hatalmi természetű volt. A brit kormány a többségi uralom felé vezető alkotmányos változást tekintette a függetlenség feltételének, a rhodesiai kabinet pedig attól tartott, hogy egy ilyen változás rövid időn belül megszüntetné a fehér kisebbség politikai elsőbbségét.
1965. november 11.: a nyilatkozat aláírása
1965. november 11-én Ian Smith, Clifford Dupont miniszterelnök-helyettes és a kabinet több tagja Salisburyben aláírta az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatot. A dokumentum kimondta, hogy Rhodesia önálló, szuverén államnak tekinti magát, és elszakad az Egyesült Királyságtól. A nyilatkozat készítői az amerikai függetlenségi nyilatkozat hagyományára is utaltak, miközben a brit alkotmányos rendből vezették le saját jogfolytonosságukat.
A lépés jogi helyzete kezdettől vitatott volt. Sir Humphrey Gibbs brit kormányzó árulásnak minősítette a nyilatkozatot, elmozdította Smitht és kormányát, a rhodesiai vezetés azonban figyelmen kívül hagyta döntését. A Smith-kabinet tovább működött, de nemzetközi értelemben nem vált elismert kormánnyá.
A nyilatkozat jelentősége abban is állt, hogy egy brit gyarmat először szakított egyoldalúan Londonnal a dekolonizáció korszakában. A rhodesiai kormány saját szemszögéből alkotmányos önrendelkezést hirdetett, ellenfelei szerint viszont egy fehér kisebbség ragadta magához az állami szuverenitást a többségi uralom megakadályozására.
Nemzetközi elutasítás és szankciók
Nagy-Britannia, a Nemzetközösség és az ENSZ nem ismerte el Rhodesia függetlenségét. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1965. november 12-én elfogadott 216. számú határozatában felszólította az államokat, hogy ne ismerjék el a kisebbségi rendszert, és ne nyújtsanak neki segítséget. November 20-án a 217. számú határozat jogilag érvénytelennek tekintette a hatalomátvételt, és a helyzetet a nemzetközi békét fenyegető válságként értékelte.
A brit kormány gazdasági és diplomáciai eszközökkel próbálta elszigetelni Salisburyt. Az ENSZ később kötelező gazdasági szankciókat is bevezetett; ezek a világszervezet történetének első ilyen intézkedései közé tartoztak. A szankciók célja az volt, hogy a rhodesiai kormányt tárgyalásra és a többségi uralom elfogadására kényszerítsék, de a rendszer összeomlását nem tudták gyorsan elérni.
A nemzetközi elszigeteltség ellenére Rhodesia Dél-Afrika támogatására támaszkodhatott, Portugália pedig 1974-ig fontos kapcsolatot jelentett számára. Ez lehetővé tette, hogy az el nem ismert állam hosszú éveken át fennmaradjon.
- A brit kormány jogellenes elszakadásként kezelte a nyilatkozatot.
- Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította az államokat Rhodesia el nem ismerésére.
- A gazdasági szankciók nem tudták azonnal megszüntetni a Smith-kormány uralmát.
- Rhodesia nemzetközi támogatás nélkül, főként Dél-Afrika segítségével maradt működőképes.
A nyilatkozat hosszú árnyéka
Az egyoldalú függetlenségi nyilatkozat nem oldotta meg Rhodesia alapvető politikai konfliktusát, hanem elmélyítette azt. A fekete nacionalista mozgalmak fegyveres küzdelme a következő években kibontakozó rhodesiai háborúvá szélesedett. A kormány katonai ereje és a nemzetközi elszigeteltség egyszerre formálta az ország történetét.
1970-ben Rhodesia köztársasággá vált, de ez sem hozott nemzetközi elismerést. 1978-ban a Smith-kormány belső rendezéssel próbálkozott, amely fekete vezetésű, de továbbra is vitatott államot hozott létre Zimbabwe-Rhodesia néven. Ezt sem a gerillamozgalmak, sem a nemzetközi közösség nem fogadta el.
A fordulatot az 1979. decemberi Lancaster House-i megállapodás hozta el. Rhodesia visszavonta az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatot, rövid időre ismét brit fennhatóság alá került, majd 1980-ban Zimbabwe néven, nemzetközileg elismert független állammá vált.
Gyakori kérdések
Mikor történt Rhodesia egyoldalú függetlenségi nyilatkozata?
1965. november 11-én, Salisburyben, a későbbi Hararéban.
Ki vezette Rhodesiát a nyilatkozat idején?
Ian Smith volt a miniszterelnök, és ő vezette a nyilatkozatot aláíró kormányt.
Mit jelent az UDI rövidítés?
Az angol Unilateral Declaration of Independence, vagyis egyoldalú függetlenségi nyilatkozat rövidítése.
Miért nem adta meg Nagy-Britannia Rhodesia függetlenségét?
Mert London a függetlenséget a teljes lakosság számára elfogadható alkotmányos rendezéshez és a többségi uralom felé vezető úthoz kötötte.
Mekkora volt a fehér kisebbség aránya?
A forrás szerint a lakosság mintegy öt százalékát alkotta, miközben a politikai hatalom döntő része a kezében volt.
Elismerte valamelyik ország Rhodesia függetlenségét?
Nem. Rhodesia el nem ismert állam maradt, bár Dél-Afrika és egy ideig Portugália támogatást nyújtott neki.
Hogyan reagált az ENSZ?
A Biztonsági Tanács 1965. november 12-én a rendszer el nem ismerésére szólított fel, majd november 20-án jogilag érvénytelennek minősítette a hatalomátvételt.
Mikor vezettek be szankciókat Rhodesia ellen?
A nemzetközi elszigetelés 1965-ben kezdődött, az ENSZ kötelező gazdasági szankciói pedig későbbi határozatokkal szigorodtak.
Miért volt fontos a többségi uralom elve?
Azért, mert a függetlenség az adott politikai rendszer fennmaradása mellett a fehér kisebbség hatalmát rögzítette volna.
Mi lett Sir Humphrey Gibbs brit kormányzó álláspontja?
Jogellenesnek és árulásnak tekintette a nyilatkozatot, elmozdította Smitht és kormányát, de döntését a rhodesiai vezetés figyelmen kívül hagyta.
Meddig maradt fenn a Smith-rendszer?
A nyilatkozat 1979 decemberéig maradt érvényben, amikor a Lancaster House-i megállapodás részeként visszavonták.
Mikor lett Rhodesia helyén Zimbabwe?
1980-ban, amikor az ország nemzetközileg elismert függetlenséget nyert Zimbabwe néven.
Források
Képek forrásai
- Rhodesia egyoldalú függetlenségi nyilatkozata – PHC Harold Wise. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · Public domain. Arányosan átméretezve.
