1918. november 11-én Varsóban Józef Piłsudski átvette a lengyel fegyveres erők főparancsnokságát a Régensi Tanácstól, és megbízást kapott a nemzeti kormány létrehozására is. A napot a lengyel államiság helyreállításának jelképes dátumaként tartják számon, noha a függetlenség nem egyetlen döntéssel, hanem több politikai és katonai lépés eredményeként született újjá.
Egy eltűnt állam emlékezete
Lengyelország a 18. század végén, az 1772-es, 1793-as és 1795-ös felosztások során három birodalom, az Orosz, a Porosz, majd a Német és az Osztrák–Magyar Monarchia között vesztette el állami önállóságát. A lengyel állam több mint egy évszázadon át nem szerepelt önálló országként Európa politikai térképén, a lengyel nemzeti közösség azonban nem szűnt meg létezni.
A felosztott területeken eltérő közigazgatási, jogi és társadalmi viszonyok alakultak ki. A lengyelek felkelésekkel, politikai szervezkedéssel, kulturális munkával és az anyanyelv megőrzésével tartották fenn az államiság gondolatát. A 19. század felkelései katonailag többnyire vereséggel végződtek, de hozzájárultak ahhoz, hogy a lengyel függetlenség ügye nemzetközi és nemzedéki örökséggé váljon.
Az első világháború történelmi lehetősége
A függetlenség helyreállításának döntő előfeltétele az volt, hogy az első világháború végére mindhárom felosztó birodalom meggyengült vagy összeomlott. Oroszországban forradalom és polgárháború kezdődött, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott, a Német Birodalom pedig vereséget szenvedett az antanttól. A lengyel politikusok számára ez olyan ritka történelmi helyzetet teremtett, amelyben egyszerre vált lehetségessé az állami intézmények megszervezése és a megszálló erők kiszorítása.
A lengyel ügy külföldön is támogatást kapott. Roman Dmowski és Ignacy Paderewski a párizsi diplomáciában dolgozott a független Lengyelország elismertetéséért, Woodrow Wilson amerikai elnök pedig a tizennégy pont között a lengyel állam helyreállítását is célként fogalmazta meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az új állam határai vagy politikai rendszere előre eldőltek volna.
A függetlenséghez vezető lépések
A folyamat már 1916-ban intézményes formát öltött, amikor a német és az osztrák–magyar hatóságok létrehozták a Lengyel Királyságot, illetve kiadták az úgynevezett november 5-i okiratot. Ez a szerkezet korlátozott önállóságot kínált, de valódi szuverenitást nem biztosított. A Régensi Tanács 1917 novemberében vette át az államfői feladatokat, miközben több politikai központ is igyekezett saját elképzelése szerint megszervezni a lengyel államot.
1918 októberében Krakkóban megalakult a Lengyel Felszámoló Bizottság, amely Galíciában és Cieszyn-Sziléziában kezdte átvenni a hatalmat az osztrák hatóságoktól. November 6-án vagy 7-én Ignacy Daszyński Lublinban ideiglenes népi kormányt hozott létre. A különböző kezdeményezések azt mutatták, hogy a lengyel államiság újjászületése nem egyetlen politikai tábor műve volt, hanem egymással versengő, majd fokozatosan együttműködő irányzatok eredménye.
A fordulat közvetlen előzményei közé tartozott a megszálló erők lefegyverzése is. Varsóban és más városokban lengyel katonai szervezetek, légiósok és fiatalok vettek részt a német és osztrák katonák hatalmának felszámolásában.
- 1916: létrejött a korlátozott önállóságú Lengyel Királyság terve.
- 1917. november: a Régensi Tanács átvette az államfői feladatokat.
- 1918. november 6–7.: Ignacy Daszyński lublini kormánya megalakult.
- 1918. november 10.: Józef Piłsudski visszatért Varsóba.
- 1918. november 11.: Piłsudski átvette a hadsereg főparancsnokságát.
Források
Képek forrásai
- A lengyel függetlenség napjának felvonulása Gdańskban – Starscream. Kép forrása · Wikipédia-szócikk · CC BY-SA 3.0. Arányosan átméretezve.
