Történelmi események

Tutanhamon sírjának felfedezése 1922-ben

Írta: Töri infó

Howard Carter és munkatársa a Tutanhamon sírjában végzett feltárás közben
5 perc a múltban

1922. november 4-én Howard Carter brit régész és csapata a Királyok völgyében megtalálta azt a lépcsőfokot, amely Tutanhamon sírjához, a KV62-höz vezetett. A feltárás során 5398 különálló tárgy került elő, köztük aranykoporsók, ékszerek, szobrok, használati eszközök és a híres arany halotti maszk. A sír nem volt teljesen érintetlen, de az ókori fosztogatások után újra lezárt temetkezés állapota páratlan lehetőséget kínált az egyiptomi régészetnek.

Egy fiatal fáraó nyomában

Tutanhamon a XVIII. dinasztia uralkodója volt, és nagyjából i. e. 1332 és 1323 között uralkodott. Rövid élete és rövid uralma miatt a 20. század elején még nem tartozott Egyiptom legismertebb fáraói közé. Jelentősége inkább abból fakadt, hogy az Amarna-korszak zavarai után visszatért a hagyományos vallási rendhez, és uralkodása az egyiptomi királyság helyreállításának időszakára esett.

Howard Carter azonban már évekkel a nagy felfedezés előtt úgy vélte, hogy a fiatal király sírjának a Királyok völgyében kell lennie. Több, Tutanhamon nevét viselő tárgy utalt arra, hogy a fáraót valóban ezen a területen temették el. Theodore M. Davis amerikai mecénás korábban megtalált egy Tutanhamon nevéhez köthető fajanszedényt, valamint két olyan lelőhelyet is, amely kapcsolatban állhatott a király temetésével vagy temetési felszerelésével.

Davis 1914-ben felhagyott a völgy kutatásával, és úgy vélte, hogy a terület régészeti szempontból kimerült. Carter nem értett egyet vele. Lord Carnarvon támogatásával 1917-től módszeresen folytatta a keresést, noha az első években csak kevés eredményt ért el. 1921-ben Carnarvon már a finanszírozás befejezését fontolgatta, Carter azonban vállalta, hogy még egy utolsó ásatási évadot megpróbál.

A lépcső első foka

Az áttörés 1922. november 4-én következett be. A munkások egy lépcső első fokára bukkantak, majd a lépcsősor fokozatos feltárása után egy elfalazott bejárat körvonalai is kirajzolódtak. A falon királyi pecsétnyomok és Tutanhamon trónnevéhez kapcsolható jelek jelentek meg, így a leletet nagy bizonyossággal azonosítani lehetett. A dátum a Gergely-naptár szerint 1922. november 4.; ennél az eseménynél a források nem jeleznek Julián naptár szerinti eltérést.

Carter táviratban értesítette Lord Carnarvont, aki Angliából Egyiptomba utazott. A sír első helyiségeibe november végén jutottak be. A feltárás nem egyetlen látványos pillanatból állt: a régészeknek minden tárgyat le kellett írniuk, le kellett fényképezniük, majd konzerválniuk kellett, mielőtt kiemelhették volna. Harry Burton fényképész felvételei a munka egyik legfontosabb dokumentációs forrásává váltak.

A sír az ókorban kétszer is fosztogatók kezére került, ám a bejáratot később újra lezárták. II. Ramszesz és VI. Ramszesz sírjának építésekor a munkálatokból származó törmelék befedte a KV62 környékét, ezért a későbbi sírrablók nem találták meg. Ez magyarázza, hogy a temetkezés miért maradhatott fenn részben ilyen gazdagon, miközben a Királyok völgyének legtöbb királysírját már az ókorban kirabolták.

  • A sír hivatalos azonosítója KV62, vagyis a Királyok völgyének 62. számmal jelölt sírja.
  • A lelet 5398 különálló tárgyat tartalmazott.
  • A temetkezés teljes feltárása, dokumentálása és konzerválása nagyjából tíz évig tartott.
  • A legtöbb tárgy az Egyiptomi Múzeumba, Kairóba került.

A kincsek mögött: nehéz és lassú munka

A közvélemény leginkább az aranytárgyakra emlékszik, de a régészeti munka értékét nem pusztán a látványos leletek adták. A sírban bútorok, fegyverek, szekerek alkatrészei, ruházati kellékek, ládák, vallási tárgyak és mindennapi használati eszközök is előkerültek. Együtt olyan képet rajzoltak ki, amelyből a kutatók nemcsak a királyi temetkezés szertartásaira, hanem a korszak anyagi kultúrájára és a gazdag egyiptomiak életmódjára is következtethettek.

Különösen nehéz feladatot jelentett a temetkezési kamra megnyitása. A szarkofágban egymásba helyezett koporsók és szentélyek sorakoztak, amelyek szétbontása szűk térben, törékeny anyagok között zajlott. Tutanhamon múmiáját a balzsamozáskor használt anyagok a koporsóhoz ragasztották. A gyantás anyag megkeményedett, a lenvászon és a test szövetei pedig rendkívül sérülékennyé váltak. A vizsgálat során a maradványokat ezért csak nehéz és ma már vitatható módszerekkel tudták kiemelni.

A kincstárban két magzat mumifikált maradványait is megtalálták; a kutatók ezeket általában Tutanhamon halva született gyermekeivel hozzák kapcsolatba. Ez a részlet a sír gazdagságán túl az uralkodói család tragédiáiba is betekintést enged, bár az ilyen azonosításoknál fontos különválasztani a bizonyított adatot és a tudományos értelmezést.

Egyiptom, Nagy-Britannia és a lelet tulajdonjoga

A felfedezés idején Egyiptom politikai helyzete feszült volt. Az ország 1922-ben formálisan függetlenné vált Nagy-Britanniától, miközben a brit befolyás továbbra is erős maradt. A feltárást brit régészek és brit finanszírozás segítették, de a régiségek feletti ellenőrzés az egyiptomi állam számára egyre fontosabb kérdéssé vált.

A korábbi ásatásoknál gyakran alkalmazták a leletmegosztás rendszerét, amelyben a finanszírozó vagy az ásatást vezető intézmény a tárgyak egy részét megkaphatta. Tutanhamon sírjánál azonban az egyiptomi hatóságok azzal érveltek, hogy a kivételesen gazdag és nagyrészt fennmaradt királyi temetkezés nem osztható fel ilyen módon. Carter és az egyiptomi Régiségek Szolgálata között emiatt komoly vita alakult ki, 1924-ben pedig a munka ideiglenesen le is állt.

A konfliktus nem pusztán személyes nézeteltérés volt. Arról szólt, hogy ki rendelkezhet Egyiptom örökségével, és milyen jogon kerülhetnek az ország régészeti kincsei külföldi múzeumokba. Végül a sír anyagainak túlnyomó része Egyiptomban maradt, elsősorban a kairói Egyiptomi Múzeumban.

Tutanhamon sírjának kamrája a feltárás idején, a helyszínen maradt tárgyakkal
Harry Burton 1922-ben készült korabeli fényképe a sírban még eredeti helyükön látható tárgyakról, számozott jelölésekkel. — Közvetlen korabeli dokumentum a sír feltárásának korai szakaszáról; érzékelteti a temetkezés gazdagságát és a régészeti dokumentáció módszerét.

A „fáraó átka” és a modern tömegkultúra

Lord Carnarvon 1923-ban bekövetkezett halála után világszerte elterjedt a „fáraó átka” története. A sajtó különböző haláleseteket és balszerencsés eseményeket kapcsolt össze a sír megnyitásával, de Tutanhamon sírjában nem dokumentáltak olyan feliratot, amely halálos átkot helyezett volna el a sírrablókra. Egy későbbi orvosi vizsgálat sem talált jelentős különbséget a sírba belépők és az oda be nem lépők halálozási aránya között.

A legenda mégis erőteljesen hozzájárult a felfedezés világsikeréhez. Az újságok, a fényképek és a kiállítások a sírt egyszerre mutatták be tudományos szenzációként, kalandként és egzotikus történetként. A Tutanhamon iránti lelkesedés a nyugati díszítőművészetre is hatott: az egyiptomi motívumok, a stilizált lótuszok, szkarabeuszok és aranyszínű felületek divatossá váltak.

Mi maradt Tutanhamon öröksége?

A sír felfedezése nem mindenben váltotta be a történészek reményeit. Nem kerültek elő olyan nagy terjedelmű iratok, amelyek teljesen tisztázták volna Tutanhamon korának politikai eseményeit. A leletegyüttes mégis alapvető jelentőségű: megmutatta, milyen lehetett egy királyi temetkezés felszerelése, hogyan működött az ókori sírrablás, és milyen tárgyi környezet vette körül az uralkodót.

A feltárás egyúttal megváltoztatta Egyiptom kulturális önképét is. Tutanhamon alakja a modern egyiptomi nemzeti büszkeség egyik jelképévé vált, miközben a sír körüli viták rávilágítottak a gyarmati régészet örökségére. Carter nevét a felfedezéssel azonosítjuk, de a munkát egyiptomi munkások, felügyelők és szakemberek sokasága tette lehetővé. A lelet története ezért nem csupán egy brit régész diadala, hanem Egyiptom örökségének visszaszerzéséről és értelmezéséről szóló történet is.

Gyakori kérdések

Mikor fedezték fel Tutanhamon sírját?

A felfedezés kezdő dátuma 1922. november 4. Ezen a napon Howard Carter csapata megtalálta a sírhoz vezető lépcső első fokát a Királyok völgyében.

Ki fedezte fel a sírt?

A feltárást Howard Carter brit régész vezette Lord Carnarvon pénzügyi támogatásával. A munkában számos egyiptomi munkás és szakember is részt vett.

Valóban létezett Tutanhamon átka?

Nincs bizonyíték arra, hogy a sírban halálos átok felirata lett volna. A legenda Lord Carnarvon halála után erősödött meg, de a kapcsolódó haláleseteket a történészek és az orvosok nem tekintik természetfeletti bizonyítéknak.

Források

  1. KV62

Képek forrásai

Töri-infó
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.