A 2016-os népszavazás, amelyen a britek az Európai Unióból való kilépés mellett döntöttek, egy olyan történelmi vízválasztó, amely gyökeresen átformálta az Egyesült Királyság gazdasági, társadalmi és politikai arculatát. A Brexit nem csupán egy egyszerű kilépési folyamat volt, hanem egy komplex átalakulás, amely a brit társadalom minden rétegét érintette. Az azóta eltelt időszak lehetőséget ad arra, hogy objektíven értékeljük a kilépés valódi következményeit, túllépve a referendum előtti túlfűtött ígéreteken és félelmeken.
A Brexit utáni Anglia egy kettősségekkel teli ország képét mutatja: miközben bizonyos szektorok és régiók előnyöket kovácsoltak a függetlenségből, mások súlyos veszteségeket szenvedtek el. A változások nem korlátozódtak pusztán a gazdaságra, hanem átformálták a társadalmi struktúrákat, az identitást, sőt még a mindennapok apró részleteit is. A kilépés hatásainak elemzése azért is különösen fontos, mert tanulságul szolgálhat más országok számára, és segíthet megérteni a globalizáció és a nemzeti szuverenitás közötti feszültségeket.
A Brexit gazdasági mérlege: vesztesek és nyertesek
A Brexit egyik legszembetűnőbb és legközvetlenebb hatása a brit gazdaságban jelentkezett. Az Európai Unió egységes piacáról való leválás jelentős változásokat hozott a kereskedelem, a befektetések és a munkaerőpiac területén.
Kereskedelem és vámok új rendszere
Az EU-val kötött kereskedelmi megállapodás ellenére a Brexit alapjaiban változtatta meg a brit vállalkozások működési környezetét. A vámhatárok megjelenése, a megnövekedett adminisztráció és a szabályozási különbségek jelentős többletköltségeket rónak a cégekre.
A kis- és középvállalkozások különösen nehéz helyzetbe kerültek. Számos kisebb cég egyszerűen felhagyott az EU-val folytatott kereskedelemmel, mivel nem tudták kezelni a megnövekedett bürokratikus terheket és költségeket. A London School of Economics kutatása szerint a Brexit hatására az EU-ba irányuló brit export változatossága 30%-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy kevesebb különböző terméket exportálnak a britek.
„A Brexit utáni kereskedelem nem csupán költségesebb, hanem lassabb és kiszámíthatatlanabb is lett. Amit korábban egy nap alatt el lehetett intézni, ahhoz most gyakran hetek kellenek, és ez az egész ellátási láncot destabilizálja.”
Ugyanakkor bizonyos szektorok profitáltak az új helyzetből. A szabályozási függetlenség lehetővé tette, hogy az Egyesült Királyság saját kereskedelmi megállapodásokat kössön olyan országokkal, mint Ausztrália, Új-Zéland vagy Japán. Ez új piacokat nyitott meg bizonyos brit termékek előtt, különösen a luxuscikkek, a pénzügyi szolgáltatások és a high-tech iparágak területén.
Befektetések és pénzügyi szolgáltatások átrendeződése
London pénzügyi központként betöltött szerepe jelentős átalakuláson ment keresztül. Bár a jósolt tömeges kivonulás nem következett be, számos pénzügyi intézmény áthelyezte európai tevékenységének egy részét olyan városokba, mint Frankfurt, Párizs vagy Dublin.
Az európai piacokhoz való hozzáférés elvesztése különösen érzékenyen érintette a pénzügyi szolgáltatásokat. Az „passporting rights” megszűnése azt jelenti, hogy a brit pénzügyi cégek már nem kínálhatják szolgáltatásaikat automatikusan az EU-ban. Ez különösen a kisebb, specializált pénzügyi vállalkozásokat sújtotta, amelyek nem engedhették meg maguknak, hogy külön európai jelenléttel rendelkezzenek.
A közvetlen külföldi befektetések területén is jelentős változások következtek be:
| Időszak | Közvetlen külföldi befektetések értéke (milliárd font) | Változás a Brexit előtti időszakhoz képest |
|---|---|---|
| 2013-2016 (Brexit előtt) | 58,5 | – |
| 2017-2019 (átmeneti időszak) | 42,3 | -27,7% |
| 2020-2022 (Brexit után) | 35,6 | -39,1% |
A számok egyértelműen mutatják, hogy a Brexit jelentősen csökkentette az Egyesült Királyság vonzerejét a külföldi befektetők szemében. Különösen az autóipar és a gyógyszeripar területén volt érezhető a visszaesés, ahol a hosszú ellátási láncok és a szigorú szabályozási követelmények miatt különösen problémás a határok megjelenése.
Munkaerőpiac átalakulása
Az egyik legszembetűnőbb változás a munkaerőpiacon következett be. A szabad mozgás megszűnése drasztikusan csökkentette az EU-ból érkező munkavállalók számát, ami bizonyos szektorokban súlyos munkaerőhiányhoz vezetett.
A leginkább érintett ágazatok:
🍎 Mezőgazdaság és élelmiszeripar, ahol a szezonális munkások hiánya termények betakarítatlanul hagyásához vezetett
🏥 Egészségügy, ahol az NHS (National Health Service) továbbra is küzd a szakképzett munkaerő hiányával
🏨 Vendéglátás és turizmus, ahol a COVID utáni újranyitást nehezítette a munkaerőhiány
🚚 Logisztika és szállítmányozás, különösen a kamionsofőrök hiánya okozott ellátási problémákat
🏗️ Építőipar, ahol a szakképzett munkaerő hiánya lassította a projekteket és növelte a költségeket
Ugyanakkor a Brexit támogatói által ígért „magasabb bérek” részben megvalósultak – a munkaerőhiány sok szektorban valóban béremelkedéshez vezetett, különösen az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben. Ez azonban gyakran együtt járt a fogyasztói árak emelkedésével is.
„A munkaerőpiac Brexit utáni átalakulása paradox helyzetet teremtett: miközben bizonyos munkavállalói csoportok magasabb béreket élvezhetnek, a vállalkozások versenyképessége csökkent, és a fogyasztók magasabb árakkal szembesülnek.”
A pontalapú bevándorlási rendszer bevezetése lehetővé tette az Egyesült Királyság számára, hogy szelektívebben válogasson a potenciális bevándorlók között, előnyben részesítve a magasan képzett szakembereket. Ez bizonyos high-tech szektorokban, mint a mesterséges intelligencia vagy a biotechnológia, pozitív hatással járt, mivel tehetséges szakembereket vonzott a világ minden tájáról.
Társadalmi következmények: identitás és megosztottság
A Brexit nem csupán gazdasági, hanem mély társadalmi változásokat is hozott. A népszavazás eredménye felszínre hozta és sok tekintetben elmélyítette a brit társadalomban meglévő törésvonalakat.
Identitáspolitika és polarizáció
A Brexit-vita alapvetően átformálta a brit politikai tájképet. A hagyományos bal-jobb megosztottság helyett új törésvonalak alakultak ki, amelyek inkább kulturális, identitásbeli különbségeken alapulnak. A „leave” és „remain” táborok közötti ellentét sok esetben mélyebb, mint a korábbi pártpolitikai különbségek voltak.
A társadalmi polarizáció mértékét jól mutatja, hogy egy 2022-es felmérés szerint a britek közel 40%-a úgy nyilatkozott, hogy nem kötne barátságot vagy nem randizna olyannal, aki a Brexit kérdésében ellentétes álláspontot képvisel. Ez a fajta társadalmi szegregáció hosszú távon is fennmaradhat.
„A Brexit nem egyszerűen egy politikai döntés volt, hanem identitásválasztás is. A ‘brexiter’ és ‘remainer’ címkék olyan erős önmeghatározó kategóriákká váltak, amelyek évekkel a népszavazás után is befolyásolják az emberek társadalmi interakcióit.”
A Brexit utáni időszak azt is megmutatta, hogy a társadalmi megosztottság földrajzi dimenzióval is rendelkezik. Skócia és Észak-Írország, ahol a többség a maradás mellett szavazott, egyre inkább eltávolodik Angliától, ami az Egyesült Királyság jövőbeli egységét is veszélyeztetheti.
Kisebbségek helyzete és xenofóbia
A Brexit-kampány során felerősödött bevándorlásellenes retorika és a „take back control” szlogen hatással volt a kisebbségek helyzetére is. A népszavazást követő időszakban megugrott a gyűlölet-bűncselekmények száma, különösen a kelet-európai bevándorlókkal szemben.
Bár a kezdeti hullám után a helyzet valamelyest normalizálódott, a Brexit hosszú távú hatással van a kisebbségek biztonságérzetére és társadalmi integrációjára. Sokan közülük, még ha megszerezték is a letelepedett státuszt (settled status), bizonytalannak érzik jövőjüket az országban.
Különösen aggasztó, hogy a Brexit utáni időszakban csökkent az EU-ból érkező diákok száma a brit egyetemeken. Az Erasmus programból való kilépés és a megemelkedett tandíjak miatt a brit felsőoktatás sokszínűsége csökkent, ami hosszú távon a kutatás és innováció területén is éreztetheti hatását.
Generációs szakadék és jövőkép
A Brexit egyik legszembetűnőbb társadalmi következménye a generációs szakadék elmélyülése. A fiatalabb korosztályok túlnyomó többsége a maradás mellett szavazott, és sokan közülük úgy érzik, hogy az idősebb generációk döntése megfosztotta őket az európai identitás és a szabad mozgás lehetőségétől.
Ez a generációs feszültség politikai aktivizmusban is megnyilvánul. A Brexit óta a fiatalabb korosztályok politikai részvétele jelentősen nőtt, és egyre inkább olyan pártokat támogatnak, amelyek nyitottabb, nemzetközibb jövőképet kínálnak.
„A Brexit utáni generációs szakadék nem csupán véleménykülönbség, hanem fundamentálisan eltérő jövőképek ütközése. Míg az idősebb generációk a nemzeti szuverenitás visszaszerzését ünneplik, a fiatalabbak az európai lehetőségek elvesztését gyászolják.”
Az európai identitás elvesztése különösen fájdalmas azok számára, akik már az EU-tagság idején nőttek fel, és természetesnek vették a határok nélküli Európát. Sokak számára a Brexit nem csupán politikai vagy gazdasági változás, hanem identitásvesztés is.
Regionális egyenlőtlenségek és a „levelling up” ígérete
A Brexit-kampány egyik központi ígérete volt, hogy a kilépés lehetőséget ad az elmaradott régiók felzárkóztatására és a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére. Az EU-tagság megszűnésével az Egyesült Királyság szabadabban alakíthatja regionális fejlesztési politikáját, ami elvileg lehetőséget ad a célzottabb támogatásokra.
Az EU-s támogatások helyettesítése
Az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjai jelentős forrásokat biztosítottak az Egyesült Királyság elmaradottabb régióinak. Ezek a támogatások különösen fontosak voltak olyan területeken, mint Wales, Északkelet-Anglia vagy Cornwall.
A Brexit után a brit kormány létrehozta a Shared Prosperity Fund-ot, amelynek célja az EU-s támogatások helyettesítése. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a program nem képes teljes mértékben pótolni a kieső forrásokat:
| Régió | EU-támogatás 2014-2020 (millió font) | Shared Prosperity Fund 2022-2025 (millió font) | Különbség |
|---|---|---|---|
| Wales | 2100 | 585 | -72% |
| Északkelet-Anglia | 820 | 210 | -74% |
| Cornwall | 590 | 132 | -78% |
| Skócia | 780 | 212 | -73% |
| Észak-Írország | 450 | 127 | -72% |
A számok egyértelműen mutatják, hogy a Brexit utáni támogatási rendszer jelentősen kevesebb forrást biztosít az elmaradott régiók számára, mint az EU strukturális alapjai tették. Ez különösen problematikus olyan területeken, ahol az infrastruktúra fejlesztése és a gazdasági diverzifikáció még mindig jelentős beruházásokat igényelne.
Városok és vidék közötti szakadék
A Brexit egyik legérdekesebb társadalmi-gazdasági következménye a városok és a vidéki területek közötti különbségek átalakulása. Míg a népszavazáson a nagyvárosok (különösen London) erősen a maradás mellett szavaztak, a vidéki területek túlnyomórészt a kilépést támogatták.
A Brexit utáni gazdasági átrendeződés azonban paradox módon sok esetben tovább mélyítette ezt a szakadékot. A szolgáltatásalapú városi gazdaságok, különösen a technológiai és kreatív szektorok, viszonylag rugalmasan alkalmazkodtak az új helyzethez, míg a hagyományos iparágakra és mezőgazdaságra támaszkodó vidéki területek gyakran szembesültek exportnehézségekkel és munkaerőhiánnyal.
„A Brexit utáni regionális fejlődés mintázata ellentmond a várakozásoknak: éppen azok a területek szenvednek a legtöbbet, amelyek a leginkább támogatták a kilépést, miközben a globálisan összekapcsolt nagyvárosok viszonylag sikeresen alkalmazkodtak.”
A kormány „levelling up” (felzárkóztatási) programja ambiciózus célokat tűzött ki a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére, de a kritikusok szerint a rendelkezésre álló források messze elmaradnak a szükségestől, és a program inkább politikai szlogenként működik, mint valódi gazdaságfejlesztési stratégiaként.
Észak-Írország különleges helyzete
Észak-Írország helyzete különösen összetett a Brexit utáni Egyesült Királyságban. Az Észak-Írországi Protokoll, amely megakadályozza a kemény határ visszaállítását az ír szigeten, gyakorlatilag azt jelenti, hogy Észak-Írország továbbra is az EU egységes piacának és vámuniójának része marad bizonyos szempontból.
Ez a hibrid státusz egyrészt gazdasági előnyökkel jár: Észak-Írország az egyetlen olyan régió, amely egyidejűleg hozzáfér mind az EU, mind az Egyesült Királyság piacához. Ez vonzóvá teszi a területet bizonyos befektetők számára, különösen a feldolgozóiparban.
Másrészt viszont a protokoll politikai feszültségeket okoz, különösen az unionista közösségben, akik úgy érzik, hogy az Ír-tenger mentén húzódó kereskedelmi határ veszélyezteti Észak-Írország helyét az Egyesült Királyságon belül. Ez a feszültség már vezetett erőszakos incidensekhez, és továbbra is destabilizáló tényező a békefolyamatban.
Mindennapi élet változásai: a Brexit láthatatlan hatásai
A Brexit hatásai nem korlátozódnak a makrogazdasági mutatókra vagy a nagypolitikára – a kilépés a britek mindennapi életének számos aspektusát is átformálta, gyakran szinte észrevétlenül.
Utazás és mobilitás korlátai
Az EU-tagság egyik legkézzelfoghatóbb előnye a szabad mozgás joga volt. A Brexit után a britek már nem élvezik automatikusan ezt a jogot, ami számos gyakorlati következménnyel jár:
- A turisták számára hosszabb határellenőrzések és korlátozott tartózkodási idő (általában 90 nap 180 napos időszakonként)
- Diákok számára megszűnt az Erasmus program, és jelentősen megnövekedtek a tandíjak az EU-s egyetemeken
- Munkavállalók számára vízum- és munkavállalási engedély szükséges, ami jelentősen megnehezíti a karrierlehetőségeket
- Nyugdíjasok számára bonyolultabb és költségesebb lett az EU-országokban való letelepedés
Ezek a változások különösen érzékenyen érintik a fiatalabb generációkat, akik számára az európai mobilitás természetes lehetőség volt. Egy 2023-as felmérés szerint a 18-24 éves britek 68%-a úgy érzi, hogy a Brexit jelentősen korlátozta a jövőbeli lehetőségeiket.
„A Brexit talán legfájdalmasabb következménye a szabadság és a lehetőségek beszűkülése. Amit korábban természetesnek vettünk – legyen szó külföldi tanulásról, munkáról vagy egyszerűen csak utazásról – most bürokratikus akadályokba ütközik.”
Fogyasztói árak és választék
A Brexit egyik legközvetlenebb, a mindennapi életben érezhető hatása a fogyasztói árak emelkedése és a termékválaszték szűkülése volt. Az ellátási láncok megszakadása, a megnövekedett adminisztratív költségek és a font gyengülése mind hozzájárultak az inflációhoz.
Különösen az élelmiszerárak emelkedése volt jelentős. A London School of Economics kutatása szerint a Brexit miatt az élelmiszerárak átlagosan 6%-kal magasabbak, mint a kilépés nélkül lennének. Ez különösen az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat érinti érzékenyen, ahol az élelmiszer-kiadások a háztartási költségvetés nagyobb részét teszik ki.
A termékválaszték szűkülése is érezhető változás. Számos kisebb európai gyártó és forgalmazó egyszerűen kivonult a brit piacról, mivel a megnövekedett adminisztratív terhek és költségek nem tették rentábilissá a brit jelenlétet. Ez különösen a specializált termékek, például bizonyos élelmiszerek, borok vagy kézműves termékek esetében érezhető.
Egészségügy és gyógyszerellátás
A Brexit jelentős hatással volt a brit egészségügyi rendszerre (NHS) is. Az EU-ból származó egészségügyi dolgozók számának csökkenése tovább súlyosbította a már meglévő munkaerőhiányt. Különösen az ápolók területén kritikus a helyzet, ahol a Brexit előtti időszakban jelentős volt az EU-ból érkező munkaerő aránya.
A gyógyszerellátás területén is érezhetők a változások. Az Egyesült Királyság kilépett az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) rendszeréből, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerek engedélyezése külön folyamatot igényel. Ez késleltetheti az új gyógyszerek brit piacra kerülését, és növelheti a költségeket.
A határokon átnyúló egészségügyi együttműködés is nehezebbé vált. Az Európai Egészségbiztosítási Kártya (EHIC) helyét átvette a Global Health Insurance Card (GHIC), de ez nem biztosít azonos szintű védelmet minden EU-országban. Ez különösen az idősebb vagy krónikus betegségben szenvedő utazók számára jelent problémát.
Szabályozási divergencia: lehetőség vagy teher?
A Brexit-kampány egyik központi ígérete volt, hogy a kilépés lehetőséget ad az Egyesült Királyságnak a „felesleges EU-s bürokrácia” leépítésére és saját, versenyképesebb szabályozási környezet kialakítására. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai vegyes képet mutatnak.
Deregulációs kísérletek és korlátaik
A Brexit utáni brit kormányok több területen is kísérletet tettek a szabályozási környezet egyszerűsítésére és a „Brexit-előnyök” kiaknázására. Ezek közé tartozik a pénzügyi szolgáltatások területén végrehajtott néhány reform, a mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítása, vagy a közbeszerzési szabályok módosítása.
A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a deregulációs mozgástér sokkal korlátozottabb, mint azt a Brexit támogatói ígérték. Ennek több oka is van:
- Az EU-val kötött kereskedelmi megállapodás tartalmaz „level playing field” (egyenlő versenyfeltételek) rendelkezéseket, amelyek korlátozzák a szabályozási divergencia mértékét
- A globális gazdaságban való részvétel eleve megköveteli bizonyos nemzetközi standardok betartását
- A fogyasztók és a civil társadalom ellenállása a környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági vagy munkavállalói jogok csökkentésével szemben
Így a valóságban a Brexit utáni szabályozási környezet inkább a párhuzamos megfelelés terhét hozta a vállalkozások számára: ha továbbra is kereskedni akarnak az EU-val (és a legtöbben ezt teszik), akkor gyakran mind a brit, mind az EU-s szabályoknak meg kell felelniük.
„A Brexit utáni szabályozási önállóság paradoxona, hogy miközben az Egyesült Királyság visszanyerte a jogalkotási szuverenitását, a gyakorlatban továbbra is erősen befolyásolja az EU szabályozási gravitációja – azzal a különbséggel, hogy most már nincs beleszólása ezeknek a szabályoknak az alakításába.”
Innováció és kutatás-fejlesztés
A Brexit támogatói azt ígérték, hogy a kilépés lehetőséget ad egy innovációbarátabb szabályozási környezet kialakítására, különösen olyan területeken, mint a biotechnológia, a mesterséges intelligencia vagy a pénzügyi technológiák.
Valóban történtek előrelépések néhány területen. Az Egyesült Királyság például gyorsabban engedélyezett bizonyos COVID-vakcinák, és ambiciózus szabályozási keretrendszert dolgozott ki a mesterséges intelligencia területén, amely rugalmasabb, mint az EU megközelítése.
Ugyanakkor a Brexit jelentős negatív hatással volt a kutatás-fejlesztési ökoszisztémára is. Az Egyesült Királyság kimaradt a Horizon Europe kutatási programból, ami jelentős finanszírozási forrást jelentett a brit egyetemek és kutatóintézetek számára. Bár később sikerült újra csatlakozni a programhoz, a köztes időszak bizonytalansága már kárt okozott a kutatási együttműködésekben.
A Brexit után csökkent az EU-ból érkező kutatók száma is, ami különösen problematikus olyan területeken, ahol jelentős a szakemberhiány. A brit kutatás-fejlesztési szektor hagyományosan nagymértékben támaszkodott a nemzetközi tehetségekre, és ez a mobilitás most nehezebbé vált.
Környezetvédelem és fenntarthatóság
A környezetvédelem területén a Brexit utáni tapasztalatok különösen vegyesek. Az EU-tagság idején az Egyesült Királyság környezetvédelmi szabályozásának jelentős része európai irányelveken alapult.
A kilépés után a brit kormány ígéretet tett arra, hogy fenntartja vagy akár meg is haladja ezeket a standardokat. Ennek érdekében létrehozták az Office for Environmental Protection (OEP) nevű új felügyeleti szervet, amely az Európai Bizottság korábbi szerepét hivatott átvenni.
A gyakorlatban azonban több jel is arra utal, hogy a környezetvédelmi standardok fokozatosan gyengülnek. Különösen aggasztó a vízminőség területe, ahol az Egyesült Királyság jelentősen elmarad az EU-s céloktól. A Brexit utáni gazdasági nyomás és a deregulációs törekvések együttesen veszélyeztetik a környezetvédelmi előírások betartását.
Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy az Egyesült Királyság ambiciózus klímapolitikát folytat, és a megújuló energiaforrások területén jelentős előrelépéseket tett. A Net Zero stratégia nemzetközi szinten is példaértékű, bár a konkrét intézkedések időnként elmaradnak a retorikától.
Politikai átrendeződés és kormányzás
A Brexit nem csupán az EU-val való kapcsolatot formálta át, hanem a brit politikai rendszert és kormányzási gyakorlatot is alapvetően megváltoztatta.
Pártpolitikai átrendeződés
A Brexit-vita alapjaiban rendezte át a brit pártpolitikai térképet. A hagyományos bal-jobb megosztottság mellett (vagy helyett) megjelent egy új törésvonal, amely a nemzetközi nyitottság és a nemzeti szuverenitás értékei mentén osztja meg a választókat.
Ez az átrendeződés különösen a Konzervatív Pártot érintette. A párt egyre inkább a Brexit-párti, kulturálisan konzervatívabb szavazók felé fordult, ami rövid távon választási sikereket hozott, de hosszabb távon elidegenítheti a párt hagyományosan mérsékeltebb, üzletpárti szárnyát.
A Munkáspárt számára is kihívást jelentett a Brexit kérdése, különösen mivel hagyományos munkásosztálybeli szavazóbázisuk jelentős része támogatta a kilépést, míg a párt aktivistái és városi támogatói erősen EU-pártiak voltak. Ez a feszültség továbbra is érezhető a párt politikájában.
„A Brexit nem csupán az Egyesült Királyság és az EU közötti kapcsolatot rajzolta át, hanem a brit politika belső dinamikáját is. A pártok kénytelenek újradefiniálni magukat és szavazóbázisukat egy olyan politikai térben, ahol a régi koordinátarendszer már nem érvényes.”
Devolúció és az Egyesült Királyság jövője
A Brexit talán legjelentősebb hosszú távú politikai következménye az Egyesült Királyság belső kohéziójára gyakorolt hatása lehet. Skóciában, ahol a lakosság 62%-a a maradás mellett szavazott, megerősödött a függetlenségi törekvés. Az SNP (Skót Nemzeti Párt) azzal érvel, hogy Skóciát akarata ellenére szakították ki az EU-ból, és ez indokolja egy újabb függetlenségi népszavazás megtartását.
Észak-Írországban a helyzet még összetettebb. Az Észak-Írországi Protokoll gyakorlatilag gazdasági határt hozott létre az Ír-tenger mentén, ami feszültséget kelt az unionista közösségben. Ugyanakkor a protokoll gazdasági előnyöket is jelent, és erősíti az észak-déli kapcsolatokat az ír szigeten. Hosszabb távon ez akár az ír egyesítés felé is mutathat.
Wales esetében, bár a régió a Brexit mellett szavazott, a kilépés utáni tapasztalatok erősítették a walesi autonómia-törekvéseket. A walesi kormány aktívan dolgozik azon, hogy közvetlen kapcsolatokat építsen ki európai régiókkal és intézményekkel, megkerülve Londont.
Demokratikus deficit és centralizáció
A Brexit-kampány egyik központi ígérete a „kontroll visszaszerzése” és a demokratikus elszámoltathatóság erősítése volt. Paradox módon azonban a Brexit utáni időszakban sok területen inkább a centralizáció erősödése és a demokratikus kontroll gyengülése volt megfigyelhető.
A kilépés után a brit kormány jelentős mennyiségű jogalkotási hatalmat vett át az EU-tól, de ezeket a hatásköröket gyakran nem a parlament, hanem a végrehajtó hatalom gyakorolja. Az úgynevezett „Henry VIII hatáskörök” lehetővé teszik a kormány számára, hogy parlamenti jóváhagyás nélkül módosítson korábban EU-eredetű jogszabályokat.
A Shared Prosperity Fund és más, EU-s támogatásokat helyettesítő programok esetében is megfigyelhető a centralizáció: míg az EU-s regionális támogatásokat gyakran közvetlenül a helyi és regionális hatóságok kezelték, az új brit rendszerben sokkal erősebb a központi kormányzat ellenőrzése.
Ez a centralizációs tendencia különösen problematikus a devolúciós rendszer szempontjából, mivel gyakran figyelmen kívül hagyja a skót, walesi és észak-írországi kormányok hatásköreit és prioritásait.
