1918. november 11-én, a Gergely-naptár szerint, a szövetséges hatalmak és Németország képviselői aláírták a compiègne-i fegyverszünetet egy vasúti kocsiban, a franciaországi Compiègne erdejében. A megállapodás párizsi idő szerint 11 órakor lépett életbe, és ezzel megszűntek az első világháború nyugati frontjának hadműveletei. A dokumentum azonban nem békeszerződés és nem is jogi értelemben vett kapituláció volt: a háború utáni rendezést később, elsősorban a versailles-i békeszerződés határozta meg.
A német katonai helyzet őszre összeomlott
1918 őszén Németország már nem tudott kedvező fordulatot kicsikarni a nyugati fronton. Az augusztusi amiens-i csata után a német hadsereg visszavonult, miközben az antant szeptember végétől újabb nagy támadásokat indított. Az amerikai csapatok növekvő jelenléte, a brit és francia erők nyomása, valamint a központi hatalmak szövetségi rendszerének szétesése egyre kilátástalanabbá tette a háború folytatását.
A katonai válságot súlyosbította a németországi élelmiszerhiány, a tengeri blokád, a nagy emberveszteség és a háborús kimerültség. A bolgár fegyverszünet szeptember 29-i megkötése után Németország déli irányból is sebezhetőbbé vált, az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia pedig szintén a felbomlás felé tartott. A német legfelső hadvezetés szeptember végén már úgy ítélte meg, hogy a front összeomlása bármikor bekövetkezhet.
A vereség politikai válsággal párosult
A katonai kudarc rövid idő alatt belpolitikai forradalommá alakult. A kieli matrózok 1918 októberének végén megtagadták, hogy egy utolsó, reménytelennek tűnő flottaműveletben részt vegyenek. A lázadás gyorsan továbbterjedt, és munkás- valamint katonatanácsok alakultak Németország több városában. II. Vilmos császár november 9-én lemondott, majd Hollandiába távozott.
A német vezetésnek egyszerre kellett megállítania a katonai összeomlást és kezelnie a forradalmi helyzetet. A fegyverszünet iránti kérelmet eredetileg Woodrow Wilson amerikai elnök korábbi nyilatkozataihoz és a tizennégy ponthoz kapcsolódó remények alapján fogalmazták meg. Berlinben abban bíztak, hogy a tárgyalások valamivel enyhébb feltételeket eredményezhetnek, ám a katonai helyzet miatt a német félnek kevés tényleges mozgástere maradt.
A német küldöttség Foch vasúti kocsijához érkezett
A német küldöttség november 7-én lépte át a frontvonalat. Többórás utazás után a háború által feldúlt észak-francia vidéken keresztül jutott el Ferdinand Foch marsall vasúti szerelvényéhez, amelyet a Compiègne közelében fekvő erdőben állítottak félre. A helyszín nem egy nyilvános tárgyalóterem volt, hanem a szövetséges főparancsnok mozgó főhadiszállása.
A szövetséges oldalt Foch marsall mellett brit képviselők, köztük Rosslyn Wemyss admirális képviselték. Németország részéről Matthias Erzberger államminiszter vezette a küldöttséget. A háromnapos egyeztetés a szó hagyományos értelmében nem volt egyenrangú béketárgyalás: a szövetségesek előterjesztették feltételeiket, a németek pedig csak korlátozott módosításokat és pontosításokat tudtak elérni.
A döntést a németországi események is sürgették. A küldöttség táviratokban egyeztetett a Spa városában tartózkodó Paul von Hindenburggal és a Berlinben működő Friedrich Ebert vezette kormánnyal. A császár lemondásáról szóló hírek tovább erősítették azt a benyomást, hogy az országban nincs idő hosszú alkura.
Mit írt elő a fegyverszünet?
A dokumentum legfontosabb követelménye a nyugati fronton folyó harcok azonnali beszüntetése volt. Németországnak vissza kellett vonnia erőit a Rajnától nyugatra fekvő területekről, és át kellett adnia bizonyos hídfőállásokat is. A Rajna-vidék megszállása a háború utáni biztonsági rendszer egyik fontos elemévé vált.
A katonai feltételek súlyosak voltak. Németországnak át kellett adnia jelentős mennyiségű hadianyagot, repülőgépeket és hadihajókat, továbbá biztosítania kellett a szövetséges hadifoglyok és internált civilek szabadon bocsátását. A német haditengerészeti blokádot nem oldották fel azonnal, és a megállapodás a háború utáni jóvátétel lehetőségét is nyitva hagyta.
- A harcok beszüntetése a nyugati fronton.
- A német csapatok visszavonása a Rajnától nyugatra fekvő területekről.
- Fegyverzet, hadihajók, repülőgépek és katonai felszerelés átadása.
- A szövetséges hadifoglyok és internált civilek szabadon bocsátása.
- A tengeri blokád fenntartása a békeszerződésig.
Aláírás hajnalban, hatálybalépés 11 órakor
A fegyverszüneti okmányt 1918. november 11-én párizsi idő szerint hajnali 5 óra 12 perc és 5 óra 20 perc között írták alá. A megállapodás szerint a fegyvernyugvás néhány órával később, 11 órakor lépett életbe. Innen ered a történelmi emlékezetben rögzült formula: a tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órája.
A harcok azonban nem egyetlen pillanatban váltak semmissé mindenütt. A katonák a megállapított időpontig folytatták a hadműveleteket, ezért november 11-én délelőtt is haltak meg emberek. A háború utolsó napján is több ezer katona vesztette életét, ami jól mutatja, hogy a politikai döntés és a front valósága között az utolsó órákban is súlyos ellentét feszült.
Nem béke, hanem átmeneti rendezés
A compiègne-i fegyverszünet véget vetett a nyugati front harcainak, de nem rendezte véglegesen a háború minden következményét. Nem tekinthető formális békeszerződésnek, és jogi értelemben nem azonos a feltétel nélküli kapitulációval. A béke feltételeit a Párizs környéki békerendszer, mindenekelőtt az 1919. június 28-án aláírt versailles-i békeszerződés rögzítette.
A fegyverszünetet később három alkalommal meghosszabbították, miközben folytak a béketárgyalások. A rövid okmány mégis korszakhatárt jelölt ki: megszüntette az első világháború legfontosabb hadszínterének mindennapi erőszakát, miközben az összeomlott Németországot katonailag korlátozott, gazdaságilag kiszolgáltatott és politikailag bizonytalan helyzetben hagyta.
A helyszín emlékezete később új jelentést is kapott. Ugyanabban a vasúti kocsiban írták alá Franciaország 1940. júniusi fegyverszünetét Németországgal. Ez a gesztus a második világháború idején tudatos történelmi revansot fejezett ki, és megmutatta, hogy a compiègne-i helyszín nemcsak katonai, hanem erősen szimbolikus jelentőséget is hordozott.
Gyakori kérdések
Mikor írták alá a compiègne-i fegyverszünetet?
1918. november 11-én, a Gergely-naptár szerint, a franciaországi Compiègne erdejében.
Mikor lépett életbe a megállapodás?
1918. november 11-én 11 órakor, párizsi idő szerint.
Hol írták alá az egyezményt?
Ferdinand Foch marsall vasúti kocsijában, a Compiègne közelében fekvő erdőben.
Kik képviselték a szövetségeseket?
A szövetséges oldalon Ferdinand Foch marsall volt a fő katonai képviselő, brit részről pedig Rosslyn Wemyss admirális is részt vett az egyeztetésben.
Ki vezette a német küldöttséget?
Matthias Erzberger államminiszter vezette a Német Birodalom küldöttségét.
A fegyverszünet békeszerződés volt?
Nem. Fegyverszüneti megállapodás volt, amely a harcokat állította le; a végleges békerendezést később kötötték meg.
Jogi értelemben kapitulált Németország?
A megállapodás Németország vereségét és katonai kényszerhelyzetét fejezte ki, de nem azonos a formális kapitulációval.
Melyik fronton szűntek meg a hadműveletek?
Elsősorban a nyugati fronton, ahol az antant és Németország csapatai álltak szemben egymással.
Milyen katonai kötelezettségeket vállalt Németország?
Vissza kellett vonnia csapatait, át kellett adnia jelentős hadianyagot és hadihajókat, valamint biztosítania kellett a szövetséges hadifoglyok szabadon bocsátását.
Feloldották a Németország elleni tengeri blokádot?
Nem azonnal. A blokádot a békeszerződésig fenntartották.
Miért volt súlyos a német vezetés helyzete?
A katonai vereséget élelmiszerhiány, politikai forradalom, a császár lemondása és a hadsereg kimerültsége kísérte.
Mikor írták alá a versailles-i békeszerződést?
1919. június 28-án írták alá; ez rendezte Németország háború utáni helyzetének legfontosabb kérdéseit.
Hányszor hosszabbították meg a fegyverszünetet?
A fegyverszünetet a béketárgyalások idején három alkalommal hosszabbították meg.
Miért vált történelmi jelképévé a vasúti kocsi?
Mert 1918-ban itt írták alá a nyugati front harcait lezáró egyezményt, majd 1940-ben ugyanitt rögzítették Franciaország fegyverszünetét Németországgal.
